író, műfordító, kritikus Kolozsvári Grandpierre Emil ( Kolozsvár, 1907. január 15. – Budapest, 1992. május 11. ) magyar író, műfordító és kritikus. Kolozsvári Grandpierre Emil Az 1982-es Körkép antológiában megjelent portréja Született 1907. január 15. [1] [2] Kolozsvár Elhunyt 1992. Juharfalvi Emil – gyermekirodalmi ajánló | Könyvtárak.hu. május 11. (85 évesen) [1] Budapest Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Szülei Id. Grandpierre Emil Foglalkozása műfordító újságíró Kitüntetései Baumgarten-díj (1940) Baumgarten-díj (1944) József Attila-díj (1964) József Attila-díj (1975) Kossuth-díj (1980) Sírhely Farkasréti temető (7/4-1-103) Írói pályafutása Jellemző műfajok regény, novella Első műve A rosta Fontosabb művei A csillagszemű A törökfejes kopja A boldogtalanság művészete Kiadói Magvető Könyvkiadó Kolozsvári Grandpierre Emil aláírása IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz Kolozsvári Grandpierre Emil témájú médiaállományokat. Élete Szerkesztés Francia eredetű erdélyi családban született, dr. Grandpierre Emil és Krassowszky Janka Margit gyermekeként Kolozsváron, 1907-ben, református vallásban.
– Csak az történt, hogy az apám kiadta a jussom. Kaptam tőle három lovat, egy keheset, egy kaptást meg egy kapcsost. Ráültem a kapcsosra, megsarkantyúztam a kaptást, s kilovagoltam a kehesen a dinnyeföldre. Az apámék épp szüretelték a dinnyét. Egyet leszakítottak, egyet lenyeltek, így szüreteltek. Mihelyt megláttak, beugrottak egy lyukas dinnyébe, s magukra húzták a lyukat, meg ne láthassam őket. Nem is láttam őket, hanem továbbhajtottam a kapcsost, hogy a kaptás majd megszakadt bele, de vágtatott is a kehes, öröm volt nézni! Leültem a dinnyeföld szélére, úgy néztem, amint a kehes vágtat velem. Mikor már úgy elszaladt velem a kapcsos, hogy már csak a kaptás patájának a dobogását hallottam, de azt is messziről, akkor átugrottam egy szakadékon. Már odaát voltunk, mikor hátranéztem, hát a lovam kettészakadt. Mit csináljak? Kolozsvári Grandpierre Emil: Időjóslás - Gyerekmese.info. Mihez fogjak? Állt ott egy kerek fűzfa, abból szakítottam hetvenhét kunkori venyigét, azzal a hetvenhét kunkori venyigével úgy megkötöttem a kapcsost, hogy a kaptás mindjárt meggyógyult, akkor aztán továbbhajtottam a kehesen.
A ravasz legény meg földet, házat vásárolt a véka aranyból, s ma is boldogan él, ha meg nem halt.
Gárdonyi Géza: A kiscsacsi meg a nagy nyuszi Gárdonyi Géza: A kiscsacsi meg a nagy nyuszi -Kelj fel kis csacsi fiam – szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. Kiviszlek ma a mezőre. Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájánakés kérdezi a fülét vidáman megbillentve. – Mi az a mező, anyukám? – A mező – feleli a nagy csacsi – nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig sohase tudod végigenni. Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi: – Jaj, de megijedtem. – Mitől? Kolozsvári grandpierre emil messi vs. – Furcsát láttam. – Mit láttál? – Icike-picike kis csacsikat – Mekkorákat? – Mint a fülem. – Nem lehet az. – De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed. Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak. – Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? – kiáltott a kis nyúl. – Nem nyulak ezek, te kis csacsi – szólt az öreg nyúl.
Örvendett az asszony meg az ember, hogy a rossz túró fejében jó birkát kapnak. Reggel elmentek a juhászhoz, az már várta őket egy szép juhval. De az asszony észrevette, hogy a juhásznak mustrajuhai is vannak. Ott feküdtek a földön olyan kövéren, hogy az orrukból zsír csordogált. – Hát nem a legszebbet ígérte? – kérdezte az asszony. – Én azt – válaszolt a juhász. – Lám, mégis soványat adna, holott van kövérebb is. Kolozsvári Grandpierre Emil: Egy házasság előtörténete - Oldalak. – Hát válasszon kend! – biztatta a juhász. Nem volt rest az asszony, kiválasztotta a legkövérebb juhot. Hazahajtották, otthon az ember leszúrta, kibelezte, megnyúzta, az asszony pedig megsütötte. Felrakták a birkát egy nagy tálra, búzakenyeret tettek melléje, s már-már letelepedtek, hogy hozzálássanak a lakomához. De akkor az ember észrevette, hogy egyetlen árva darab fa sincs a házban. Mind feltüzelték a birkasütéshez. – Megvesz bennünket az isten hidege, ha be nem fűthetünk – mondta az ember. – Bizony – hagyta rá az asszony -, nem érdemeljük meg a birkapecsenyét meg a lágy kenyeret, ha fát nem hozunk.
[Total: 1 Average: 5/5] Egy ravasz legény beállított az urasághoz, hogy szívesen elszegődne inasul. Megtetszett a legény az uraságnak. – Mennyiért szegődnél el? – kérdezte az uraság. – Nem kérek én fizetséget se pénzben, sem egyébben, hanem hazugságra szerződnék – mondta a ravasz legény. – Hát ezt hogy érted? – Én úgy – felelte a ravasz legény -, hogy ha a nagyságos úr elhiszi minden hazugságomat, akkor ingyen szolgálok holtomig. Ha meg nem hiszi el, s azt mondja: "nem igaz", akkor fizet egy véka aranyat, s utamra bocsát, mert a szolgálatom kitelt. A uraság húzogatni kezdte a bajuszát, úgy töprengett rajta, hogy elfogadja-e az ajánlatot vagy sem. De minél tovább húzogatta a bajszát, annál inkább úgy látta, hogy az alkun csak ő kereshet. Megegyeztek, paroláztak. A legény azzal kezdte inasi szolgálatát, hogy egy hétig feléje sem nézett az uraságnak. A nyolcadik nap elment az urasághoz. – Hol csavarogtál, te akasztófáravaló? – förmedt rá az uraság nagy dühösen. – Elmondom, nagyságos úr, csak tessék meghallgatni – mondta a ravasz legény.