2020. 05. 31 vasárnap, 11:59, 1030 látogató JAVASLAT TRIANONI MEGEMLÉKEZÉSRE SÁRKÖZY PÉTER (Róma, Budapest) Ady Endre az Emlékezés egy nyár-éjszakára című versében emlékezik a különös, Egy világot elsüllyesztő / Rettenetes éjszakára. Ez az éjszaka 1914. július 28. volt, amikor elkezdődött a történelmi Magyarország végét okozó világháború. Emlékezés egy nyár éjszakára elemzés. A költő 1915 tavaszán írta versét, de csak 1917-ben jelent meg a Nyugatban, majd 1918 augusztusában a Halottak élén című életében még utolsóként napvilágot látott verseskötetében. Két hónappal később, november 3-án az Osztrák–Magyar Monarchia Padovában fegyverszüneti megállapodást köt az antanthatalmakkal, majd november 11-én a Német Császárság is a compiègne-i erdőben aláírja a fegyverletételi szerződést, és ezzel véget ért az első világháború. 1919 januárjában kezdődtek meg a versailles-i béketárgyalások, melyek végét Ady (hála a Jó Isten kegyelmének) nem érte meg, de előre látta, hogy miként fog befejeződni, ezért kérte utolsó versében a győzteseket, hogy ne pusztítsák el hazáját: Ne tapossatok rajta nagyon, / Ne tiporjatok rajta nagyon, / Vér vesztes, szegény szép szívünkön, / Ki, íme száguldani akar.
Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára Műelemzés Emlékezés egy nyár-éjszakára Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomoru Földre, Legalább száz ifjú bomolt, Legalább száz csillag lehullott, Legalább száz párta omolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Kigyúladt öreg méhesünk, Legszebb csikónk a lábát törte, Álmomban élő volt a holt, Jó kutyánk, Burkus, elveszett S Mári szolgálónk, a néma, Hirtelen hars nótákat dalolt: Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember S a kényes rabló is rabolt: Tudtuk, hogy az ember esendő S nagyon adós a szeretettel: Hiába, mégis furcsa volt Fordulása élt s volt világnak.
A 2. egység (8-15. sor) ál-önéletrajzi elemeket tartalmaz, melyekkel a beszélő a "nyár-éjszaka" személyes térben is megnyilvánuló, különös jelentőségét érzékelteti. A lírai én egy közösség részeként nyilatkozik meg T/1. személyben. Itt ezt a közösséget a családi körrel azonosíthatjuk (" méhes ünk ", " csikó nk ", " kutyá nk ", " szolgáló nk "). Az otthon melegségét, a családias érzést, a meghittség és a béke érzését árasztó, pozitív értéket hordozó tárgyakkal, élőlényekkel történnek rettenetes események. Különös dolgok történnek azon az éjszakán, pl. a méhes kaptár kigyullad – ez is komoly kárt jelent, hiszen a méhek gyűjtik az életrevalót. A legszebb csikó is eltöri a lábát. Bárhová fordulunk, a gonosz játszik velünk. A néma szolgáló, Mári dalolni kezd, méghozzá "hars" nótát (artikulálatlan, erőteljes, visító hangon dalol, mintha a Gonosz szállta volna meg vagy megőrült volna). Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára (elemzés) – Jegyzetek. A 3. egység (16-20. sor) a vers kiemelt idejének különlegességét érzékelteti az erkölcsi eltévelyedés képeivel.
Ekkor a lányból előtörtek az első kéjes sóhajok. Ezt a tevékenységét mindaddig folytatta, amíg a lányt orgazmushoz nem juttatta. Nem kellett olyan sokat "munkálkodnia", hamar érezte, amint a lány teste ívbe feszül, majd röviddel később elernyed. Ekkor abbahagyta a nyelvjátékot, s a lány ajka felé indult. Felfelé haladtában minden milliméteren csókolta a lány bőrét, mígnem a szájáig ért, s mikor elérte azt, hosszasan, gyengéden megcsókolta, s átölelte kedvesét. Ám ekkor a lány, felébredve a kéj gyönyöreiből, indult felfedezőútra a fiú testén, s az, a lány minden érintését élvezte, mondhatni önként vetette alá magát a rá váróknak, nem is sejtvén, mit hoz az számára. A lány hosszan megcsókolta párját, majd ajkától elszakadva előbb az arcát, majd a nyakát hintette tele apró csókokkal. Majd tovább folytatván útját a fiú mellkasához ért. Kezét egyenlőre ott pihentette, míg a másikkal a fiú hajába túrt, és simogatta azt. A fiú jólesőn beleborzongott a lány minden érintésébe. A lány ennek tudatában tovább folytatt amit elkezdett, s a fiú mellkasát csókolgatta, egyre inkább annak mellbimbóihoz közelítve.