Csemegézz! Gyere el! Járd be! Fedezd fel! Éld át! Kapcsolódj ki! Pihenj meg! Kóstold meg! A bakony fővárosa eseménynaptár archívum - esemény 2022 2021 2020 2019 2018 2017 2016 Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December archívum - hírek 2015 Zirc Információs Pont Rent a bike Letölthető kiadványok Együttműködő partnerek Galéria Térképek Kapcsolat Kezdőoldal Zirci Élmények - Bakonyi Kalandok Kóstold meg! Pepe cukrászda zirc de. Cukrászdák Pepe Cukrászda 8420 Zirc, Alkotmány u. 7. Várjuk vendégeinket saját készítésű fagylaltokkal, parfékkal, fagylaltkelyhekkel, finom süteményekkel, pogácsákkal. A cukrászdában salátabár is üzemel. Torták elkészítését, egyedi igény alapján is vállaljuk! Nyitvatartás: H-V: 10. 00-19. 00 Elérhetőségek: Tel. : +36 88 415 322 Fax: +36 88 414 455 E-mail:
Nem volt könnyű, de várjuk meg a bátyámat, mert mi mindent együtt csináltunk, csinálunk, ez a riport is vele együtt legyen, jó? – kérdezi, eltűnik, majd visszatér a másik alapítóval, Vincze Ferenccel. Kezdje a rangidős – javasolom – aztán majd kiegészítik egymást, ha valami fontos kimaradt. VF: Az én történetem egyszerű. Cukrász akartam lenni, tehát jelentkeztem cukrásztanulónak. Veszprémben tanultam és gyakorlati helyem, helyünk a Cserhát nagytermelő volt. Abban az időben volt olyan nap, hogy 100 karéj süteményt szállítottak ki ide Zircre. "PEPE Cukrászda" Bt. - Céginfo.hu. VL: Azért azt mondjuk el, hogy ott 35 olyan mester dolgozott, akik egyenként is megállták volna a helyüket a szakmában. Ott tanultuk meg a karamellázást, a díszítéseket és olyan fogásokat, amelyekkel ma is dolgozunk. A bátyám kitaposta nekem az utat, mert én ugyan nem cukrásznak jelentkeztem, de az első gyakorlati napon meglepve észleltem, hogy cukrászmunkaruhát kaptam. Így hát elmentem a Cserhátba és annyira megtetszett, hogy ottmaradtam. VF: Visszatérve a kezdetekhez, amikor végeztünk, feltett szándékunk volt, hogy mi nyitunk egy üzletet.
Bár a gyártó stúdiót minden bizonnyal nem érdekli, de ennek ellenére mégis öröm az ürömben, hogy hazánkban - nyilván a sztároknak köszönhetően - remekül nyitott az egyébként itthon kevéssé fogyasztott politikai szatíra műfajában brillírozó Charlie Wilson háborúja. Az igaz történeten alapuló sztori az USA szovjetek elleni afganisztáni beavatkozásának politikai oldaláról szól és arról a hatalmas koppanásról, ami a válság befejeztével ide is elhallatszott. Charlie Wilson egyszerű kongresszusi képviselő, aki a korszellemnek megfelelően nőzik, kokózik és akiről úgy tartják, hogy a legtöbb, amit politikusi pályafutása alatt elért, hogy sikerült ötször újraválasztatnia magát. Charlie Wilsonnak szerencséje van, választókörzetének nincsenek igényei, így ő politikusként hol ide, hol oda szavaz, s éppen ezért úgy tartják róla, hogy ő az a képviselő, akinek a legtöbben lógnak egy szívességgel. Charlie Wilsonnak pedig a kevéssé hatékony amerikai beavatkozás böki a csőrét a szovjet-afgán háborúban, így úgy gondolja, hogy lép az ügyben.
Valami megfogta őt az afgánok sorsában, és rögeszméjévé vált, hogy segít rajtuk - ″szerény″ lehetőségeiből kihozva a maximumot. Az USA kezdetben (1980) csupán 5 millió dollárral támogatta Afganisztánt, ekkor lépett be Charlie Wilson a képbe, aki ezt a támogatást az adófizetők pénzéből mindjárt felemelte 50 millióra. Így indult el Charlie Wilson a nemzeti hőssé válás pályáján felfelé. A filmben a vígjátéki vonal eléggé egyszerű, de jól működik. Adott egy iszákos kongresszusi képviselő (Tom Hanks), aki bombázó nőkkel veszi körül magát (mintha a Charlie Angyalai róla szólna). Segítője a lecsúszott, lúzer CIA ügynök (a zseniális Philip Seymour Hoffman), így működik a kis csipet-csapatuk, akik miután megnéztek egy dokumentumfilmet Afganisztánról, és maguk is leutaztak oda, megszállott Afganisztán-segítőkként teszik a dolgukat. Minél több pénz az afgánoknak, annál nagyobb jót tettek, annál nagyobb jót tett az USA. Közben van egy-két elgondolkodtató rész, a taposó-aknákról és plasztik-aknákról, amelyek a gyerekek végtagjait tépik le, a filmben látunk is ilyen szegény gyerekeket (a hatás kedvéért).
Értékelés: 257 szavazatból A szovjet csapatok 1979-ben bevonulnak Afganisztánba. Charlie Wilson, a szeszélyes texasi kongresszusi képviselő mindezt nem nézheti tétlenül. Régi barátjától, pártfogójától és szeretőjétől, a gazdag Joanne Herringtől feltüzelve úgy gondolja, támogatnia kell az afgán szabadságharcosokat a megszállók elleni harcban. Mindehhez elnyeri a velejéig romlott CIA-ügynök, Gust Avrakotos támogatását. A nem mindennapi trió beindul, hogy pénzt szerezzen. Hihetetlen akciójuk eredményeként az Egyesült Államok a kezdeti ötmillió dollárról évi egymilliárdra emeli az afgán felkelők támogatását. Bemutató dátuma: 2008. február 7. Forgalmazó: UIP-Duna Film Stáblista: Linkek: Díjak és jelölések Golden Globe-díj 2008 Legjobb film - zenés film és vígjáték kategória jelölés BAFTA-díj Legjobb női mellékszereplő jelölés: Julia Roberts Legjobb színész - zenés film és vígjáték kategória Tom Hanks Oscar-díj 2008
Ez most egy kicsit elfogult írás lesz, hiszen Sorkin az az ember, akinek a munkásságára nem tudok elfogultság nélkül nézni. Nekem az ő neve adta el a filmet, pedig Julia Roberts simán elijesztett volna, és hát enyhén szólva nem bántam meg, hogy Roberts kisasszony jelenléte ellenére rászántam magam. A néhol túl hősies West Wing érzést már a bevezető után gyorsan elfelejthetjük, amikor két sztriptízcsaj beugrik Charlie Wilson képviselő mellé egy jakuzziba. A Charlie Wilson's War igaz történet alapján készült, ami gondolom azt jelenti, hogy 1-2 tény stimmel, a többit meg egyszerűen hozzá költötte mind az eredeti könyvet író George Crile, mind a forgatókönyvet író Aaron Sorkin. Arról szól, hogy Amerika segít megbuktatni a szovjet birodalmat, és amikor ezt megteszik, akkor elkövetik az egyik legnagyobb baklövésüket. A film végén meglátjátok mit. A szovjetek legyőzéséhez csak pénz kell, és a filmbeli történések nagyjából ezen pénz megszerzéséről szólnak. Na jó, ez túlzás, de nem akarok többet elárulni.
A 80-as évek elején az egyre terjeszkedő szovjet megszállás nyomán ez az elnyomott Afganisztán volt. Charlie régi barátja, gyakori pártfogója és alkalmi szeretője volt Joanne Herring, Texas egyik leggazdagabb asszonya, a szenvedélyes antikommunista. Mivel úgy gondolta, hogy az Afganisztán megszállására adott amerikai válasz igencsak vérszegény, arra ösztökélte Charlie-t, hogy tegye meg a szabadságharcosokért azt, amire más nem képes: biztosÃtson pénzt és fegyvert a szovjet agresszorok kiűzéséhez. Charlie segÃtőtársa a hadműveletben Gust Avrakotos CIA ügynök, akit nem kellett nagyon bÃztatni, ha arról volt szó, hogy keresztbe tegyen a főnökeinek, akik nem ismerték el a munkáját. A hihetetlen akció eredményeképpen az Egyesült Ãllamok a kezdeti 5 millió dollár helyett végül már egy milliárd dollárral támogatta évente az afgánokat, és ennek köszönhető, hogy a Vörös Hadsereg végül kivonult Afganisztánból.