Ady Endre: Őrizem a szemed Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Reggel, ha felébredsz Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem. Rilke: A szerelmes lány Így igaz, vágyom utánad. Ejtem, elvesztem kezemből önmagam, nem remélve, hogy tagadni merjem, azt, mi tőled árad rezzenetlen, és komoly, merő, rokontalan. Tagore: Ne menj el Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem. Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól súlyosak. Félek, hogy elveszítelek, ha alszom. Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem. Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Valahol messze Valahol messze, valahol távol, valaki szíve teérted lángol. Emléked egy hű szív hűségesen őrzi, ha te is szereted, írjál választ neki. Szerelmes versek hianyzol . Elizabeth-Barrett Browning: Mondd újra! Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak kakukknótához hasonlítanak, emlékezz rá, hogy se mező, se domb nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb újul tavasszal, s kizöldül a mag.
Néha arra gondolok amikor nem vagy velem, Hogy milyen boldog veled az életem. S mikor egy álmatlan éjszakán Nézem a ragyogó holdat, S rád gondolok, Minden csillag jobban ragyog. Olyan jó veled együtt szeretni, S olyan nehéz távol lenni. A szívem majd megszakad, Amikor napokig nem látlak. Nagyon fáj amikor Nem ölel át senki sem, Nem fogja meg a kezem, S nem csókol meg. Olyan csendes olyankor az életem. Nem súgja senki sem a fülembe, hogy: Szeretlek téged kedvesem. Szerelmes versek hianyzol. A magány olyankor felemészt, S a szívem oly nehéz! HIÁNYZOL! -ennyi az egész Indulj levelem gyönyörű utadra, Keresd fel kedvesem a messzi távolba! És ha megvan, repülj az ölébe, S mondd meg Neki, Hogy fáj a szívem érte! Mégis mi hiányzik? Nem tudom mi hiányzik jobban, A szemed, vagy, hogy pihenek karodban. Érintésed, gyengéd ölelésed, Vagy mikor szemed csábít engem. Mikor hozzám szólsz, Vagy mikor féltve átkarolsz. Hiányzik, hogy a szemembe nézz, Hogy valaki értem is él. Hiányzik nagy-nagy nevetésed, Hiányzik minden érintésed.
Magányod feloldani készülök éppen, ha elfogadod, ismét Boldog lehetsz, Vélem. Boldog, mert nem bírok magammal, ha meglátlak, nem bírom ki hiányod, mikor nem látlak. Hiányzol minden percben, s órában, miközben felemészt a tudat, nem lehetsz Enyém, csupán néhány órában. Mikor magamhoz ölellek, egészen, érzem, ilyenkor lehetünk egymásé teljesen. Ilyenkor csak Mi ketten vagyunk, hisz szükséged van rám, mert kívánjuk egymást minden nap, s éjszakán. Szeretném megadni mindazt, mi hiányzik Néked, hiányzik gyengéd, jóleső érintésem, ahogy igéző pillantásod Nékem. Hiányzik a szó, mit Neked írok éppen, s hiányzol Te magad, ki vagy Nékem. Szerelmes versek hiányzol filmek. Izgalmas tested, percenként kívánom, ahogy izzik a levegő, oly jó az, mint egy álom. Bolondulok, s Megőrülök Érted, mert az vagy Te Nékem, mint a Gyermek, e Létnek. Gondolat, mi megadja Nékem, s tovább érezzem forró érintésed. Felizgult testedről, ruháid, lassan letéptem, s ahogy megláttam gyönyörű melleid, a bájtól szinte teljesen betéptem. Álltunk ott kettesben, ruhátlan, meztelen, lassan ölembe emeltelek, kívánva, esztelen.