Asset 4 Asset 1... a Gergely Alexandra Emlékdíj Alapítványt Tizenhat éves lány vagyok. Nemrég derült ki, hogy egy ritka betegségem van: Ewing-szarkóma – így kezdődött Gergely Alexandra internetes naplója 2005 októberében. Gergely Alexandra Szasz Naplója - Sugóparti Hírek - Kocsis Alajos Nyerte El A Gergely Alexandra Emlékdíjat. A kislány úgy tervezte, hogy a naplóbejegyzések alapján egyszer könyvet ír, hogy segítsen sorstársainak. A naplóírás három évvel ezelőtt, január 27-én félbeszakadt… Kapcsolódó cikkek
Legelső blog bejegyzését alig páran olvasták, ám idővel több tízezresre bővült a sajátos, elektronikus könyv olvasóinak tábora. Gergely Alexandra egy igazi családot hozott létre, olyan emberekből, akik korábban nem ismerték egymást, hogy aztán közösen szorítsanak, segítsenek, imádkozzanak Szaszért. Gergely Alexandra minden erőfeszítés és emberfeletti küzdelem ellenére 2007. február 7-én meghalt. Nem hagytam volna annyiban. Mivel eléggé érzékeny vagyok így nem eset túl jól. Mikor bementem a vissza a konyhára még le is pityeredtem. ▶️ Nekem ez azért esett ilyen rosszul, mert anno mikor még Szlivákiában dolgoztam egy sörözőben dolgoztam majdnem meg is vertek. Ha nem lettek volna ott a vendégek, aki vissza fogják a barmot, biztosan jól összevert volna, de így is nekem támadt. Akkor az volt az oka, hogy meleg vagyok. Capak Kozott Musor. 😒 Viszont nagyon nagy nyomot hagyott bennem és azóta ilyenektől nagyon félek, ha valaki megfenyeget, vagy csak úgy nekem támad. Rögtön felhítam a kollegámat s elmeséltem neki és mondtam neki, hogy még egy ilyen s többet nem megyek.
Egy utazásét, amely az én történetem, és amelynek első lépéseit észrevétlenül, ösztönösen tettem meg - mint ahogy többé-kevésbé a folytatás is így alakult. Őszintén, nem tudom, helyes volt-e mindezt elmesélnem-megmutatnom Zöldi Gergőnek, mert bár a címszereplő kétségtelenül én vagyok, ez egy sokszereplős sorozat. Sokan csináltuk együtt, hosszabb-rövidebb ideig. Gergely alexandra szasz naplója online. Változtak az idők, volt, aki maradt a régiek közül, és jöttek újabb társak. Ma is ezt a történetet éljük, és rendületlenül megyünk tovább az úton, melyre az elején ráléptünk. A sorstól remek, tehetséges játszótársakat kaptam, sokat köszönhetek nekik; és azt remélem, azok sem távoztak üres kézzel a csapatból, akik távoztak egyáltalán.