Az első órák, napok az elutasítás, izoláció állapotában telhetnek. A gyászoló nem hiszi el a tragédiát, máskor igyekszik úgy viselkedni – a környezet megrökönyödésére, – mintha mi sem történt volna. Ez az elhárító mechanizmus néhány óráig, napig természetesnek tekinthető, alkalmas arra, hogy a veszteség okozta sokkot némileg tompítsa. A bénultságot gyakran egy "fegyelmezett", kontrollált időszak követi. Ezekben a napokban, – mely jellemzően a temetésig tart, – a gyászoló igyekszik megfelelni az irányába támasztott elvárásoknak. Értesíti az ismerősöket, megosztja velük a halált megelőző időszak történéseit, szervezi a búcsúztatást. Miről árulkodnak az álmaid?. Ebben az időszakban az érzések sokszor még háttérbe szorulnak. Vannak, akik fokozott aktivitással próbálják elfojtani a feltoluló érzéseket, igyekeznek elkerülni, hogy érzéseikkel egyedül maradjanak. Ebben az időszakban a családtagok sokat találkoznak, támogatást, segítséget nyújtanak egymásnak. Egyedül teljesíteni ezt a feladatot hatalmas próbatétel. A temetést követően rendszerint elcsendesedik a külvilág.
Eltévedni valahol Ha azt álmodjuk, hogy eltévedtünk valahol, az nagy eséllyel azt jelenti, hogy bizonytalanok vagyunk abban: merre tartunk a valós életben, nem tudjuk, melyik irányba kellene haladnunk, hogy elérjük a célunkat. Nyugtalanok vagyunk, hisz új problémával szembesülünk, ami kiszámíthatatlan és ijesztő. 6. Kihulló fogak A legtöbb embernek volt már olyan rémálma, hogy kihullanak a fogai. Ennek az egyik leggyakoribb értelmezése a mély személyes veszteséghez kapcsolódik, ami összefügghet egy szeretett ember halálával, egy munkahely vagy otthon elveszítésével, vagy egy szakítással. 7. Meztelenkedés a nyilvánosság előtt Ha azt álmodjuk, hogy meztelenül állunk a nyilvánosság előtt, az annak a jele, hogy kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Lehetséges, hogy kiderült egy titkunk, mely miatt zavarban vagyunk, vagy amit szégyellünk. A nő álmában viszály, a férfiéban háború jár? - Napidoktor. Azonban azt is jelentheti, hogy nem voltunk őszinték valamivel kapcsolatban, amit eddig próbáltunk elrejteni. Ha meztelenek vagyunk nyílvános helyen, az annak a jele, hogy kiszolgáltatottnak érezzük magunkat Forrás: Shutterstock 8.
Az élet végességének tudata kell ahhoz, hogy megkísértsük a végtelent. " Ahogy olvasgattam a kötetet, néhány szó kitüremkedett a versekből: a csend, a lét. Turczi Istvánnak ebben a könyvben a csend visszatérő motívum. Sokféle csendje és hangja van. Nem könnyed, nem vidám szabadversek ezek, de nem is borúlátók. Olyan ember írta őket, aki tudja: minden szörnyűség, gonoszság bármikor bekövetkezhet a világban. És be is következik, de ez nem azt jelenti, hogy éppen romlik el a világ, és benne mi, a gépek, hanem azt, hogy az embernél nincs csodálatosabb, másként, más fordításban. A sok szörnyű csodafajzat között a legszörnyebb, de hogy ezt nem érdemes másként tudomásul venni, mint egyfajta sztoikus nyugalommal – fogalmazott Jenei. 15 évig dolgoztak a könyvön, árulta el Vásárhelyi Antal. És azt is, hogy ő még idén is készített illusztrációkat hozzá. Az egyik vershez kettőt is, mert az addigiakat nem találta elég tökéletesnek. "A megnyitó előtt arról beszélgettünk, hogy mikor lesz tökéletes egy kép.
A legmegrázóbb esemény mégis a közvetlen hozzátartozók halála. Különösen nagy tehertétel a hozzátartozó hirtelen, váratlan halála és a gyermek elvesztése. A gyász egy súlyos és komplex lelki folyamat, mely megrengeti elszenvedője lelki és fizikai egyensúlyát. A gyászolást mégsem tekintjük betegségnek, hanem az élet természetes, – bár igen megterhelő – időszakának, mely az adott időszakban minden mást képes maga mögé utasítani. Minden ember másként gyászol. Sokszor a tágabb környezet számára túl erőteljes és hosszadalmas is a folyamat, igyekeznek nyomást gyakorolni a veszteség elszenvedőjére. Újból olyannak szeretnék látni őt, mint a veszteséget megelőzően, azt várják tőle, hogy térjen vissza korábban megszokott életébe. A tapasztalat azonban visszaigazolja a gyászév tradíciójának máig tartó érvényességét. Általában ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a feldolgozás eredményeként kialakulhasson egy új egyensúlyi helyzet, melyben az elhunyt már az emlékekben él, nem a mindennapi valóság része.