Mindig akad egy olyan idióta, mint a feleségem Forrás: Fegyverneky Sándor Minden perce formabontás A Lúzer tehát mindvégig két síkon tud hatni: egyrészt kérdéseket tesz fel a színházról mint formáról, másrészt megragad és roppant erővel beránt és gondolkodtat mindarról, amiről a one man show után végül mégis megszülető színdarab beszél. Egyrészt minden perce formabontás; olyasfajta, ami ugyan nem világít rá a színházzal kapcsolatos vadonatúj elméleti truvájokra, de ami mégis alapvető természetességgel hágja át mindazokat az íratlan szabályokat, amelyek a láthatatlan negyedik falon keresztül nézett, lélektani realista, történetmesélő – azaz Magyarországon kis túlzással egyeduralkodó – színházban megszokottak. Hol kezdődik a színpadon a színész, és hol ér véget a saját magáról őszintén beszélő magánember? Nem játszott szerepet már addig is Schilling, ha akkor már szerepet játszik, amikor saját feleségére, a színpadon beletörődő szomorúsággal álldogáló Sárosdi Lilla színésznőre azt mondja, azért nem megy előre az ország, mert "mindig akad egy olyan idióta, mint a feleségem"?
"Az évek alatt nem csitult bennem ez az ügy. Ha arra gondolok, hogy ez az ember fiatalembereket tanít azóta is, akkor feljön bennem a harag. (…) Tudom, hogy sok színésznő van a pályán, aki hasonló módon lett megalázva rendezők, producerek, színházigazgatók által. Azt is tudom, hogy egy ilyen esetet nehéz bizonyítani, hiszen az elkövető lehet köztiszteletben álló személy, aki azonnal letagad mindent, és be is védik a kollégái. Vajon mit tehetünk, hogy leleplezzük a magyar Weinsteineket? – teszi fel a kérdést Sárosdi Lilla magyar művésznő. A Napiszar is foglalkozott a témával, a komoly források,,
No comment. Demeter Szilárd telexes interjújára reagálva Sárosdi Lilla színésznő, a Franciaországba emigrált Schilling Árpád felesége kedd este újabb, zavarba ejtő videót tett közzé. Legújabb videójában a művésznő "Urbán Szilárdtól" kér segítséget ahhoz, hogy eldönthesse, érdemes-e szerepet vállalnia egy Molière-darabban. "Jaj, tudom, hogy az színház. Ez egy nagyon érzékeny pont nálad" – kérleli Szilárdot Sárosdi, aki nem tudja eldönteni, hogy Molière jó-e vagy sem. Molière mostanában gyengéket ír a Le Monde-ba – kesereg Sárosdi. Némi hatásszünet után a megbotránkoztató színpadi szerepléseiről is ismertté vált Sárosdi azon kezd lamentálni, hogy milyen nagyszerű, hogy Demeter "ott, Magyarországon" ilyen egyenesen ki tudja mondani, hogy mi a jó és mi a rossz. A színésznő abból is igyekszik viccet csinálni, hogy nem tudja elsőre kimondani, hogy "kanonizálni". A színésznő nagyszerűnek tartja, hogy mostantól minden olyan egyszerű lett a magyar kultúrában. "Atesz megmondja, mi a színház, Kábé Csaba megmondja, hogy kábé mi a film, és akkor te meg magad vagy az irodalom, hát ez fantasztikus! "
Sárosdi Lilla történetét már szinte mindenki ismeri. A zaklatási ügybe keveredett színésznő életének elmúlt húsz évét megkeserítették a Marton Lászlótól elszenvedett sérelmek. Még azoknak a művészeknek sem lehet könnyű felvállalni a szexualitást a színpadon, akik nem viselnek a lelkük mélyén ilyen sebeket, de Sárosdi Lilla esetében ez fokozottan nehéz lehet, ráadásul mindehhez mosolyogni kell. "Semmi baj, ez a színészet" - mondta a színésznő a Krétakör egyik előadásában, miközben meztelenül ül egy kanapén és azt imitálja, hogy két férfit kielégít. "Igen, védtelenné válunk, de ez felszabadít. Nincs mit féltsek, nincs mit megtartsak magamnak. De ez nem egy misszió, én csak így tudok Lilla lenni" - mondta. Hát bizony. Ez a szakma már csak ilyen. A rendező elvárásainak megfelelni sokszor nagyon nehéz, főleg ha az illető maga a színésznő férje...
Bevallom, kölcsönöztem a címben szereplő megnevezést azokra a fiatalokra, akik összevissza ragasztgatták a Színház- és Filmművészeti Egyetem bejáratát, majd csinálták a fesztivált. Ugyanis a Momentum egyik jeles politikusa, Donáth Anna tette közzé az alábbi fotót, rögvest alá is húzva, miről szól a cirkusz. "Az igazi művész mindig szabad. Minél jobban korlátozzák, minél több paranccsal nyomasztják, annál hangosabb. Az SZFE tanárai emelt fővel végrehajtott távozásukkal, fiatal hallgatói a nyílt szembeszegüléssel bizonyították: ők szabad művészek. Olyanok, amelyek az új helytartóik soha nem lesznek. Kivételes, de nem egyedi eset: egy hónapja az Index bátor újságírói álltak fel, amikor végérvényesen megjelent náluk a hatalom. Egyre többen mondják, hogy nem szívnak egy levegőt az önkény zsoldosaival. Ha mindenki így tenne, abba beleroppanna a kormány. Ne hallgassunk! Ne kössünk kompromisszumot! " – írja Donáth a Facebook-bejegyzésében. A tanárok, kik biztatják a diákok egy részét, és főként ők, most minden bizonnyal 1968 Párizsában képzelik magukat, és annyiban valóban megáll az összehasonlítás, hogy akkor és most is a liberális felforgató szándék a vezérlő elv.