De még várnia kell, a féldíszítésre, A család most készül, ünnepi ebédre. Szépen megterítve az ünnepi asztal, fehér terítővel, megkímélt damaszttal. Evőeszközök is fényesen ragyognak, visszaverve fényét, napnak, csillagoknak. A "férfiak" hárman, az asztalnál ülnek. régi karácsonyok képébe merülnek. Két fiú hallgatja, amit apjuk mesél, – az a szép történet, mit az ember megél. Amott a kis zugban, kemence tövében, összegömbölyödött cirmos alszik éppen. Nem zavarja álmát, a beszélő ember, éjszaka vadászott, s most jött haza, reggel. Konyhaajtó nyílik, anya, s lánya tálal, megtelik a szoba az étel illatával. Vígan falatoznak, jól esik az étel, Ízes minden falat, egyik sem kivétel. Ebéd koronája diós, mákos bejgli, a karácsonyt ezzel illik ünnepelni. Jóllakott mindenki, az asztalt leszedik. Fenyőfa díszeit most előkeresik. Család | Aranyosi Ervin versei. Csillagszórók, gyertyák, színes papírláncok fénylő üveggömbök, – kisbolygóknak látszók, angyalhaj, jégcsapok és girland füzérek pár papírdobozban, pihennek, megférnek. Sorban előjönnek, "felszállnak" a fára.
Utoljára visszakérdez, kedvesen szólt Picinkéhez, – Hát te kedves hogy vagy ma? Boldogan szállt el a cinke, és amikor búcsút inte, kísérte a mosolya. Hablatyunk hát neki vágott, megszerezze, mire vágyott, szeretetre szert tegyen. Kedvessége megnyerő volt, mindenkihez csak szívből szólt, ahogy járt erdőn, hegyen. S ahogy újra útját járta, arra tévedt kis barátja, a pettyes hátú őzike. Bár Hablaty megérdemelte, ahogy rég, most sem kerülte, – de hallgatni győzi-e? Ám manónk beszéde kurta, oldalát egy kérdés fúrta, s ezt a kérdést tette fel. Szervusz Szelíd! Kérlek, mondd csak őzgidácskám, te ma hogy vagy? – s kíváncsiság lepte el. Őzgidácska meglepetten, érte manócskánkat tetten. Aranyosi ervin család a film. – Nahát, hogy megváltozott! S a manónk már nem csak kérdez, kíváncsi és együtt érez, ott maradt, s nem távozott. Köszi Hablaty, jól vagyok. Vagyis hát! vannak bajok, fáj a torkom egy kicsit. Reggel, napos hangulatban, megfürödtem a patakban. S hallottam a szél visít! Beborult az ég felettem, s megfáztam, mert vizes lettem, s nem száradtam meg hamar.
Boldog hangulat ül, az egész családra. Miközben a díszek helyükre kerülnek a család tagjai énekbe merülnek. Mennyből jön az angyal, szívből szól a nóta, így csinálják mindig, ki tudja mióta. Új dalba kezdenek, ha lejárt a régi. Cica is nyújtózik, álmos szemmel nézi. Leugrik a földre, a fenyőhöz sétál. szaglászik az orra, sok kis bajsza szétáll. Szemmagasságában egy kristálygömb csillog. Benne tükörképe macskaszeme villog. Odalép a gömbhöz fejét félre hajtja, mancsával a mását pofozni akarja. Ám az nem ijed meg és nem ugrik félre, hintázik a cicánk nagy-nagy örömére. Kész a karácsonyfa – gyönyörű a fájuk! Mind magukra öltik ünnepi ruhájuk. Az apuka ekkor szól a gyerekeknek, most egy órácskára, szánkózni mehetnek. Aranyosi ervin család 2. A fiuk titokban hócsatára várnak, hósáncot emelnek, bástyaként hóvárnak. Hógolyókat gyúrnak, kezük melegével, s nem törődnek a hó, fagyasztó levével. Az apa a lányát, szánkón húzza éppen, ám egy hó golyóbis, eltalálja, képen. Körülnéz, hogy lássa kiküldte a havat? Válasz hógolyója, majd győzelmet arat.