Aki csekélylené ez irodalmi lapba, ne feledje, hogy egy Puskin nem tartotta méltóságán alulinak népmeséket dolgozni ki. " – Arany szerkesztői megjegyzése Arany János és Gyulai Pál levélváltásai is azt a feltételezést támogatják, hogy Gyulai állatmese-feldolgozásait gyerekeknek szánta. A tyúk és a farkasverem című verses mese kéziratát 1861. július 29-én küldte el Aranynak. A népmesék költői feldolgozásának Gyulai Pál-féle vonaláról lehet olvasni az alábbi levélrészletben: "Itt küldöm a kérdéses népmesét a dajka vagy állatmesék fajából. Mint elso [! ] kisérlet e téren talán figyelmet érdemel. A kidolgozás egészen az enyém s a compositioból is egy rész. Lényeges dolgot is változtattam, de a megadott alap szellemében. Arany János: Ősszel (elemzés) – Jegyzetek. A rimes forma helyett jobbnak láttam e rimetlen, de elég hangzatost használni, mely szerintem jobban illik az ily népmesék naivitásához. " Gyulai levele Aranynak •Gyulai Pál: A tyúk és a farkasverem Állatmese Ikerszók megjelenése gyakori Gyulainál. Előrelátható üzenet, didaktikai tanulság »Farkas-barkas, az is szép, Róka-bóka, az is szép, Őzem-bőzem, az is szép, Nyúlam-búlam az is szép, Kakas-bakas, az is szép, Tyúkom-búkom, jaj be rút!
•Gyermekversek •Arany János, Gyulai Pál •Arany János: Juliska elbujdosása (1850) Töredék Egyszer egy kis leány * mit tett fel magába? Azt, hogy ő biz' elmegy széles e világba, Elbujdosik messze, a határon végig, A mező párkányán leboruló égig, Túl a három nyárfán, a tanyákon is túl. Fele sem bolondság, mert már épen indúl; Látszik, hogy korántsem tréfa volt a terve; Szegénykét, vajon mi indíthatta erre? Arany jános letészem a lantot verselemzés. - Hát bizony gyakorta megesik, nem újság A gyerek-szobában az ily háborúság: A fiú vagy lányka tisztjét megfeledi: Papa megdorgálja s a mama megfeddi, Sőt, ha nagy a vétség s nagyon rossz a gyermek, Az se hallatlan, hogy valakit megvernek, Azzal kényszerítik a maga javára, Melynek egy-két könnycsepp nem olyan nagy ára A mi kis lányunkat vereség nem érte: De fájt neki a szó s megneheztelt érte; Félreül duzzogni, csinál képet, hosszút, Töri fejét nagyba, mikép álljon bosszút. Mellé sompolyog a cicus, vigasztalja, Dorombol egy nótát, a kezét is nyalja: De a keményszivű elveri a macskát, Orrára nyomintván egy goromba fricskát.
Enyésző nép, ki méla kedvvel Multján borong… Jer Osszián, Kinek sötétes éjjelen A hős apákhoz költözött Daliák lelke megjelen, Alánéz bús felhők között És int feléd: "Jer, Osszián, A holtakat miért vered fel? Nincs többé Caledonián Nép, kit te felgyujts énekeddel. " A vers műfaja elégiko-óda, típusa szerint idő-és értékszembesítő költemény. Címe témajelölő és atmoszférateremtő is. Ez az időhatározó szóalak – ősszel – egyrészt utal egy konkrét helyzetre, másrészt metaforikus tartalmakat is magába sűrít. A vers fő motívuma az ősz, témája két ellentétes világ – Homérosz és Osszián világának – megjelenítése. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Arany jános verselemzes . Oldalak: 1 2 3 4 5
Haza megy, komor lesz, szó kifogy belőle, Sorvadoz, meg is hal, aznap esztendőre. Négy harang siratja, két pap megdicséri, Mint becses vendéget, sok nép kikiséri. Elkiséri a nép a kicsiny ajtóig, Mellyel a világi élet becsukódik, Nyitva már az ajtó, készen a sír szája, Úgy látszik hogy épen a halottat várja; Zeng a búcsuének, a kapa megcsillan, Fekszik a koporsó, odalent, a sírban. Gyermekversek XIX.sz. Arany János, Gyulai Pál - Egészségügyi ismeretek érettségi. És a fekete föld, amint hull, amint hull, Nyögve a koporsó megrendül, megindul; Kivetődik a sír dobbanó partjára, Ropogva szakad föl fedelének zára: Megrázkodik a test és talpra ugorván Szeme fehérével körülnéz mogorván. S amint három ujját emeli az égre, Úgy rémlik az, mintha kékes lánggal égne; Majd a néptolongás közepébe törvén, Odafelé tart, hol kútat ás az örvény, Hol a forgó habok, leszállván a mélybe, Fejöket befúrják a parázs fövénybe. Az időtől fogva, mikor a hold felkel, S a vizet behinti ezüst pikkelyekkel, Gyakran látni Márkust - ég felé az ujja - Mélységből kibukni s elmerülni újra, És, mikép izgága volt egész élete, Így kötődik szóval: "Oldjak-e?
… Jer Osszián, Füst koronáz erdőt, bokort, Vendégies hivójelül; Hősek családja, víg csoport, Áldoz, toroz máglyák körül; Lantszóra lejt ifjú, leány; Kettős pohár, mézízü nedvvel, Vigan forog… Jer Osszián, S ha zúdulnak véres csaták, Szabadságért nem küzdenek, Mert elnyomás, népszolgaság Előttük ismeretlenek. Törvényök nincs – boldog hiány! A vének élőszája rendel Igazságot… Jer Osszián, Oda van a szép nyár, oda!
•Gyulai Pál (1826-1909) Gyermekverseit Bezerédj Amália lírája ihlette. Gyermekversek, dalok és verses mesék c. kötet: 1854 és 1864 között jelentek meg az első, valódi gyermekköltőnek is tekinthető állatmesék, verses népmesék – Móricz előfutára (Móricz elismerte) tanítómeséi egysíkúak didaxis és poézis együtt •Gyulai Pál: A pulyka és a veréb Nagy garral, felfuvalkodva, Jár az udvaron a pulyka. Arany János versek – Fiamnak. Összegagyog tarkát-barkát, Kiterjeszti szárnyát, farkát, Aztán magát Illegeti, Billegeti S méreg eszi, Mivel senki Föl nem veszi A kutya annyit sem ad rá, Hogy legalább megugatná. De egy veréb A sövényre száll, Majd vig kedvvel Odébb szökdel, És elébe áll, És borsot tör orra alá, Csiripolva így szól hozzá: "Biz' azt kend hiába fújja, Szebb a páva, mint a pulyka! " A pulykát ez szörnyen bántja, Szárnyával a földet szántja: Berzenkedik, puffaszkodik, Neki-neki rugaszkodik. De a veréb csak neveti S újra visszamondja neki: "Úgy volt, úgy van, úgy lesz biz' a A pulyka most már mit tegyen? Dérrel-durral tovább megyen.