László Zsófia 1799-ben komoly érdeklődéssel kísért kiállítás nyílt a Louvre-ban. A tárlaton 1, 80 frank befizetése ellenében egyetlen festményt lehetett megtekinteni, Jacques-Louis David A szabin nők közbelépése című képét. A hatalmas (3, 85 x 5, 22 méteres) vásznat David saját ötlete alapján, megrendelés nélkül, kifejezetten azzal a céllal festette meg, hogy kiállítsa, és ebből bevételre tegyen szert. Ez akkoriban meglehetősen szokatlan, sőt már-már forradalmi tett volt. Manapság, amikor a képzőművészeti alkotásokkal való élő találkozás többnyire hasonló körülmények között zajlik, már nem csodálkozunk azon, hogy a műélvezetért fizetnünk kell, és természetesnek vesszük, sőt el is várjuk a kiállításokat kísérő katalógusok megjelentetését s egyéb interpretációs elemek meglétét is. A kiállítás azonban csak a XIX. században vált a művészi bemutatkozás kizárólagos terepévé, és abban, hogy ez így történt, Jacques-Louis David kulcsfontosságú szerepet játszott. A művészet élvezete évszázadokon át kevesek kiváltsága volt.
Eljöttek a szabinok feleségeikkel, fiaikkal, leányaikkal. A rómaiak körülvezették őket a városban, megmutogatták házaikat, falaikat. Azok meg nem győztek csodálkozni a látottakon.
A legmagasabb rangú művészetnek a nagyszabású történeti kép számított, ezért természetesen mindenki ilyen megbízásokra áhítozott, ám ez csak keveseknek adatott meg. David az akadémia elvégzése után a király festője lett, a Louvre-ban jelölték ki a műtermét és a lakhelyét is. A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. nyár számában olvasható.
A keresés nem eredményezett találatot. Ennek az alábbi okai lehetnek: • elírtad a keresőszót - ellenőrizd a megadott kifejezést, mert a kereső csak olyan termékekre keres, amiben pontosan megtalálható(ak) az általad beírt kifejezés(ek); • a termék megnevezésében nem szerepel a keresőszó - próbáld meg kategória-szűkítéssel megkeresni a kívánt terméktípust; • túl sok keresési paramétert adtál meg - csökkentsd a szűrési feltételek számát; • a keresett termékből egy sincs jelenleg feltöltve a piactérre; • esetleg keress rá hasonló termékre.
Amíg Remus csupán homályos emlékeket hagyott hátra, ami a bukott hősök osztályrésze a mitológiában éppúgy, mint a történelemben is, Romulus neve és műve egyaránt fönnmaradt. Rómát a megerősített város rangjára emelte, nagyarányú építkezésekkel szépítette, rendjét törvényekkel biztosította, s lerakta jövendő dicsőségének alapjait. Romulust új városának kiépítésében a nagyvonalúság jellemzi; a mondákban még ismeretlen terminológiával úgy is mondhatnók, hogy "távlati tervek" alapján dolgozott. "Mindenekelőtt megerősítette a Palatinus dombot, majd újabb és újabb területeket vett körül falakkal — hangsúlyozza Livius, a történetíró —, mert elsősorban a város későbbi lélekszámára gondolt, s nem arra, hogy hány ember élt ott akkoriban. Hogy a város területe ne maradjon kihasználatlan, azokat a régi városalapítókat tekintette példaképének, akik ismeretlen és alacsony származású embereket gyűjtöttek maguk köré, s azt színlelték, hogy népük a földből nőtt ki. Tehát Romulus a városban azilumot létesített... Menedéket találtak itt a szomszédos törzsekhez tartozó legkülönbözőbb emberek, függetlenül attól, hogy szabadok voltak-e vagy rabszolgák, akik azonban mind új élet után vágyakoztak, és ez jelentette a kezdődő nagyság első alapját. "