Dsida Jenő Emléke visszacsillog s olykor arcomra tűz, arcomra, mely fakó s elmúlt évekbe néz. Fényes volt, mint a csillag, forró volt, mint a tűz, fehér volt, mint a hó s édes volt, mint a méz. Még néha visszacsillog, de már nem bánt, nem űz, enyhén simogató, mint hűs, testvéri kéz: Lehullott, mint a csillag, elhamvadt, mint a tűz, elolvadt, mint a hó s megromlott, mint a méz. Dsida jenő szerelmes verse of the day. Írd meg a véleményed Dsida Jenő Tavalyi szerelem című verséről!
Megleltek engem az őrök, kik őrzik a kőfalakat, megfogtak engem az őrök s megvertek a kőfal alatt, ütöttek a fegyveresek dühödten, a fegyveresek, kik járják körbe a várost, köntösömet lecibálták: jaj, merre megyek, hova már most? Város leányai, kérve kérlek mindannyitokat, Jeruzsálem szűzei, kérve kérlek mindannyitokat: Ha drága szerelmesemet látjátok, kedvesemet, mondjátok meg neki szembe, az ő betegje vagyok csak s beléhalok a szerelembe. Beszélj, tündökletes asszony, ó, asszonyok éke, beszélj! Különb-e talán jegyesed, mint más jegyesek, hogy bánatod ekkora mély, s így elhagy a béke? Különb-e szerelmed más szeretőknél, hogy minket ilyen túl megkönyörögsz, ó, asszonyok éke?! Dsida Jenő: Tavalyi szerelem | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Ő: mint a rózsa, pirosló és mint a rózsa, fehér, kitűnik ő tízezer közt, mindenkivel felér, homloka tiszta arany, választott drága arany, a nap sugarára hasonló, fodor haja éjfeketén villog, akárcsak a holló. Az ő szeme, mint vízerecske partján puha, tiszta galamb, mint friss tejben fürödöző szépszínű, tiszta galamb.
További versek honlapunkról: » Üdvöm homokszeme Pusztán mert tiszta vagy s pusztán mert inni... » Levél Szünetszakadatlan csak neked írnék - mindent... » Amit szavakra bízni átall Amit szavakra bízni átall ajkamra égeti a... » Jer közel, édes... Jer közel, édes! Így, az ölembe, Szép fejedet... » Búcsú B... Dsida jenő szerelmes versek by endre ady. től Mégysz édesem, ah de elfeledni Nem fogsz te,... » Szilfa A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Úgy vágyna hozzád ezer puha szó, ezer csudaszó, színes, szomorú szerelemmel lázadozó. Úgy beborítna, mint földet az ég, mint fénnyel az ég a remegő rózsát, mely lengve, lobogva ég. S meghal mind, mire kinyíló ajkamhoz ér, mosolygó ajkamhoz ér, csomóba alvad, mint fagyban a földön a vér. S megkopva lassan megyek egy hűs gödörig, megyek a sírgödörig s a vallomás is fakul és üszkösödik, csak mélyül a csend s őszibb lesz mind a vidék, november lesz a vidék s az egyetlen szép szerelemre késik a bizonyiték.... Dsida Jenő - Fekete köpenyben - Szerelmes Szívek. Míg aztán én leszek fölötted a reggeli fény, fürtödön alkonyi fény. szó, ami néma és mégis költemény, minden magam leszek, emlék és friss levegő, szentség és tág levegő s az édesbús öröm, a testeden átremegő, házad fölött a csillag, mely álmaidba rezeg, csillog és szívedbe rezeg, szerelem, szerelem, karácsonyfádon gyertya leszek. Viharban dörgés, mely lángoló csodákra hív, háborgó csodákra hív s egy világnak zengi, mire kicsi volt s gyönge a szív. Karom a földre cikázik haragos villám gyanánt, csattanó villám gyanánt s lesujt körülötted mindenkit, aki bánt... Küldd el ezt a verset szerelmednek!