Itt a kezem, nem disznóláb, ha kiszabadítasz, neked adom a legkisebb lányomat. A disznónak sem kellett több, az orrát bedugta a kerékfentők közé, egyet lódított a keréken, s azzal - hopp! - csak úgy kirepült a kocsi a sárból, nekiiramodtak a paripák, s egy pillantásra hazaröpítették a királyt. Ahogy hazaért a király, előszedte az aranyruhát, ezüstruhát, s átaladta a két idősebb lányának. A legkisebb lánynak azt mondta nagy búsan: - Látod, látod, lányom, miért nem kívántál te is ruhát, mert szóló szőlőt, mosolygó almát s csengő barackot nem találtam az egész vásárban. De még jó kereken ki sem mondhatta, hallja, hogy jön a disznó nagy röfögéssel. Kinéz az ablakon nagy ijedten, s hát látja, hogy az csakugyan az a disznó, amelyiknek a legkisebb lányát ígérte. Szóló Szőlő mosolygó alma, csengő barack - Szalay Könyvek |. S a beste állatja még taligát is hozott magával, bizonyosan azon akarja elvinni az ő legkedvesebb lányát. Az ám, fel is röfögött az ablakba mindjárt: - Röf-röf-röf, felséges királyom, eljöttem a lányodért. Röf-röf-röf, küldd le, hadd viszem a taligámon.
Felkapta a lányt, szépen a taligára ültette, s vitte nagy röfögéssel: - Röf-röf-röf, ne sírj, királykisasszony, jó dolgod lesz nálam. Sírt a királykisasszony keservesen, de a disznó csak röfögött: - Röf-röf-röf, ne sírj, királykisasszony, mindjárt otthon leszünk. De még csak akkor vette elő a sírás igazán a királykisasszonyt, mikor a disznó megállt egy ól előtt, abba bevezette, ott a piszkos szalmára leültette. - Röf-röf-röf, ez az én házam, királykisasszony! Aztán megkínálta kukoricával: - Röf-röf-röf, egyél, királykisasszony! A királykisasszony csak sírt, sírt, míg az álom el nem nyomta. - Röf-röf-röf - mondta a disznó -, csak aludjál, királykisasszony, holnap a bánatod örömre változik. Aludt, aludt a királykisasszony, s másnap délig fel sem ébredett. Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack (magyar népmese) - Mesélek Neked. Déli harangszóra kinyitja a szemét, s hát - láss csodát! - majd megvakul a szertelen ragyogástól! Disznóólban feküdt le, s ihol, palotában ébredett föl. Szalmára feküdt, s ihol, most selyem derékaljon fekszik. És ahogy kinyitotta a szemét, egy sereg lány szaladt az ágyhoz, és kérdezték nagy szívességgel: - Mit parancsol, felséges kisasszony?
"Megállj – gondolta magában a király -, majd küldök én neked leányt. " Nagy hirtelen felöltöztettek egy parasztleányt szép aranyos ruhába, s leküldték a disznóhoz. De hiszen nem volt ez olyan feje lágyára esett disznó! Felröfög a királynak: – Röf, röf, röf, felséges királyom, ez nem a te leányod. Hej, még csak most bánta meg igazán a király, hogy olyan nagy bolondot csinált, s még kezet is adott egy koszos disznónak. Hát még a kicsi királykisasszony! Úgy sírt, úgy jajgatott, hogy zengett belé a palota, s azt mondta, inkább szörnyű halált hal, semhogy disznónak legyen a felesége. Fájl:Magyar népmesék - Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack.jpg – Wikipédia. De hiába sírt, hiába jajgatott, a földhöz is hiába vágta magát, a király azt mondta keserves könnyhullatások közt: – Már hiába, édes leányom, neki ígértelek, menned kell. Hanem közben megint gondolt egyet a király, felöltöztette a leányát rongyos, piszkos ruhába, s úgy küldötte le. Hátha így majd nem tetszik a disznónak. No hiszen, ezt ugyan rosszul gondolta! A disznó, mikor meglátta a királykisasszonyt, majd kiugrott a bőréből nagy örömében.
A király azon tépelődött, hogy legkisebb leánya Katinka kívánságát bizony nem tudja teljesíteni, mikor is hintója beleragadt a sárba. A disznócska ugyan segített a királyon, de cserébe elvitte magával Katinkát. Hát búsulhatnánk, de még se, mert a disznócska királyfivá változott. Szóló szőlő mosolygó alma csengő barackobama. Azonban csak ez után jöttek az igazi bonyodalmak! Szereplők: Balázsi István Mester Nikolett Kóbor Balázs Zanotta Veronika Zene: Gyulai Csaba Maszk: Bérczi Kati Jelmez: Zanotta Veronika Háttér: Makhult Gabriella Díszlet: Balla Gábor Rendező: Rumi László