Rettentő haragra gerjedt a király. Megparancsolta a porkolábnak: - Vigyétek a legmélyebb börtönnek a fenekére. Van ott egy oroszlán, az majd széttépi! Meg is ragadták a katonák a csillagszemű juhászt, s levitték a börtönnek a legmélyebb fenekére. Ott egy nagy-nagy, kiéhezett oroszlán lapult. Mikor belökték a csillagszemű juhászt, nekimordult az oroszlán, de a csillagszemű juhász csak jól belenézett az oroszlánnak a szemébe, s úgy megjuhászodott az oroszlán, hogy meg se moccant tö mennek az őrök, hogy a csillagszemű juhásznak összeszedegessék a csontját-bontját, porcikáját. Mikor meglátták erőben, egészségben, hát igen megijedtek. - Hát te élsz? - Élek hát, persze hogy élek - felelte a juhász. - Nem is halok én meg addig, amíg a királynak a leánya a feleségem nem lesz! Viszik a király eleibe. Tudakolja a juhásztól: - Na mondod-e, hogy adj'isten egészségemre? - Nem mondom én, felséges királyom, addig, amíg a leányodat nekem nem adod feleségül. - Ilyen-olyan teremtette! - mérgelődött a király.
Hát, Uram, Teremtőm, olyan szépen alszik a juhász, mintha semmi gondja-baja nem volna! Megfogták, viszik a király elébe. Csodálkozik a király: - Hát te még élsz? - Élek, felséges királyom! - Hát mondod-e, hogy adj'isten egészségemre? - Nem mondom én addig - erősködött a juhász -, amíg a leányát nekem nem adja feleségül! Megmérgelődik a király: - Vigyétek, dobjátok bele a beretvakútba! Egy kút ki volt rakva kereken beretvával. Odavitték a csillagszemű juhászt. Gondolja magában a csillagszemű juhász, ennek fele se tréfa! Ha ide belelöknek, innen én ki nem tudok jö mondja az őröknek: - Halljátok-e? Kicsit várjatok, hátha meggondolom magam! Az őrök elmentek félrébb, a csillagszemű juhász a juhászbotját beletette a kútnak a szélébe, a kútküpűbe átette az árvalányhajas kalapját s a báránybőr bundáját, s ő lekucorodott a kútnak a túlsó feléyszer visszamennek az őrök, a katonák, s azt mondják: - Meggondoltad-e magad, juhász? - Meggondoltam, meg. Nem mondom, hogy adj'isten egészségére. No, akkor azt a botot, ami fel volt állítva, az őrök megtaszították.
– Meggondoltam – mondja a juhász -, de mégsem mondom, hogy "Adj' Isten egészségére! ". – No bizony, ha nem mondod, belé is taszítunk a kútba. A katonák azt hitték, hogy a juhász már ott áll a kút mellett, a subáját, a fokosát, a mindenét beletaszították a kútba, s mikor látták, hogy a kút fenekén a mécses kialudt, szentül azt hitték, hogy meghalt a juhász. Jön le reggel az udvarmester, hadd lássa ő is, igazán elpusztult-e a csillagszemű juhász. Hát halljatok ide, ott ült a kút mellett, furulyázott. Felviszik a király elé, s mondja neki a király: – No, te legény, mostan száz halálban voltál, mondod-e, hogy "Adj' Isten egészségére! "? – Nem én, felséges királyom, míg a leányát nekem nem adja. – Abból nem lesz semmi – mondta a király, pedig nem tudom, mit adott volna azért, ha a juhász azt mondja egyszer, hogy "Adj' Isten egészségére! "! "Hiszen – gondolta a király -, majd kevesebbel is megelégszel te. " Befogatott a bársonyos hintajába, maga mellé ültette a csillagszemű juhászt, s úgy hajtatott az ezüsterdőbe.
Keresés a leírásban is Főoldal A Csillagszemű juhász - Magyar népmesék (17 db) Csak aukciók Csak fixáras termékek Az elmúlt órában indultak A következő lejárók A termék külföldről érkezik: 12 7 3 Az eladó telefonon hívható 2 1 Mi a véleményed a keresésed találatairól? Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Kapcsolódó top 10 keresés és márka LISTING_SAVE_SAVE_THIS_SETTINGS_NOW_NEW E-mail értesítőt is kérek: Újraindított aukciók is: A Csillagszemű juhász - Magyar népmesék (17 db)
Ezért csak fújta a Vendel-nótáját; előbb csöndesen, hogy a tüskésdisznók andalgót jártak, de aztán mindig gyorsabban, míg utoljára olyan frisset furulyázott nekik, hogy nem győzték már az aprózást, s egészen kifáradva egy rakásra dűltek. A juhász csak nevetett, de úgy nevetett, hogy még reggel is, amikor a hopmester jött megnézni, maradt-e valami a csontjaiból, a könnyek végigfutottak az arcán a nagy kacagástól. Felvezette aztán a juhászt a királyhoz, aki még mérgesebb lett, hogy a disznók sem tudták elpusztítani a juhászt, s azt mondta: - No, most közel voltál a tíz halálhoz, mondod-e már, hogy adj' Isten egészségemre? De a juhász belevágott a szóba: - Nem félek én száz haláltól sem, csak akkor mondom, ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül. - Eredj hát száz halálba! - kiáltott nagy haraggal a király, s megparancsolta, hogy vessék a juhászt a kaszásverembe. El is vitték a darabontok a sötét tömlöcbe, melynek közepén egy mély kút volt, körülrakva éles kaszákkal; a kút fenekén meg egy mécses égett, hogy ha valakit belevetnek, meglássák, leért-e a fenekére?