Tóth Krisztinával az újrahajaztatott babákról és a lomizás lélektanáról is beszélgettünk. " "ÉN SZABAD VAGYOK" – Koronczay Lilla interjúja a Nő Tóth Krisztinával "Számomra az írás a létezés legérvényesebb formája. Ilyenkor érzem leginkább, hogy otthon vagyok a saját életemben. Emlékszem, a gimnáziumi évek vége felé tapasztaltam meg, mekkora öröm az írás. Az érzés, amikor egy-egy szó a helyére kattan. A rajznál – biztosan tudod, hogy annak idején szobrász-szakon végeztem a Kisképzőben –, ritkán éreztem azt, hogy hopp, ez most ez tényleg ott van. Persze utólag nem biztos, hogy ezek annyira jó versek voltak, de az akkori tudásom szerint mégiscsak sikerült szavakkal megragadnom, ami foglalkoztatott, és az mindig jó érzés. " RÉZMOZSÁR, ÜVEGPOHÁRKÉSZLET ÉS IHLETBÖGRE IS VITRINBE KERÜLT – Beszámoló a Jófogás kampányáról az TÓTH KRISZTINA "Ezek a vidám likőröspoharak a mesék világát juttatják eszembe. " Július 16-ig láthatók azok a különleges, Budapest-szerte elhelyezett vitrinek, amelyek közül háromban a legismertebb hazai írók-költők használt tárgyai, köztük Tóth Krisztina – a 9-es busz Deák téri megállójában kiállított – üvegpoharai kaptak helyet személyes történetekkel kiegészítve.
_____________________________________________ Tóth Krisztina: Az vagy nekem Az vagy nekem, mint rabnak a fegyőr, seggnek a tanga, combnak a borosta. Bezár, szorít és szúr mindenfelől, előbb csak húsba vág, aztán a csontba. Az vagy, mint tépőzár a nagymosásnak, sorban kihúzod mind a szálakat. Lucskos halom, gombócba gyűrve várlak és mi fölfeslett az tovább szakad. Tőled rohan a harisnyán a szem le. Becsípsz és kiakadsz, mint a cipzár. Vándorló zokni: felbukkansz hetente, lehet, hogy volt párja, de nincs már. Az vagy nekem, mi rég nem kéne légy, lengő papír, én meg rászállva légy. Tóth Krisztina: Beszélek I. Beszélek folyton, álmodban beszélek, nem ember-nyelven, mert más itt a hangom, meghallod úgyis, mikor én beszélek ahogy annyi lényben meglátod az arcom, az őszi domboldal agyagos sarán a nyárba nem lehet visszamászni, de van valahol egy ösvény talán, csukva a szemed, azért kell ott állni, vigyázz, ne lépj a fekete csigákra, térképet írnak a sírásnyomokkal, le ne mossa a napok áradása, hogy tudnál másképp visszajönni onnan.
Jöjjön Tóth Krisztina: Futrinka utca verse. Harmincnyolc év, futó fonál.
Tóth Krisztina: A GYEREKKOR SZÍNES CSODÁI A színes üveg számomra mindig a gyerekkor csodáit idézi fel. Emlékszem, milyen örömmel töltött el, amikor a járdaszélen találtam egy kék üvegcserepet. Micsoda kincs volt! Átnéztem rajta, és egy vízalatti, elvarázsolt világba jutottam. Hullámzott minden, sziporkázott és megsokszorozódott. A kaleidoszkópokért is rajongtam, órákig el tudtam nézegetni a változó ábrákat. Később, felnőtt koromban azért kezdtem el a bölcsészet után üvegművességet is tanulni, hogy kapcsolatba kerülhessek ezzel a titokzatos, egyszerre kemény, mégis lírai, áttetsző anyaggal. MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA: KI NE FUSS AZ IDŐBŐL – Tóth Krisztinával Szipőcs Krisztina kurátor beszélgetett az Időgép kiállításon. "A Ludwig Múzeum kiállítása nem az időutazás tudományos-fantasztikus lehetőségével foglalkozik, hanem az idő és a művészet viszonyát vizsgálja különféle szempontokból, és magukat a műveket tekinti olyan időgépeknek, melyek lehetővé teszik számunkra a mentális utazást. A múzeum mintegy 1000 darabot számláló gyűjteményéből olyan műveket válogattunk, amelyek az egyéni, a művészi és a történelmi idő különböző aspektusait tárják a néző elé, a kurátor személyes nézőpontjából. "
A föld is egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? (11, 8. vsz. 1-5. sor) Írók-költők szobrai Petőfi és Szendrey Júlia szobra Koltón Melocco Miklós Ady szobra Tatabányán Weöres Sándor szobra Szombathelen Ady Endre szobra a Kerepesi úti temetőben található sírján Jókai Mór szobra a Svábhegyen /Bp. / Petőfi Sándor Szendrey Júliával /a koltói kastély parkjában/ Mikszáth Kálmán szobra Mohorán Kosztolányi Dezső szobra Bp. - a Feneketlen tónál József Attila a Dunánál /Bp. / József Attila a Liszt Ferenc téren /Bp. / Ady Endre a Liszt Ferenc téren /Bp. / Tóth Krisztina: LUSTÁK DALA Gyere lusta, feküdj mellém, kezdjünk együtt lustálkodni, és csak lógjunk itt egész nap, mint kötélen fél pár zokni! Gyere, bújj be mellém, lusta, mondjuk el, mit nem csinálunk! Most arról készüljön lista, mi minden nem lesz ma nálunk! Nem lesz itt ma nyelvtanlecke, olyat lusták nem csinálnak. Cerka se lesz kihegyezve, és az öltözés is várhat. Lego nem lesz itt ma rendben, nem lesz mosdás, nem lesz séta!
Másrészt maguk a verssorok is olyan szépen, puhán, gyengéden hullnak alá, mint amilyen a hóesés. De az emlékezés és a felejtés párhuzamos parancsa konfliktusba is kerül, hiszen épp az emlékek jelentik a fájdalmat: azért fájnak az emlékek, mert szépek és értékesek, megőrzésre érdemesek. Minden probléma alapja, hogy akihez kapcsolódnak, az messze jár. Több vers is dramatizálja azt a szituációt, hogy a közösnek tervezett ünnepek a szakítás miatt magányossá válnak. Találó példa erre a Szilveszter című, ahol az emlékek előli menekülés lehetőségét az alvás jelentheti: "át / kéne aludni ezt az estét // aludnom kéne súlyos évekig. / Merülj, merülj, ne juss eszembe, / hogyha a nevem kérdezik, / ne gondoljak a te nevedre. " Három kötet válogatott versei és az új versek három ciklusa kapott helyet ebben a könyvben, közel másfél évtized munkái, mégis meglepően egységes gyűjteményt olvashatunk. Az első évek versei talán óvatosabbak, jobban igazodnak a mintaként választott hagyományhoz, Lator László vagy Várady Szabolcs költészetéhez, de már azok is a felnőtté váló nő életébe beszivárgó problémákról szólnak.