Hogy bizonyítsa tehetségét, Dr. Martinez egy bemutatót is tartott, amin egy argentin dogot egy puma és egy vaddisznó ellen is szerepeltetett. A kutyája került ki győztesnek. Az argentin földműveseknek és állattenyésztőknek a különböző nagyvadak sok kárt okoztak, ezért az erős és fáradhatatlan argentin dog ideális társukká vált. A fajta Dél-Amerika számos pontján a mai napig vadászik falkában vaddisznóra. Ha szagot fognak, csendben rohannak a vad után, majd rávetik magukat a vadkanra. A földhöz szegezik mindaddig, amíg a gazda oda nem ér. Argentin szokás szerint a vadászok késsel végeznek az állattal, a kutyák nem ölik meg őket. A fajta atyja azonban nem élhette meg kutyái népszerűségét, mert gyilkosság áldozata lett. Ezután testvére vette át tőle az argentin dog tökéletesítését, finomítását. Augustin célja a fajta népszerűsítése volt, ebben pedig munkája is segítette, ugyanis kinevezték kanadai nagykövetnek. Ennek köszönhetően utazásai során a lehető legtöbb helyen bemutathatta a különleges fajtát.
Ráadásul egy-egy ártalmatlannak, jóformán jelentéktelennek ítélt nevelési baki hamar a gazdi fejére nőhet, kontrollálhatatlan kedvence képében. A biztos kéz, azonban nem egyenlő a keménykedéssel vagy az erőszakkal. Sokan úgy gondolják, hogy a határozottság, már ami a kutyanevelést illeti az erőszakosságban, az agresszióban, a testi fenyítésben jelenik meg. De ez óriási tévedés! Az a gazdi tekinthető igazi falkavezérnek, aki figyelembe veszi, sőt tiszteletben tartja kutyája önállóságát, személyiségét. Az argentin dog ideális szocializációja kulcsfontosságú. S bármilyen meglepő ez nem a gazdinál kezdődik, hanem már a tenyésztőnél. Hiszen a megszületés utáni időszakban már olyan ingerek bukkannak fel, melyek a későbbi, természetével összefüggő mintázatokat alkotják. Például a többi kutyával, emberrel szembeni mentalitás formálása néhány hetes korban nagymértékben befolyásolható. Aztán persze, ahogy nyílik a világ, úgy jut minél jelentősebb szerep a gazdi számára, aki végül a közös élet levezénylésének karmesterévé válik.
Többek között ezekre az angol származású kutyákra vezethető vissza a fehér szőrzet kialakulása. Tenyésztés Az argentin dog modern tenyésztése 1873-ban kezdődött. A később egy vadászat során meggyilkolt dr. Antonio Nores Martinez róka, vaddisznó, sőt puma üldözésére alkalmas, új falkakutyát akart kitenyészteni. Nem túl ugatós, a hegyi vadászatokon is kitartó, nyombiztos, kiegyensúlyozott idegrendszerű kutyát akart. Spanyolországból alanókat hozatott, melyeket gondosan kiválogatott, szinte mindig fehér cordobai kutyákkal keresztezett. E kutyákat a doktor két fia tenyésztette tovább. Antonio Junior, a genetika professzoraként határozta meg a munka tudományos alapvetéseit. A két tehetséges tenyésztőnek 30 évig tartott, míg megteremtette a modern argentin dog szilárd genetikai bázisát. Párhuzamosan végrehajtott, gondosan kiválogatott keresztezéseket és beltenyésztést folytattak boxerekkel és angol bulldogokkal. Egy csíkos dog pár Németországból nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, de egy angol pointer fedezéséből ígéretes alom született.
Domináns fajta, nem megalkuvó, ezért azonos nemű fajtársaival szemben jellemzően nem barátságos, amit viszont szocializálással kordában lehet tartani. Egy egészséges idegzetű dogo ok nélkül soha nem lép fel támadólag emberre, sot mint vadászkutya nagyon is barátságos. Mindenesetre egy tulajdonosnak felelűsséget kell vállalnia kutyájának a tetteiért, felelőtlen vadítással minden kutya veszélyessé válhat, és ez különösen igaz az argentin dogra, ezért minden tenyésztonek nagyon meg kell választania kinek a kezébe, juttat argentin dogot. Az felelőtlen kutyatulajdonosok ártanak legtöbbet fajtának, nekik köszönhetjük a méltatlanul kivívott rossz hírét minden erősebb felépítésű kutyafajtának. Sajnos az argentin sem kerülhette el a népszerűség szomorú következményeit. Megjelentek az anyagi érdekbol tenyésztők (szaporítók) és a fajta egyre inkább a felhasználhatóság irányából a show felé indult. Egyre magasabbak lettek a kutyák, hiszen a laikusok szerint egy nagyobb kutya jobban mutat a kiállítási ringben.
Az emlékek pont olyan komplexek mint maga a fajta. Nem kaptam senkitől segítséget, ami a" hogyan élj egy dogóval",, -hoz, csak úgy éltem az én Aliszkámmal ahogy azt éreztem. Rengeteget sétáltunk, s majdan elképesztően sokat futottunk-futattam autó mellett, vagy követtem cross motorral a szántásba is akár. Csak azt láttam, hogy ennek a hihetetlen aktív kutyának, akinek a vázszerkezete lehetővé teszi, kívánja a rengeteg mozgást, mozgatást-mert az azért tudjuk az argentin dogunk sem megy el egyedül futni. Szóval nem kaptam semmit -senkitől, így elvettem, felhasználtam amit éreztem. Ideje korán szükségessé vált a menekülő vad vadászatának szimulációja, s ezt csak egy vaddisznós kert megteremtése, s ebben rejlő lehetőségek váltották meg, hozták el! Az elsők között kaptam engedélyt az országba, hivatalos zárttéri vadtartásra, vaddisznó tenyésztésre. Tudatlanul, kezdtem vágtam bele ebbe a tudomá első malacaimat annyiért vettem amennyit ma emberek nem mernek adni egy kölyök argentin dogért elhulott a tapasztalás oltárán, de évekig csodálhattam "vad" természetét, erejét s anatomiáját egyaránt.
Az új fajtához ezért igen sok különböző kutyát kereszteztek, hogy minél tökéletesebb eredményt kapjanak. Genetikai puzzle Az argentin dog az angol pointertől a kitűnő szimatát és vadászszenvedélyét örökölte, a német dogtól pedig nagyságát. A német boxerrel az agilitását próbálták növelni és valószínűleg tőle örökölte a gyermekekkel szembeni barátságosságát is. A bullterriertől fehér színét és erős harapását, a pireneusi hegyikutyától szintén méretét, fehér színét, alkalmazkodóképességét és temperamentumát kapta. Az angol bulldoggal való keresztezés a szívósság és a kitartás növelésére volt alkalmas. A bordeaux-i dog bevonásával az állkapcsot erősítették. Annak érdekében, hogy gyorsabban fusson, ír farkaskutyát is bevontak a tenyésztésbe. Ebből az egyvelegből alakult ki a ma ismert argentin dog. Tulajdonságait addig finomították, amíg egy stabil idegrendszerű, kitartó, szívós, gyors és jó szimatú kutyát nem kaptak, aki falkában is jól tud dolgozni. A fajta népszerűsítése A fajtát nagyvadakra való vadászatokon alkalmazták.