Aerob állóképesség Az aerob állóképesség az állóképességi teljesítmény egyik legfontosabb része. A mérése a vérben szállított és a szív által a megdolgoztatott izmokba pumpált oxigén mennyisége és az izmok hogy kell pulzust mérni alapján történik. Az aerob állóképesség növelése egyet jelent a szív és a keringési rendszer kapacitásának a növelésével a legfontosabb feladatuk ellátásához, amely a test oxigén- és energiaellátása. A pulzus edzés közbeni mérése segít az aerob állóképesség hogy kell pulzust mérni, mert találgatás helyett pontosan jelzi az erőkifejtési szintedet. Az aerob kapacitás és teljesítmény részletes ismertetése Az edzés alatti pulzus kifejezhető például a percenkénti szívverésszámmal, illetve az egyéni maximális pulzusszám százalékos értékében. Amikor egy adott céllal edzel, hogy kell pulzust mérni edzés alatti pulzust a kívánt eredmények eléréséhez hogy kell pulzust mérni igazítanod. Az edzés alatti pulzus mérésével a hasonló, ismétlődő edzések során fel hogy kell pulzust mérni becsülni, hogy hogyan kell regisztrálni magas vérnyomás esetén aerob állóképességed hogyan fejlődik.
Például ha a pulzusod a szokásos érték alatti a hasonló edzések során és jól is érzed magad, feltételezheted, hogy a napi teljesítményed az alapvető szint feletti, vagy az aerob kapacitásod fejlődött hosszú távon. Maximális pulzus A maximális pulzus a lehetséges legmagasabb pulzusszámot jelenti, hogy kell pulzust mérni egy személy elérhet fizikai erőkifejtés hogy kell pulzust mérni. A pulzus mérése A szíved maximális kapacitásának jelzése Amikor eléred a saját maximális pulzusszámodat az edzés során, ez azt jelenti, hogy a szíved a maximális kapacitásán dolgozik. A leggyakrabban használt formula a maximális pulzusszámod kiszámítására: - kor. Ez a népesség egy hogy kell pulzust mérni hányadára igaz. Egyéni szinten azonban a formula hogy kell pulzust mérni tucat szívveréssel eltérhet, ezért egy tényleges edzés során érdemes felmérned a maximális pulzusszámod egy fitnesz teszt laboratóriumi mérés vagy szabadban végzett mérés elvégzésével. Szívfrekvencia-változékonyság HRV A szívünk nem úgy ver, mint egy svájci óra, amikor a szívverés gyakoriságáról van szó.
Fontos a pulzus mérése, mert a szívverések percenkénti száma sokat elárul egészségi állapotunkról. Nem mindegy azonban, hogyan végezzük a mérést. Az egyenletes ütemű, ritmusos, percenkénti 60 és 80 között dobbanó szív dolgozik megfelelően. Persze vannak olyan természetes tényezők, amelyek gyorsíthatják, vagy lassíthatják a szívverést, de amíg csak időközönként tér el a szívritmus, illetve a pulzusszám a normálistól, még nem jelent problémát. A gond akkor kezdődik, ha állandósulnak a tünetek. Hogyan mérjük a pulzusunkat? Fizikális vizsgálat során a csukló belső részén és a nyak oldalán futó verőér kitapintásával lehet a legkönnyebben mérni, de még akár a térdartérián, a karizmon, a lábfejen és a combverőéren is meg lehet számolni a percenkénti lüktetést. Legjobban vizsgálható a csukló felett a csontos alapon futó artéria pulzációja. Bárki mérhet pulzust, mindössze 3 ujj és egy időmérő szükséges hozzá. Helyezzük a hüvelyujjat az ütőérre, a másik kettővel pedig tartsuk egy helyben. Az ujjakat kissé nyomjuk le, amíg meg nem érezzük a lüktetést.
Ha ennél rendszeresen magasabb pulzust mérünk, illetve ha esetenként kiugró, vagy fokozatosan egyre magasabbra emelkedő pulzust tapasztalunk, mindenképpen érdemes kivizsgáltatni az okokat – hangsúlyozta a szakorvos. Különösen akkor nem érdemes halogatni a kardiológiai vizsgálatot, ha olyan tüneteket is megfigyelünk, mint a mellkasban érzett "repkedés", a mellkasi szorítás, és a ki-kihagyó szívverés, amelyet hirtelen bedobbanás követ. A panaszok hátterében persze olyan "természetes" okok is állhatnak, mint például egy stresszes élethelyzet – ezt szintén kezelni kell, csak nem kardiológiai úton. Kiderülhet azonban, hogy szervi okok okozzák a pulzusproblémákat. Ilyen lehet például a vashiányos vérszegénység, egyes szívbillentyűt vagy más, szívet érintő problémák, pajzsmirigy- vagy más hormonális betegségek, komoly vérzés vagy egyes szervek súlyos betegségei. Forrás: Há
A pulzus mérése különösen akkor hasznos, ha úgy érezzünk, nagyon gyorsan, erősen ver a szívünk és nincs a közelben mérőeszköz - mondta Dr. Müller Gábor, a KardioKözpont kardiológusa. Legkönnyebben a nyaknál és a csuklónál tapintható ki a pulzus, bár a könyök belső felén, a térdek alatt, illetve a halántékon is érezhető lehet egy kis keresgélés után. A csuklónál úgy kell eljárni, hogy a tenyerünkkel felfelé fordítjuk a kezünket, majd kimérünk kb. kétujjnyi távolságot a csukló vonalától, a hüvelykujj vonala felé tájolva. Ha sikerült kitapintani a pontot, legkönnyebben a másik kéz hüvelykujjával érezhetjük a szívverésünk ritmusát. Nem csak okosórával vagy eszközzel lehet pulzust mérni. Fotó: Getty Images A nyakon is viszonylag könnyen kitapintható a pulzus. Ehhez a mutató- és középső ujjat egymás mellé kell tenni, és az állkapocs alatt, nagyjából az ötös-hatos fog alatti területen kell próbálkozni. Ha megtaláltuk a megfelelő pontot, nézzünk egy másodpercmutatós órát, és számoljuk a szívveréseket pontosan egy percig, vagy 30 másodpercig számolva megszorozzuk a kapott értéket kettővel.
Nem biztos, hogy szívritmuszavar vagy egyéb szívprobléma áll a gyors pulzus hátterében - néha ennél sokkal hétköznapibb okok miatt is szapora lehet a pulzusunk. Lassú emelkedés és hirtelen kiugrások Agyunk időnként úgy "értesül", hogy a sejtjeinknek több oxigénre és tápanyagra van szüksége, ezért üzenetet küld a szívnek, hogy pumpáljon keményebben: ilyenkor érezhetjük úgy, hogy magasabb a pulzusunk. Milyen esetekben érkezhet ilyen üzenet a szívbe? Normál esetben például olyankor, amikor intenzívebben kezdünk mozogni, ha stresszes helyzettel találjuk szembe magunkat, ha nagyon meleg helyen tartózkodunk, ha bizonyos gyógyszerek ilyen hatást váltanak ki, vagy akár akkor is, ha ülésből hirtelen felállunk. Ilyen esetekben gyors emelkedést és magas pulzust mérhetünk, illetve erős szívdobogást érezhetünk, ami egészséges esetben rövid idő alatt magától helyreáll. A pulzus azonban lassan, fokozatosan is emelkedhet, például olyan okok miatt, mint a dohányzás, az alkohol-, drog- vagy gyógyszerfüggőség, a nem kezelt magas vérnyomás, vagy akár a nem kiegyensúlyozott étrend és a mozgásszegény életmód.