Magyarország képviselőit a Szózatot éneklő tömeg búcsúztatta. Az út Hegyeshalomig tartó magyarországi szakaszán minden állomáson ünneplő tömeg várta a szerelvényt. Apponyi így értékelte az élményt a Pesti Hírlapnak: "A népnek ez a hangulata […] úgy kísér bennünket Párisba, mint egy utasítás. " [3] Az Apponyit búcsúztató békeküldöttség a Keleti pályaudvaron, 1920. január 5. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a legyőzött Magyarország küldöttsége nem azért volt jelen Párizsban, hogy a háború utáni rendezés folyamatában az alapoktól kezdve részt vegyen. A békekonferencia 1919. január 18-án kezdődött és 1920. január 21-én ért véget. A magyar delegáció 1920. január 7-én érkezett meg Párizsba. Az antant a vesztes országoknak a reakció lehetőségét adta meg a már szinte végleges formát öltött békefeltételekre. Ugyanakkor megvolt annak a csekély esélye, hogy a győztesek olyan érveket hallanak, amelyeket semmiképp sem hagyhatnak figyelmen kívül. Apponyi Albert Párizsban, 1920. Gróf apponyi albert védőbeszéde trianon. január 15. Apponyi Albertnek január 16-án, a francia Külügyminisztérium dísztermében angolul és franciául elmondott, majd olaszul összefoglalt beszédével sikerült kétségeket ébresztenie Nagy-Britannia és Olaszország vezetőiben.
Bár magyar kultúrfölényről, a Kárpát medence egységéről szólt s Európa védőbástyájának mondta hazánkat, a megszállt területek helyzetére utalva óvott a balkáni zavarok terjedésétől. A győztesek szemére vetette a wilsoni önrendelkezési elv mellőzését, a magyarok számára a béketerv bevezetése esetére garanciákat követelt. "Az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet felett, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák-Magyar Monarchia ügyeire, és amely nemzet ezt fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök" – hirdette.
A nemzeti jogok érvényre juttatásának ígérete a korabeli magyar társadalom széles rétegeiben nagy népszerűségnek örvendett. Ezek között szerepelt a magyar vezényleti nyelv bevezetése a közös hadseregben, a nemzeti jelképek szélesebb körű használatának lehetősége, valamint az önálló nemzeti bank és az önálló vámterület követelése. 1899-ben Széll Kálmán kormányának megerősítése érdekében Apponyi pártjával együtt belépett a Szabadelvű Pártba. Apponyi és Teleki. Ebben az időszakban 1901-1903 között a képviselőház elnöki tisztét is betöltötte. 1903. október 31-én, azt követően, hogy a Szabadelvű Párt kilencfős bizottsága által elkészített, a hadsereg reformjára vonatkozó javaslatot Tisza István az uralkodó észrevételei alapján módosította, lemondott a házelnökségről, majd miután november 26-án a képviselőházban a szabadelvű többség megszavazta a párhuzamos ülések megtartásának lehetőségét, a Szabadelvű Pártból is kilépett. Követték őt korábbi párttársai is, akikkel ismét megalakította az ellenzéki Nemzeti Pártot.