Az iskoláknak alapvető kiadásaikról is szigorúan el kell számolniuk, mely nem egyszer a rendszer lassulásához és a hatékony tanításhoz elengedhetetlen felszerelések (kréta, fénymásolópapír) hiányához vezet. A pedagógusoknak egy szigorú, részletes, szakmai portfólió elkészítésével kell alátámasztaniuk a magasabb fizetéshez való igényüket tapasztalataikra és a pályán eltöltött éveikre való tekintet nélkül. Az elmúlt pár évben komoly változáson ment keresztül a magyar oktatási rendszer, s ez az irányvonal tartósnak ígérkezik. A legtöbb esetben ezen változások indokolásában az ország aktuális gazdasági helyzete kap hangsúlyt. Valóban az oktatást kell megtenni a gazdasági krízis mártírjának? Ahogy azt számos felmérés alátámasztja (PISA - Programme for International Student Assessment; OECD-átlag) azokban az országokban, ahol magasabb képzettségi szintről beszélhetünk, sikeresebb volt a gazdasági válság elleni küzdelem és a munkanélküliség is lassabb ütemben növekedett. Magyarországról nem igazán mondható el, hogy oktatáspolitikája szellemi munkára ösztönözné a tanulni vágyókat: a miniszterelnök, Orbán Viktor múlt heti bejelentése alapján (2014. október közepe) nem csak a felsőoktatási, hanem a gimnáziumi képzést is szűkítenék a szakképzés javára.
Mennyire jogosak ezek a felvetések? KL: A gyorsan, kapkodással bevezetett oktatási forma a megfelelő programok és az előzetes egyeztetések hiánya miatt is igényel a korábbinál több időt a benne résztvevőktől. Az átállásnak nemcsak a technikai feltételei nem megfelelőek, de a pedagógusok egységes felkészítése is hiányzik. Az európai tapasztalatok szerint egy ilyen átfogó reformnak az alábbi összetevői vannak: Célok és fontossági sorrend. Az új tartalom kitűzése, ezen belül a gazdasági-társadalmi igények és a diákok felkészültsége, motivációja. Az igazgatási rendszer és a koordináció. Szerkezeti és ütemterv. A tanárok felkészítése. Tanítási segédletek, programok. A technológia biztosítása. Minőség ellenőrzés. Kutatások a rendszer folyamatos tökéletesítéséért. Költségek és hatékonysági mutatók. Összefoglalva: mindez hatalmas anyagi és szellemi erők koncentrálásával, minimum egy évtized alatt érhető el. Bár mi mindig csodákra voltunk képesek. MN: Mit gondol arról, hogy ez a mostani kényszerű átállás a magyar közoktatás legnagyobb innovációs kalandja hosszú évtizedekre visszatekintve is?
Egységes leírás, amely nemzeti szinten az egész oktatási-képzési rendszerre vagy annak egy részére, nemzetközileg is érthető és koherens módon határozza meg és illeszti össze az összes képesítést, és meghatározza az adott rendszerben megszerezhető képesítések egymáshoz való viszonyát. Kiemelt célok: az élethosszig tartó tanulás (LLL) megvalósulásának támogatása, az Európában megszerezhető képesítések összehasonlíthatósága, a munkaerő mobilitásának elősegítése. A Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR) létrehozása nemcsak ez európai keretrendszerhez történő csatlakozást teszi lehetővé, hanem fejlesztően hathat az oktatási és képzési rendszer teljes vertikumára. Ösztönözheti a magyar oktatási, képzési rendszer alágazataiban folyó reformértékű fejlesztések megvalósítását (kimeneti szabályozás egységesítése, minőségértékelési és biztosítási, pályakövetési és pályaorientációs rendszerek kiépítése stb. ). Előmozdíthatja az egész életen át tartó tanulás gyakorlatban történő megvalósulását, hozzájárulhat az alágazati fejlesztések összehangolásához.
KL: Ez a dicséretes egyéni, vagy tantestületi kreativitás egy átfogó innovációs stratégia anyagi-szellemi támogatása nélkül hamarosan kifulladhat. Ha a régi rendszert állítják vissza, akkor újra kiszikkadnak az agyak. MN: Egy nemrégiben tett Facebook-bejegyzésében arról írt, hogy az utóbbi évtizedekben az új technológiák nem épültek be közoktatásba, nem formálták át azt. Pontosan mire gondol? KL: A mostani innovációs kényszerhelyzet is bizonyítja, hogy az oktatási rendszer gyökeres modernizálása elkerülhetetlen! Nem csak a pedagógusok által joggal kritizált, a jelenlegi és a bevezetésre szánt NAT okoz gondot, hanem a rendszer minden eleme túlhaladott. Lehet, hogy a mostani struktúra széthullása megnyitja az utat egy korszerűbb oktatás felé. De ehhez másfajta államépítési elképzelés is kell. MN: Másrészt felhívta a figyelmet, hogy a pedagógusok felpezsdülő aktivitása egy ideig elfedi a gondokat, de – egyikük véleménye szerint – olyan ez, mint amilyenek egykor Kínában a népi kohók voltak.
Tapasztalataik hozzáférhetőek. "Csak" elhatározás kell egy másfajta világról. (Nyitókép: Kérdő Gergő negyedikes és öccse, Kérdő Roland elsős diák, a Dunaharaszti Hunyadi János Német Nemzetiségi Általános Iskola tanulói otthonukban tanulnak 2020. március 18-án. Fotó: MTI/Illyés Tibor) Ne legyen fogoly a saját otthonában! Élvezzen ki minden percet! És egy barátja minden csütörtökön meg is látogatja. Odakünn a helyzet olyan, amilyen - de még ez sem lehet elégséges ok arra, hogy ne éljünk teljességre törekvő életet, melyhez az ismeretszerzés és a színvonalas szórakozás is hozzátartozik. A Magyar Narancs heti nyomtatott kiadása az idevágó lehetőségeket a legteljesebb természetességgel biztosítja.
A kutatás szerint a pedagógushiány egyik jele a pedagógusok túlterheltsége. Az online felmérés alapján közlekedés nélkül és a 45 perces tanórákat 60 perces órákra átszámolva átlagosan 42, 48 óra a heti terhelése a beosztott pedagógusnak. Az adatfelvételünk szerinti órabérrel számolva ez évi 35 milliárd forintnyi láthatatlan munka. A heti munkaterhek átlagos mértéke mögött ugyanakkor nagyon nagy különbségek vannak. Ami igazán figyelemreméltó, az az, hogy a pedagógusi munkaterhelésnek nagyon nagy arányát adja a tanórai tanítás. Amennyiben összeadjuk a heti tanóraszámot, az önként vállalt és a munkáltató által kirótt többletórákat és az eseti helyettesítéseket, akkor átlagosan 27 óra tanórai tanítás adódik. Az egyes területeken megjelen ő pedagógushiány "kezelésére" széles eszköztárat alakítottak ki az iskolák, de ezek többsége rontja a szolgáltatás min ő ségét. Ide tartozik, hogy sok esetben a gyakornokot, pályakezdőt is bevetik a mély vízbe, a pedagógiai asszisztens tanít, csúcsra járatják a helyettesítést (egyre több helyen fordul elő, hogy egy óvodapedagógus vagy tanító van a csoporttal vagy osztállyal egész nap).
számítógépes] adatfeldolgozása by: Udvary Éva, et al. Published: (1986) Nemzetközi neveléstudományi vizsgálatok.