Márton tanakodni kezdett, mit is adhatna ennek a szegény embern ek, mert saját r uháján kívül nem volt nála semmi más. Hirtelen levette köntösét, kardjával kettévágta és az egyik felét a didergő koldu sra terítette. Később, amikor Márton lefeküdt aludni, különöset álmodott. Álmában Jézust látta, és a vállán az a fél köpönyeg volt, amit ő adott a koldusnak. Márton nemsokára otthagyta a hadsereget és pap lett belőle. Nagyon szerették mindenütt, mert jóságos volt és mindenkinek segíteni próbált. Az emberek hamarosan meg akarták választani püspöknek. Márton ne m akart püspök lenni, aki díszes palotában lakik é s szolgá k veszik körül, ő ezután is egys zerű életet akart élni. Ezért elbújt az emberek elő l, hogy ne találják meg. Képzeljétek, milyen jó búvóhelyet talált! A libák közé bújt el, az ólban. Szent márton legendája gyerekeknek. De a libák nem maradtak csendben, hangosan gágogtak, és gágogásukkal elárulták Már ton búvóhelyét. Így az emberek megtalálták és mégiscsak p üspök lett belőle, de ezután is ugyanolyan jóságos és szerény maradt, mint előtte.
Ám egyikük sem merte megkérdezni, honnan van Márton arcán ez a tiszta fény.
Nagyon megijedt Márton és elmenekült a város szélére, ott bebújt a legkisebb ház libaóljába. A város lakók egész nap keresték, nagy szomorúsággal kutatták: – Ő a szegények gyámolítója, egyszerű, igazságos pap. Ő legyen a mi püspökünk! – Meg kell találnunk! Végtelen szeretete, jósága áldást hoz városunkra! – Igazságos, megvédi az ártatlanul üldözötteket. – Keressük! Meg kell találnunk! – Figyeljetek! Ott, a ludak óljában éktelen gágogás van, nézzük meg! Szent márton legendája rajz. – Ide bújt a ludak közé, de azok elárulták rejtekhelyét. – Látom, nem bújhatok el a püspökség elől, a feladatot vállalom, ha egyszerű remete életemmel együtt elfogadtok. Ígérem, az Úr hűséges pásztora leszek, őrzöm a hit tisztaságát. Ettől kezdve Márton a nép szeretett és hűséges pásztora lett. Mindenki tisztelte és szerette. A Márton-napi lovaglás a köpenyét megosztó katonát idézi, a ludakkal történő ábrázolás a püspökség elől bujkáló szerzetes árulóira emlékeztet. A történelem lapjai úgy emlékeznek meg róla, mint aki a legnagyobb külső és belső szorongatásban is a testvéri szeretetet tette meg Isten szeretetének mércéjévé