Nagyon finom egy kevés vajjal megkenve is! Főtt kukorica Főtt kukorica vajjal A legfinomabb főtt kukorica titka A legfinomabb főtt kukorica titka igazából nem is a kukorica főzésben, hanem magában a kukoricában rejlik. Nagyon nem mindegy, hogy milyen kukoricát veszel és főzöl – ahogy ez talán már a főzési időből is kiderült. Próbálj meg minél zsengébb, minél inkább főtt kukoricának valót vásárolni. Egyrészt ha ismered az árust, akkor megbízhatsz benne, ha egyszerűen rákérdezel. Másrészt ami mindig tud segíteni, hogy egy szemet megkóstolsz a nyers kukoricából. Minél ehetőbbnek tűnik, minél kevésbé érzed úgy, hogy főzésre van szüksége, annál finomabb lesz a végén a főtt kukorica (és természetesen a főzési idő is annál rövidebb). Jó étvágyat! kemenytojas Kommentelési- és moderálási irányelvünk Kommentelési- és moderálási irányelveink: Az álláspontok, olvasói vélemények, kommentek, nem a Online Média álláspontját tükrözik. Médiánk pro- és kontra elven működik, a megfogalmazott cikkek, azok tartalma szerint napvilágot láthatnak mindennemű vélemények.
A kiadós, egészséges, vegán főétel ropogósra sült tofuval, spenóttal és citrusos tahini öntettel varázsol el. Tökéletes választás lehet ebédre és vacsorára, hiszen gyorsan, egyszerűen elkészíthető. Hozzávalók: 3 db édesburgonya 220 gramm tofu 2 evőkanál olívaolaj 1 evőkanál kukoricakeményítő 1/4 teáskanál fokhagyma granulátum 1 zacskó bébi spenót 2 gerezd fokhagyma kockára vágva 1/4 csésze tahini 2 evőkanál almaecet fél citrom leve 1/4 csésze víz só, bors, fokhagymagranulátum főtt kukorica, petrezselyem a tálaláshoz Elkészítése: Első lépés: Készítsük elő az édesburgonyát! A sütőt 200 fokra előmelegítjük, az édesburgonyákat villával megszurkáljuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk. Olajjal megkenjük, és addig sütjük, amíg meg nem puhul. Második lépés: A tofut leöblítjük és lecsepegtetjük, majd papírtörlővel eltávolítjuk róla a nedvességet, végül felkockázzuk. Harmadik lépés: A tofut egy tálba tesszük, ráöntünk egy evőkanál olívaolajat, rászórjuk a kukoricakeményítőt, sózzuk, borsozzuk, fokhagyma granulátummal ízesítjük.
A nyár legkedveltebb csemegéje a csöves kukorica, amit nem csak főve érdemes elkészíteni. A főtt kukorica elkészítése nagyon egyszerű, kezdők is el tudják készíteni. Persze előfordulhat olyan eset is, hogy az embernek nincs kedve a hőségben kukoricát főzni, mégis szívesen elfalatozn& … […] Bővebben! Ugras az eredeti oldalra Az eredeti oldal itt található: Powered by WPeMatico
A kukoricát a hajával együtt tegyük a mikróba 5 percre max fokozaton (1000 Watt), majd ha véget ért a program, óvatosan vegyük ki, vágjuk le a két végét, húzzuk le a ruháját, utána már tálalhatjuk is. Forrás:
MEDIA Kritika 8 Kiváló Mindenképp érdemes fellapozni. Zalaba Ferenc Bevezető Igazi régimódi közönségdráma kerül a mozikba a Zöld könyvnek hála, melynek talán pont az a legnagyobb értéke, amit sokan kritizálnak: hogy nem akar progresszív lenni. Zöld könyv - Útmutató az élethez - Legutóbbi US tartalom 1 év, 4 hónap Kommentek Viggo Mortensen megnyílt arról, hogy miért volt "nagyon idegesítő", hogy az emberek belekötöttek a Zöld könyvbe Viggo Mortensen nem rejtette véka alá, hogy mennyire ki van akadva az Oscar-díjas Zöld könyvet ért kritikák miatt, és egy friss interjúban még bővebben kifejtette, mi a gondja. 1 év, 7 hónap Viggo Mortensen nem lacafacázott: Szerinte a Zöld könyvet kritizálni egyszerűen baromság A 2018-as filmet már bemutatója idején is többen kritizálták közhelyessége és bátortalansága miatt, a főszereplőt alakító színész viszont most csattanós választ adott ezekre. 3 év, 4 hónap Azért nyerhetett Oscart a Zöld könyv, mert kevés moziban játszották Elsőre ellentmondásosnak tűnik ez a logika, de valójában éppen az hozhatta meg a győzelmet, hogy nem árasztották el a filmmel a mozikat.
Látatlanban is összeállhat a kép, hogy mire szeretne tanítani a film és mi lesz a fő üzenete. A mogorva, szűk látókörű fehér férfi megkedveli, sőt barátjának tekinti idővel afroamerikai munkaadóját. Röviden valóban ez a helyzet, de Farrelly ennél sokkal tovább megy, nem áll meg a kötelezően felmondott tanmesénél, aminek nem is örülhetnénk jobban. Az első harmadban megismerjük Tony-t és családját, befut a munkalehetőség, a hosszú út során pedig összezárva ismeri meg egymást két merőben más jellem. Itt érkezik a Zöld könyv első pazar húzása, a karakterek. A sofőrt már ismerjük, de mi a helyzet a munkaadóval? Don kifinomult, intelligens, már-már sznob, akinek mindennél fontosabb a méltósága és nem mellesleg pokoli jó abban, amit csinál. Borítékolható, hogy kettejük kapcsolata nem mentes a konfliktusoktól és azt is ki tudjuk találni, hogy az út során rengeteget tanulnak egymástól. A mű másik bravúrja, hogy csavar egyet a szereplők mibenlétén. Jelen esetben ugyanis a fehér férfi a nem túl eszes, hirtelen haragú munkásosztálybeli polgár és afroamerikai társa a tehetős, talpig úriember.
Peter Farrelly road movie-ba csomagolt emberi jogi manifesztuma garantáltan belopja magát még az Oscar-díjas filmektől egyébként berzenkedők szívébe is. De mitől ennyire szerethető a Zöld könyv? Peter Farrelly elkészítette az idei Oscar-szezon legszerethetőbb alkotását: egy mese köntösébe csomagolt emberi jogi kiáltványt, ami valós eseményeken alapul. A történet szerint 1962-ben a rasszista, olasz-amerikai Tony Vallelonga (Viggo Mortensen) új állást vállal: sofőrként a neves afroamerikai zongoristát, Dr. Donald Shirley-t (Mahershala Ali) fuvarozza a két hónapos déli turnéja során. Indulás előtt egy kis zöld könyvet nyom a zenész kiadója Tony kezébe, amely azokat a helyeket tartalmazza, ahol egy afroamerikai atrocitások nélkül megszállhat vagy étkezhet az amerikai Délen tett utazása során. Farrelly a jól bevált formulát választja road movie-jához, ugyanis két ellentétes szereplőt zár össze hetekre, akik előre jól látható módon barátságot kötnek, miközben rengeteg mindent tanítanak egymásnak, és nekünk is.
A durva erőszakot és a szélsőségesen negatív példákat mellőzve Farrelly egy idealista felfogást mutat be, bizonyítva, hogy az előítéletek korrigálásához nem vezet feltétlenül rögös út. És épp az elmúlt évek díjszezonjaira jellemző szenzációhajhász fájdalom- és szenvedéspornó nélkülözése miatt válik ez a film sokkal inkább két férfi összecsiszolódásának, barátságának, bajtársiasságának átélhető történetévé, mint üres tanmesévé. Habár a Zöld könyv témájából fakadóan néha túlságosan szentimentális, a giccs határán egyensúlyozó jeleneteiből elegánsan jön ki, a szájbarágást pedig mindig feloldja egy-egy poénnal, így az esetlegesen fel-felbukkanó cinizmusunk végleg alulmarad. Farelly bravúrja, hogy a Zöld könyv a komoly téma és a mély karakterdráma ellenére végig könnyed és humoros – a nagy sikerű Életrevalók óta nem láttunk olyan alkotást, amely képes ilyen mesterien vegyíteni a szórakoztatást és a mögötte meghúzódó fajsúlyos kérdéskört. Bár Farelly érdemei elismerésre méltóak tehát, a Zöld könyvet mégis kétségkívül a két főszereplő viszi el a hátán: a két aktor zseniális párost alkot, lubickolnak a lehetőségben, jutalomjátékukból mégis mi profitálunk leginkább.
Ha lehetne, receptre írnám fel, így mindenkinek azt javaslom, ha csak egy filmet néz meg a hónapban, ez legyen az. Zöld könyv – Útmutató az élethez (Green Book), amerikai dráma, 130 perc, 2018. Rendező: Peter Farrelly. Író: Nick Vallelonga, Brian Currie, Peter Farrelly. Producer: Jim Burke, Brian Currie, Peter Farrelly, Nick Vallelonga, Charles B. Wessler. Szereplők: Linda Cardellini, Viggo Mortensen, Mahershala Ali. Forgalmazza: ADS Service. Bemutató: 2019. február 21. Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintés nagykorú felügyelete mellett ajánlott.
A bevált formula előnye, hogy kipróbáltan működik, és a rendező döntése mellett szól, hogy nincs ez másképp most sem. A film egyik erőssége karaktereiben rejlik, a "szereposztáson" ezúttal csavartak egyet az alkotók: a Zöld könyv ben a fehér ember kevésbé tanult, hirtelen haragú, temperamentumos, a munkásosztály egyszerű tagja, míg az arfoamerikai többszörösen doktorált, művelt, finom úriember. Ugyanakkor Tony és Don nem pusztán egyszerű típusok, hanem szerethető, többdimenziós figurák, akiknek jelleme fokozatosan válik egyre árnyaltabbá a néző számára közös kalandjaik során, mivel rendre olyan szituációkba kerülnek, amelyekből új és új oldalukat ismerjük meg. A film remek humorának egyik fő forrását épp' ezért az ellentétek adják: a két jellem olyan helyzetek sorába keveredik, amik még inkább kiemelik a kettejük eltérő életfelfogását. Farelly a szórakoztatást ezúttal jól tudja jóra használni: a tanulságot szintén könnyű poénokkal adja át, amelyeket ügyesen vegyít a drámai vagy didaktikus jelenetekkel.
Az utazás során a szegregáció számos formája jelenik meg, néha abszurd kontraszttal lefestve a korszakot, melyben előfordulhat, hogy egy afroamerikai művész fényes hotelek báltermében ad zongoraestet, miközben a vacsoráját nem fogyaszthatja el a vendégek jelenlétében és lerobbant, koszos motelekbe kényszerül éjszakázni. A Zöld könyv legnagyobb erőssége a karakterek merőben ellentétes jellemében, világnézetében, a hosszú út során átélt szituációkban és a kialakult barátság ábrázolásában rejlik. Mindehhez társul a klasszikus drámai formanyelv megfelelő szintű vegyítése a vígjáték zsánerével. Az alkotás méltán nyerte el 2019-ben a legjobb film Oscar-díja mellett a legjobb eredeti forgatókönyv és a legjobb férfi mellékszereplőnek (Mahershala Ali) járó trófeát is. A Zöld könyv egy igazi lélekemelő feel good mozi, melynek óriási szíve van. Szórakozatóan mesél az ellentétekről, az előítéletekről, a sztereotípiákról, valamint mindezek lerombolásáról. Bátran ajánlom a filmet azoknak, akik minőségi szórakozásra vágynak.