Hogyan befolyásolhatják a szabadságok – beleértve a beteg- vagy szülési szabadságot – a végkielégítés összegét? A végkielégítésre való jogosultság szempontjából a munka törvénykönyve alapján főszabály szerint nem kell figyelembe venni azt, az egybefüggően legalább 30 napot meghaladó időtartamot, amelyre a munkavállalót nem illette meg munkabér. Ez alól két irányú kivételt tartalmaz a törvény. Az egyik a családok támogatása érdekében került beiktatásra, mely szerint a végkielégítésre való jogosultság tartamába be kell számítani a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság tartamát. A másik kivétel a tényleges önkéntes katonai szolgálatteljesítéssel függ össze, ugyanis az ennek okán igénybe vett fizetés nélküli szabadság 3 hónapot meg nem haladó része is beszámítható a jogosultság tartamába. Milyen egyéb juttatások adhatók a munkavállaló távozásakor? A munka díjazásával – tehát a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatással – kapcsolatosan a munkáltató és a munkavállaló állapodnak meg, azzal, hogy figyelemmel kell lenniük a törvényben meghatározott feltételekre – mint például az egyenlő bánásmód követelménye, vagy mint a kötelező legkisebb minimálbér.
A munkáltató és a munkavállaló azonban a munka törvénykönyve végkielégítésre való jogosultság előírásaitól eltérően is megállapodhatnak saját viszonyukra, így további feltételeket is meghatározhatnak, melyek teljesülése esetén a munkavállalót végkielégítés illeti meg, vagy kiköthetik ezen jogosultságot határozott idejű munkaviszony esetén is. Milyen esetben válhat meg úgy cég az alkalmazottól, hogy biztosan ne kelljen végkielégítést fizetnie? Főszabály szerint, ha a munkaviszony a munkáltató "érdekkörében bekövetkezett okból" szűnik meg, az első kérdésnél ismertetett feltételek fennállása esetén a munkavállalót végkielégítés illeti meg. Nem jár azonban végkielégítés a munkavállalónak, ha nyugdíjasnak minősül a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában, vagy ha a munkáltató olyan indokkal mond fel a munkavállalónak, mely munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával függ össze, vagy a munkavállaló – nem egészségügyi állapotával összefüggő – képességével.
Melyek a végkielégítés főbb szabályai a Munka törvénykönyve szerint? A szabályozást a 77. paragrafus tartalmazza. A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a (3) bekezdésben meghatározott tartamban fennálljon. (Tehát a felmondási időben már nem lehet rá jogosultságot szerezni. ) Nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a) a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, vagy b) a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége. A végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, kivéve a) a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §), b) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (132.
2015. január 27. 15:20 Jogi szakértőnk a távozó munkaerőnek fizetendő juttatásokkal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszolt. Milyen esetben kötelező végkielégítést fizetni a munkavállalónak? Amennyiben a munkavállaló munkaviszonya a munkáltató felmondása, jogutód nélküli megszűnése alapján, vagy amiatt szűnik meg, mert a munkáltató személyében bekövetkező változás esetén a gazdasági egységet átvevő munkáltató nem a munka törvénykönyve hatálya alá tartozik, a munkavállalót végkielégítés illeti meg. Továbbá teljesülnie kell azon további feltételnek is a végkielégítésre való jogosultsághoz, hogy munkaviszonya - a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában – legalább 3 éve fennáll. A fentiekben ismertetett főszabályon túl van még egy további, törvényben szabályozott esetköre is a végkielégítésre való jogosultságnak: amennyiben érvénytelen a jogviszonyt létrehozó szerződés, ugyanis ilyenkor – amennyiben a felek az érvénytelenség okát nem hárítják el – a munkáltató köteles azonnali hatállyal megszüntetni a szerződést, a munkavállalónak távolléti díjat, és – a feltételek fennállása esetén – végkielégítést fizetni.