Sharon nem emlékszik semmire abból, amit Silent Hill-ben élt át. Az örökbe fogadó apja meg is teszi az első lépéseket; Magát Harry Mason-re, lányát pedig Heather Mason-re kereszteli át. Közben teltek az évek, városról-városra költözgettek ketten a biztonság érdekében, mivel Harry megölt egy embert önvédelemből. Heather már lassan 18 éves lesz, amikor rémálmok gyötrik őt; Önmagát látja démoni formában valamint egy lényt, amelynek fejéből lemezek állnak ki, és megöli az apját. Ezután felébred, és elindul az új középiskolába, de az úton megállítja Dougles Cartland (Martin Donovan) magánnyomozó, és az életéről faggatja őt. Silent Hill – Kinyilatkoztatás - Wikiwand. Heather gyorsan lerázza magáról, és folytatja útját az iskolába. Ott, Heatherrel senki sem akar barátkozni, mert mindannyian furcsának találják őt, de egy szintén új diák, Vincent Cooper ( Kit Harington) megpróbál vele összebarátkozni, de lerázza őt is magáról. Ezután a Főtéri Bevásárlóközpontba, ismét összefut a magánnyomozóval, aki végig elkezdi követi. A magánnyomozó végül elmondja, hogy ő nem az, akinek gondolja magát, és hogy ő régebben csapdába volt esve Silent Hill-ben, valamint, hogy a bérlője nem más, mint a Rend főpapnője, Claudia Wolf ( Carrie-Anne Moss), akinek tervei vannak vele, és egy szörnyű dolgot akarnak vele művelni.
Másrészt Silent Hill még mindig zavaróan túlnépesedett. A Rend elit tagjai úgy szaladgálnak a városban, mint a kommandósok, az ablakokban ijesztő alakok tekintenek le ránk, minden sarkon tartogatnak valami meglepetést, ami szintén nem jellemző az interaktív formában átélt élményekre. Persze egy film nem csaphat unalomba – ami a játékban jól mutat, nem feltétlen működne itt is. A forgatókönyv bővelkedik vérben és hirtelen ijesztgetésekben, mégis unalmas és teljességgel átlátható marad. Heather rendíthetetlenül halad előre, hol az elmegyógyintézetben bujkál, hol pedig a vidámparkban reszket plüssnyuszi-fóbiában. Egymás után ugrunk bele a groteszknek szánt jelenetekbe, de háromnegyed óra alatt már nem lehet megváltani a világot: az élmények felszínesek és nem ülnek le – hiszen nem kapnak megfelelő hangsúlyt. De ha pihi van, azt sem háláljuk meg, hiszen jönnek az érdektelen eszmecserék. Címke: Silent Hill – Kinyilatkoztatás online | Filmek,sorozatok. Főleg a lezárás elkapkodott, egy baráti ölelés, némi intimitás és annyi. És persze nyitva hagyják a kaput a folytatás előtt – biztos, ami biztos.
Pedig Christophe Gans és Roger Avary rátalált arra az ajzószerre, amit a játékbeli főszereplők is szedhettek volna. Elhagyatott, ködös utcák, azonosítatlan zajok, pokoli kreatúrák és folyamatos gyomorideg – na, most ebből nem sokat látni. Főleg, hogy a játékidő felénél lép be Heather a hírhedt Halott Városba. - gondolhatjátok, hogy mivel telik az első háromnegyed óra. Segítünk: vonaglással és kiszámítható pillanatokkal. Pedig Bassett úr eddigi renoméja nemcsak a Solomon Kane-féle fércművekből áll: ott van a meglepően naturális és hihető Vadász is, amely sziklaszilárd brit horror. Silent Hill: Kinyilatkoztatás 3D - filmajánló | Gamekapocs. Kár, hogy Bassett széthúzta a farpofáit a hollywoodi dogmáknak, és nem maradt az európai új iránynál, Eden Lake-estől, mindenestől. Ráadásul az a húszmillió dolláros költségvetés is olcsópénznek számít a tengerentúlon – főleg, hogy az előd dupla annyiból forgott. Pedig csak simán le kellett volna nyúlni a harmadik játék sztoriját és már mindenki örült volna, de nem. Bassett a meglévő összetevőkből talált ki valami újat.
Ez még nagyjából rendben is volna, ha azok az ijesztgetések működnének, de ez nem történik meg. Olcsó és hatásvadász, ámde végső soron teljesen hatástalan "BOO-effektekkel" igyekeznek az amúgy is gyanakvó nézőre hozni a frászt, amelyek nálam nem értek el más eredményt, mint hogy felidegesítettek. Repetatív és borzasztóan unalmas horror-szcénák ezek, s nem számít, hogy egyébként véresek, továbbá különböző undorító alakokat láthatunk, a gyenge rendezésnek köszönhetően teljességgel hidegen hagyja az embert. Ritkán fordul elő velem ilyen moziban, de most megtörtént az, hogy alig vártam hogy vége legyen a filmnek. Alig vártam, hogy jöjjön a stáblista és hogy kimehessek a teremből. Mert nem elég, hogy nem ijedtem meg egyszer sem, az első részben fellelhető fenyegető atmoszféra teljesen hiányzott, a kimért és hatásos félelemkeltést felváltotta a mértéktelenségig hajszolt rideg vagdalkozás, azt még nehezebben nyeltem le, hogy Malcolm McDowell-t felkérték egy szerepre, amiben más dolga nincs, mint hogy ripacskodjon egy jót.