2018/06/05 - 15:45 - 17:45 Szörnyek és Szerelmek Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három szomszédos királyság…Longtrellis Királynője (Salma Hayek) mindennél jobban vágyik egy gyermekre, semmilyen áldozattól nem riad vissza ennek érdekében – amikor pedig mágusok tanácsát követve, sötét körülmények között kap egyet, teljesen kisajátítja. Mindeközben Highhills nem túl éles elméjű királya (Toby Jones) kizárólag azzal van elfoglalva, hogy házi kedvencként egy méteresre hízott bolhát nevelget, s megfeledkezik felnőtt lánya boldogságáról, akit egy balul elsült lovagi torna után egy erőszakos ogréhoz kénytelen feleségül adni. Végül Strongcliff királyság élveteg és nőcsábász ura (Vincent Cassel) csodás énekhangja alapján beleszeret egy öregasszonyba – az idős nő pedig egyre szörnyűbb játszmákba megy bele, hogy akár varázslat árán, de fenntartsa a fiatalság és kívánatosság látszatát. + Google Naptár + iCal Exportálás
Őket próbálná kiszolgálni a Szörnyek és szerelmek, de az az igazság, hogy ez a szándék legjobb esetben is csak önáltatás. Hiszen hiába úszik a felszínen néhány újszerűbb jelenség, egy-két brutálisabb elem, mert ha egy picit mélyebbre tekintünk, láthatjuk, hogy ugyanazzal az állóvízzel van dolgunk, amellyel már sokszor találkoztunk jó pár alkalommal, és nemigen szeretjük, hiszen sablonos, kiszámítható, és túl van nyújtva. A Szörnyek és szerelmek kialakítja saját egyedi stílusvilágát. Hoz néhány érdekes fantázialényt, szép színekkel tölti meg a látványvilágot, két tollvonással megírt karaktereit pedig világsztárokkal játszatja el. Ám még Vincent Cassel, Salma Hayek vagy John C. Reilly sem tud mit kezdeni Garrone jeleneteivel, amelyek többsége arra épül, hogy túlsminkelt emberek giccses kosztümökben erőltetetten díszes mondatokkal dobálóznak. Az érdemeket azért el kell ismerni, így azt leszögezném, hogy jól áll a műnek az enyhén önreflexív hajlam. A rendező maga sem veszi teljesen komolyan alkotását, így a perverzitás, a szexuális felhangú hedonizmus és a helyenként feltűnő óvatos humor jól megfér egymás mellett.
Garrone azt kívánja tőlünk, hogy ösztönösen és ne racionálisan nézzük a Szörnyek és szerelmek et, és tesz róla, hogy a barokkos kosztümök és belsők, a vakítóan élénk színek, meghitt és idegen keveredése, illetve a rafinált operatőri munka elbódítson mindenkit. Forgalmazza a Pannónia Entertainment
A 2008-as Gomorra naturalizmusához és a 2012-es Reality fanyar szatírájához képest a Szörnyek és szerelmek látszólag éles váltást jelez Matteo Garrone életművében. 2015-ös filmje Giambattista Basile A mesék meséje, avagy a kicsik mulattatása című 17. századi mesegyűjteményén alapul, mely a legkevésbé sem a kicsiknek szól, inkább a felnőttnek áthangszerelt tündérmese-adaptációkkal (Hófehérke – A terror meséje, Farkasok társasága) mutat rokonságot, vagy épp a saját sötét mesevilágokat építgető rendezők, Guillermo del Toro vagy Tarsem Singh munkáival. Ám az Andersent és a Grimm testvéreket is megihlető Basile meséiben nem kell újra felfedezni az erőszakot és a szexualitást. Garrone csupán jó érzékkel kiválogatja a bennük rejlő leggroteszkebb motívumokat, és filmjét hagyja a rémálmok logikája szerint működni. Ha a néző túlteszi magát (az indokoltan) a széttartó és laza szerkesztésen, és az időnként öncélú vizuális elemeken, egészen szokatlan élményben lesz része. Főhősei mind saját vágyaik és megszállottságuk rabjai, ami erőszakos, tragikus spirálba taszítja őket, ilyenformán a filmet olyan erőteljes képek (egy tengeri szörny hatalmas szívét majszoló Salma Hayek) és témák (a végzet által összekapcsolt emberek) működtetik, amelyek szinte hipnotikus erőt adnak neki.
Létösszegző vers: a lírai én személyes életét mérlegelő és egyben az emberi lét általános kérdéseit is kutató verstípus. Csetri Lajos: Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez, 1973 (In:ItK 1973).
Nincs halandó szemnek égibb Mint bájképed, oh Remény; Ah de minden, amit ígérsz, Gyarló földi tűnemény. Kába én, hogy úgy öleltem Szívigéző álmidat; Melyet égbe épitettem, Összedúltad a hidat. Most a fényhonból kizárva, Hol örök tavasz virúl, Messze végtelenbe sírok, Bús hazámnak partirúl; S irgalomnak nincs hajója A sötét sors tengerén, Mely áttenne oly világba, Hol való lesz a remény. A reményhez vers műfaja. magyar-versek Tags: Remény témájú versek
Vagyis az egyes versszakokban az első és a második nyolc sorok között stílusérték-növelő, szövegkohéziós szakadék tátong: külön téma köré szerveződnek az első, és külön téma köré a második nyolc sorok. Ez a témaváltás különösen a második versszakban szembetűnő, ahol a te (Remény) és az én áll szemben. Mi lehet az oka ennek a bonyolult strófaszerkezetnek? Valószínűleg az, hogy Csokonai a szöveget egy adott dallamra írta, aminek Kossovits József volt a szerzője. A reményhez verselése. A dallam Kossovits 1803-ban Bécsben megjelent tizenkét magyar tánca közül az egyiknek a dallama volt, melyet a zeneszerző a Martinovics-mozgalomban résztvevő Szulyovszky Menyhért táblabíró gyermekei számára írt, mint házi muzsikus, 1794-ben. A panaszos dalban tehát eredetileg nem szerelmi bánat zokogott, hanem a nemzet elnyomása felett érzett fájdalom. Csokonai – állítólag parancsra (de hogy kitől jött a parancs, azt nem tudjuk) – két szöveget is komponált rá, melyek egyike volt a Földiekkel játszó égi tünemény kezdetű Lilla-vers.