A Fratelli tutti ban egy 83 éves, lelkileg sziklaszilárd és szellemileg tájékozott férfi szól hozzánk, aki erőszaktól mentesen, félelmektől szabadon és bátorítóan szól hozzánk a világjárvány közepette. Tudja, hogy a járványra adott reakciók sokfélesége eleve az emberiség megosztottságának jele, és tudja, hogy az egységes, de nem különbségek nélküli emberiség új identitásának kialakulása sok belső küszködést igényel (69). Tudja, hogy a járvány nem Isten büntetése (34), és ehelyett titokzatos szavakkal jellemzi napjaink állapotát: "Maga a valóság sóhajt és lázad fel. " E kijelentés megértése erőfeszítést kíván tőlünk, azt, hogy türelmesen szembenézzünk a pápa mondanivalójával. És akkor az is kiderül majd, olyanok vagyunk-e mint ő: mert a párbeszéd és a testvériség "útján csak szabad szellemek tudnak járni, olyanok, akik készek a valódi találkozásra". Ferenc pápa új, Mindnyájan testvérek (Fratelli tutti) kezdetű enciklikájáról az ismertető sorozatot hamarosan folytatjuk. Az enciklika ITT olvasható több nyelven.
Csak alkalmazni kell a tanultakat. Egy kézikönyv, mellyet a' maga Tanitvánnyai' számára készitett Köteles... - Google Könyvek Maga a valóság car Eladó házak Deákvár (Vác) - Női bikini Végtelen határok maga a valóság Határőr út 18 Ezért meggyőzni senkit sem lehet és NEM is szabad. Rúnám a Fáklya. Ez a honlap az én fejlődésemet tükrözi. Nincs nálam a bölcsek köve és nem egóból dolgozom. Egyszerűen bemutatom az én világképemet, mely nem jó, nem rossz, csak ilyen. Ez nem vitaindító és nem is óhajtok senkivel sem vitázni. Ez az én véleményem és bízok abban, hogy ez, vagy azért mert tetszett, vagy azért mert nem, de mindenképp gondolkodásra bír másokat is. Nem az igazság számít, hanem a gondolkodás, a dolgok mögé nézés, a tudatosság. Amúgy sincs abszolút igazság. Sőt, több igazság is létezhet egyszerre.. Orosz Zsolt egy kozmikus utazó Olvasták: 2 769 516 Megértettem, a világ teljesen más, mint ahogy tanítják, vagy akár csak mondják. Azonban a spirituális út sok olyan kérdést is felvetett bennem, amire nem adott választ.
Ma lenne nyolcvanéves Pauer Gyula Kossuth-díjas szobrász, díszlet-, jelmez és látványtervező, performer, a magyar neoavantgárd képzőművészet egyik kiemelkedő egyénisége, akinek nevéhez fűződik a "pszeudo" irányzat kidolgozása. Pauer Gyula 1956-os sztéléi a Magyar Nemzeti Galériában / MTI Fotó: Friedmann Endre Budapesten született 1941-ben ikergyermekként. Kézügyességének köszönhetően a képzőművészeti díszítőszobrászati szakközépiskolában tanult, mesterének a Velencéből származó Luigi de Battistát tartotta. 1960 és 1963 között a Képzőművészeti Alap kivitelező stúdiójának munkatársa volt, majd 1966-ig a Filmgyárban dolgozott. Huszonöt évesen rendezte első önálló kiállítását, s 1970-ben fogalmazta meg a pszeudo művészeti elveit (a dolgok igazából nem azok, aminek látszanak, azaz minden pszeudo), az Első Pszeudo Manifesztumban elsősorban a szobrászat vonatkozásában a pszeudo művészeti gyökereit a minimal artban és az op artban jelölte meg. A magát egyszerűen képzőművésznek valló Pauer azt vallotta: "A látvánnyal látszólag beugratom az embereket egy hamis képbe, de annak érdekében, hogy rádöbbentsem őket a valóságra.
Szétnyitottam a lábát, és elém tárult, amire oly régóta vártam, maga az éden! Apró pici puszikával háláltam meg a látványt a combok belső oldalán. Ez még jobban felizgatta. Egyre nagyobb késztetést éreztem hogy bele nyaljak nedves puncijába. És meg történt. Felemelő érzés volt az íze, az illata. Tudtam, hogy valami szuper, valami fantasztikus dolog megy most végbe Marika testében. Éreztem, ahogy megfeszül karomban, ahogy hang nélkül szolidan, csendesen, kulturáltan elélvezett, nem is egyszer, hanem többször. Egy idő után már számon sem tudtuk tartani, hogy hányszor. Forró csókommal hoztam vissza a való világba. Minden szó nélkül csak a szemével beszélt. Az pedig el árulta, hogy milyen jó is volt neki. - Most te jössz! El akarlak varázsolni! Boldoggá akarlak tenni! - mondta Marika. Hirtelen hangokra lettünk figyelmesek. A férj felkelt, és a konyha felé vette az útját. Mind a ketten úgy tettünk, mintha aludnánk. Aztán addig volt kint a konyhába, amíg elaludtunk mind a ketten. Reggel, mikor felkeltem, Marika már főzött a konyhában.
Isten döntése, ítélethozatala, az ő megítélése adott dolgokról, folyamatokról, személyekről stb. ellenben mindig igaz (aléthinosz – valódi, valóságos, szavahihető) és igazságosak (dikaiosz – igazságos, méltányos, jogos, pártatlan, pontos). Ő sohasem fordul el a valóságtól.
Mindenki átadta magát a zene ritmusának. Én diktáltam a tempót. Hol lassabban, hol pörgősebben. Mindenkinek a kedve szerint szólt a zene. Egy pillanatig bementem a szobába, és kerestem valami lassúbb zenét. Keresésem közben észre sem vettem, hogy követett a szobába Marika. Ahogy guggoltam a kazetták előtt és keresgettem, ő a hátam mögött átölelt és elkezdett simogatni, cirógatni. Meglepetésem közben azt sem tudtam mit is kéne csinálnom. Csak mikor meg kérdezte: - Nem akarsz velem szembe fordulni? - Félsz talán? - Nem félek, csak meglepődtem, és nem tudtam hirtelen cselekedni. Szembe fordultam Marikával, és már jött is a szenvedélyes, a mindent elsöpső csók! Olyan sokszor képzeltem el, hogy hogy is kéne ki kezdeni Marikával. Mindig is tetszett nekem, és tudtam, éreztem, hogy én sem vagyok közömbös neki. - Marika, vigyázzunk, mert lebukhatunk! Nem kéne. - Ugye nem sietsz haza? Ugye tudunk a vége után beszélgetni kicsit? Ígérd meg, hogy beszélünk, és lesz még folytatás! - Ígérem! De most menjünk a többiekhez.
A férjem úgy se veszi észre, ha nem ott fekszek, hanem máshol. - Nem gondnekem, csak nehogy félre értse majd reggel! Gyors zuhany után irány az ágy. Még fel se készültem magamban a következő percekre, órákra, Marika már ott is volt mellettem az ágyban, izgató, csábító hálóingben. Annyira felizgatott, hogy szinte nem is birtam már magammal. - Szeretnék veled szeretkezni, szeretnélek kényeztetni, csókolgatni addig, amíg meg nem unod! Kívánlak Marika! Egyre jobban! Kívánlak! - Sok a beszéd! - és már csókolt is. Hirtelen a hátára fordítottam, és kezdtem kiszabadítani a hálóingéből. Mikor megláttam formás melleit, kinyilt a szám, és finoman ajkam közé vettem meredező bimbóit. Finom halk sóhaj volt a válasz cselekedetemre. Másik bimbóját óvatosan ujjaim közé fogtam, és ujjhegyemmel izgattam. Majd felváltva hol nyelvemmel, hol ujjammal kényeztettem. Fokoztam a kedély állapotot. Hirtelen halk kérésre lettem figyelmes. - Ne fokozd tovább. Nem bírom! Tégy magadévá! Szeretném, akarom! Most! És hirtelen el kapta a kezemet, és nedves puncijához irányitotta az ujjaimat.