A közös imádság, étkezés és munka mellett sok időt szánunk arra, hogy tudjunk egymásról, megosszuk egymással örömeinket, terveinket. A mindennapi élet terheit közösen hordozzuk, döntéseink közös fórumokon születnek. Ahogyan egy korábban választott mottónk fogalmaz, azért vagyunk itt, hogy Isten házában, közösségben éljünk, s ezáltal több szeretet legyen az Egyházban és a világban. A közösség történetét a Szentlélek írja – Interjú a bakonybéli bencések leköszönő és új vezetőjével | Magyar Kurír - katolikus hírportál. Fotó: Szent Mauríciusz-monostor Forrás:
Segítsd a zöld irányítű munkáját! Támogatás
Az öreg húsos som terméseit is gyűjtik, melyekből somlekvár készül. 4 / 15 Fotó: Tóth Judit Izsák atya és a 300 éves somfa a monostor udvarán Számos terméket árulnak a megújult ajándékboltban, a paletta igen színes, a levendulás csokitól kezdve a különböző likőrökön, kozmetikumokon át a bazsalikomos sörig terjed. Az arborétum kialakítása az 1830-as évek elején kezdődött, a kor divatja szerint egy angolkertet létesítettek itt, mintául a Pannonhalmi Apátság kertje szolgált, és sok növény onnan is érkezett. Nem gyűjteményes kertet akartak itt létrehozni, elsősorban hazánkban honos fajokat, bükköt, tölgyeket, hársakat telepítettek. Bakonybéli bencések - Hobby rádió – a Hang-adó. Eredetileg a kert a Gerence-patakon túl is tartott, de az 50-es évek után a terület egy részét elvették, így ma már a patak jelenti a kert határát. 5 / 15 Fotó: Tóth Judit Az arborétumban kialakított tanösvény tábláin a falu és a monostor történetéről olvashatunk Egykor a parkból fasorral övezett sétány vezetett a Borostyán-kúthoz, mely szintén a monostorhoz tartozott.
Forrás: Magyar Kurír Fényképeket készítette Lakata Pál Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata
B. I. : Az ember sok mindent tud arról, miért lett szerzetes és sok mindent nem. Azt tudom, mik nem játszottak közre a döntésben: nem ért szerelmi csalódás, nem félek a nőktől, nem vagyok zárkózott alaptermészetű. Nyolcadikban volt először olyan érzésem, hogy Istenhez nem lehet csak félig tartozni. Szüleim nem nagyon örültek, de én egyházi iskolát választottam. Ösztöndíjjal két évet töltöttem Rómában egy jezsuita szakkollégiumban és úgy jöttem haza, világos, milyen életre vágyom. Kis létszámú közösséget kerestem, ahol az imádság fontos, ahol az egyszerű emberekkel létezik szolidaritás, ahol természet és fizikai munka van. És 2000 nyarán úgy mentem haza Bakonybélből, hogy nem kell keresni tovább. – Ábel atya, mi volt számodra az elmúlt tizenkét év perjelségben a legnagyobb kihívás? H. : 1998-ban – ötven év kényszerű szünet után – kapta vissza a Magyar Bencés Kongregáció Bakonybélt, ahol olyan közösséget indítottunk el, amelynek meghatározó karizmája nem valamilyen külső szolgálat (pl. tanítás), hanem a monasztikus élet.