Gasser M1870 Hossz: 375 mm Súly: 1, 3 kg Tár: 6 db töltény Hatótávolság: Leopold Gasser tervezte a revolvert 1870-ben, amelyet a Leopold Gasser Waffenfabrik cég gyártott. Egészen 1898-ig volt szolgálatban, de még az első világháborúban is használták, bár kis létszámban. Eredetileg 11, 2 mm töltényekkel látták el, de egy későbbi javítás során ezt az űrméretet lecserélték. 1876-ban készült el az első javítás, melyet Alfred Kropatschek tervezett. Az I. világháború fegyverei - Mindentudás Boltja. Ez a fegyver már könnyebb volt, rövidebb csővel rendelkezett, és 9 mm töltényekkel működött. Érdekességként megemlítendő, hogy I. Nicholas montenegrói király, 1910-ben az összes férfi polgárt a hadsereg tagjává nyilvánított, akiknek joguk és kötelességük volt az, hogy birtokoljanak egy Gassen Pattern revolvert. ______________________________________________________________________ Rast & Gasser M1898 Hossz: 223 mm Súly: 0, 935 kg Tár: 8 db töltény Hatótávolságot: A Rast & Gasser M1898 váltotta le a korábban hadrendbe állított Gasser M1870-es fegyvert.
Ám a Vickers géppuska tervezése után a Maxim Gun Company beleolvadt a Vickers cégbe. 1886-1959-ig rengeteg ország használta. 550 lövés leadására volt képes percenként. No 1 Hossz: Súly: 0, 9 kg Ez a gránát volt az első brit botgránát melyet az első világháborúban alkalmaztak. Royal Laboratory-ban tervezték, majd 1908-ban gyártani kezdték 1915-ig. Az Első Világháború Fegyverei - Képgaléria - Franciaország kézifegyverei. Hosszú nyelének köszönhetően hatalmas távolságra lehetett eldobni, ám ugyan az, bosszúságot is okozott nem egyszer. Mivel árokból nem volt könnyű eldobni hosszúsága miatt. Kibiztosítás követően, földet éréskor robbant. No 2 Súly: 0, 45 kg A gránátot Marten Hales tervezte 1907-ben, majd Angliában és a Cotton Powder Company gyárban készültek. Az angolok és franciák egyaránt használták az első világháborúban, de a mexikóiak is használták a mexikói forradalom során. No 3 Súly: 0, 68 kg A gránátot szintén Hales tervezte, ám a fegyvernek sok hibája volt. Elsősorban a nehézkes gyártás volt akadály, mivel az alkatrészei hatalmas precizitást és minőséget követelt meg.
Körülbelül 1000 lövésenként (körülményektől függött) szükség volt csőcserére amit néhány másodperc alatt elvégezhető volt. A cső olykor a gyors és folyamatos tüzeléskor sötétvörösen izzott, ekkorra a 400 °C-ot is elérheti. Egyetlen hátránya a fegyver súlya mely állvánnyal együtt 50 kg-ot nyomott. Arbaléte satuerelle type A Sauterelle Súly: 24 kg Hatótávolság: 110-140 m Ezt a szerkezetet arra tervezték, hogy nagy távolságból ellenséges árkokba dobja a kézigránátot. Az Első Világháború Fegyverei - Képgaléria - Egyesült Királyság kézifegyverei. Franciák illetve a brit erők is alkalmazták, mivel könnyebb volt mint a Leach Trench katapult, bár nem volt olyan erős. Képes volt egy F1 gránátot vagy egy Mills bomb-ot 110-140 m eldobni. Később a britek (1916-ban) mégis leváltotta saját fejlesztésű gránát vetőjükre a 2 inch Medium trench mortar illetve a Stokes mortar-ra. F1 Gránát Hossz: 90 mm Súly: 0, 55 kg A gránát 1915-ben jelent meg Franciaországban, ugyanis az első hónapok tapasztalatai alapján szükségét érezték egy ilyen fegyver kifejlesztésének. Modern kialakítása miatt kedvelték a francia katonák, bár a német kortárs a Stielhandgranate-ot jóval messzebbre lehetett eldobni.
A Hotchkiss sikerét annak köszönhette, hogy egyszerű még is megbízható volt. Egészen 1940-ig használták a franciák, ám akkorra már nagyon elavulttá vált. Így a második világháború kitörése után nem vehette fel a versenyt a német Mg 34 - el szemben, mely tűzgyorsaságában jóval felül múlta a francia géppuskát. Ám mindezek mellett egy rendkívül jó konstrukciónak örvendhetnek a franciák, robusztus szerkezete és egyedi megjelenése hamar beleírta magát a történelmi könyvekbe. A katonák szerették egyszerűsége miatt, ráadásul 450 lövés/perc gyorsaságával és akár 3800 méteres hatótávolságával a kor egyik legjobb géppuskájának nevezhető. A katonákat még a rövid (24 illetve 30 db) töltény tár sem okozott nagyobb fennakadást, mivel a tüzelés végén a géppuska kivetette az üres töltény tárat és nyitva is hagyta a zárszerkezetet, így gyors újra tárazást követően folytatódhatott a tüzelés. Egy jól képzett csapat folyamatosan tudott tüzelni a harcmezőn. Persze ez csak rövid sorozatokkal volt lehetséges, ami így 120 lövés/percre csökkentette a tűzgyorsaságot.
A brit hadsereg már szükségét látta egy ilyen jelegű fegyvernek és 1888-ban megjelent új Lee-Metford puska azonnal leváltotta a Martini-Henry puskát. Ám hamar kiderült hogy a fegyver elavultnak számított a fekete lőporos töltényei miatt, így mire rendszeresítették volna a fegyvert a tervezők már egy másik puska tervein dolgoztak. A Lee-Enfield már jóval nagyobb hatótávolságra volt képes és sokkal pontosabban lőtt mint elődje, 1895-től kezdve pedig fokozatosan leváltotta a Lee-Metfordot. A brit erők még a második búr háború alatt nagy számban használták a fegyvert, bár a Mauserekkel felfegyverezett búr katonák hatalmas előnnyel bírtak, mivel a német fegyver jóval nagyobb hatótávolságra volt képes ellőni. A fegyvert 1896-ig gyártották. A fegyverrel kapcsolatban kétes vélemények alakultak ki, egyesek szerint pontosabbnak tartották a Lee-Enfieldnél, bár hátránya hogy 5-6000 lövés után a cső tönkrement, illetve a fekete lőporos lőszer miatt hatalmas füsttel járt a használata. Lee-Enfield Hossz: 1114 mm Súly: 4 kg Tár: 5-10 db töltény Hatótávolság: 500 m A fegyvert James Paris Lee és az enfield-beli fegyver gyár tervezte.