Ennek fényében különösen kiemelkedő a Bethlen István vezette kormányok által néhány év alatt végigvitt gazdasági konszolidáció. A Népszövetségtől (Nemzetek Szövetség) – ugyan kedvezőtlen feltételekkel – érkező segély is segített az ország helyzetének stabilizálásában. A gyors újjáépülés a Magyar Nemzeti Bank megalapításához, majd az értékállónak bizonyuló pengő bevezetéséhez (1927) vezetett, és az ország gazdasága 1929-re elérte az utolsó békeév szintjét. "A Horthy korszak külpolitikáját a már említett a revíziós törekvés és a harapófogóban vergődés határozta meg, amelyből a kitörést 1927-ben a Bethlen István és Benito Mussolini által szignált olasz-magyar barátsági szerződés megkötése jelentette – tért ki a kor külpolitikájának bemutatására Ujváry Gábor. – A szerződés megkötését követő pár hónapon belül létrejött a Magyar Revíziós Liga (1927) is, ettől kezdve mind többen és mind nyíltabban beszéltek a revízióról. A harmincas évektől nyitás következett be Németország fel is. A németekkel való viszonyban sajátos kényszerpályára került az ország.
Éppen ezért tehetséges emberekkel vette magát körül. Bethlen, Klebelsberg, Keresztes-Fischer, vagy Teleki ilyenek voltak. Az utóbbi halála után ezek a figurák elfogytak a kormányzó körül. Holott épp a háború idején lett volna a legnagyobb szükség arra, hogy komoly kaliberű emberek vezessék az országot. Ehhez képest jött a könnyen hajlítható Bárdossy, és az ország elindult a rossz irányba. - 2016-ban hányadán állunk a Horthy-korszakkal? Milyen képe van az átlagembernek a két világháború közti Magyarországról? - A történettudomány egyik legnagyobb problémája, hogy a történészek munkájából nagyon kevés jut el a széles közvéleményhez. Megjelenik egy könyv, a bemutatóra elmegy húsz ember, a kötetet elolvassák kétszázan. Borzasztóan hiányzik az a fajta tudományos ismeretterjesztés, amely közelebb hozhatná az emberekhez ezt a korszakot. Mi a blogunkon és a Facebook-oldalunkon éppen arra próbálunk kísérletet tenni, hogy ennek az időszaknak a mindennapjait is bemutassuk. Ez lehet akár csak annyi is, hogy egy korabeli kávézóban készült fényképet kiszínezünk, hogy láthassuk, ilyen volt akkoriban egy reggel egy kávé mellett.
Nagy felzúdulást keltett egy másik kormánypárti előterjesztés is: a fideszes Kocsis Máté a gránit szilárdságú alaptörvény sokadik módosításával a vármegye szó használatát vezetné be újra a megye helyett. Indoklása megegyezik Varga Mihály érvelésével. – Elképesztő – Karsai László történésznek ez volt az első szava, amikor a főispánokról és vármegyékről szóló fideszes javaslatokról kérdeztük. A történész hangsúlyozta, hogy a mostani lépések illeszkednek azokba a folyamatokba, amelyek az elmúlt tizenkét évben csak felerősödtek, de már jóval korábban, a Fidesz első kormányzása idején, 1998-2002 között elkezdődtek. A kormány tehát folytatja a Horthy-korszak restaurálására törekvő, múltba révedő sérelmi politikát, és arra a fajta nosztalgiázásra épít, amely az égvilágon nem vezet sehova – jelentette ki Karsai László. Nem lenne meglepve, ha a kormánymegbízottakat nem pusztán átneveznék főispánokká, hanem a jogkörüket is módosítanák. Ha a Fidesz következetes marad, akkor az irányokat is lehet sejteni.
– Kik voltak ebben a korszakban a magyar külpolitika legfontosabb alakítói? – Horthy Miklós kormányzó nagy szabadságot adott a mindenkori miniszterelnöknek és rajta keresztül a külügyminiszternek. Soha nem egyszemélyi döntés született, ugyanakkor a kormányzó szava meghatározó volt, a legélesebb helyzetekben ő képviselte Magyarországot. Tegyük hozzá, bátran. Ne feledjük, hogy míg ebben az időszakban az angolok és a franciák körüludvarolták Hitlert, remélve, hogy engedményekkel pacifikálhatják, a magyar kormányzó Kielben egy feszült tárgyalás során kerek perec visszautasította, hogy megtámadjuk Csehszlovákiát, és így szolgáltassunk ürügyet a német beavatkozásra. Letagadhatatlan tény, hogy Horthy volt az egyetlen közép-európai államfő, aki nemet mert mondani Hitlernek. Rajta kívül meghatározó volt még Kánya Kálmán külügyminiszter. A Monarchiában szocializálódott, az 1930-as években már a hatvanas éveiben járt, de ő adott stílust, arcot a magyar diplomáciának. Bethlen István miniszterelnök szintén megkerülhetetlen szereplője volt a kornak.
A rendelkezés hátrányosan érintette a zsidóságot, korlátozva állampolgári jogaikat. Az ellenforradalom győzelme és a királyság visszaállítása után IV. Károly elérkezettnek látta az időt, hogy visszatérjen Magyarországra és újra elfoglalja trónját. Horthy tárgyalásokat folytatott a királlyal, akit sikerült rávennie a távozásra (1921 március, első királypuccs). Hatalmának restaurációját sem a győztes nagyhatalmak, sem pedig a szomszédos államok nem fogadták volna el. Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát- Szlovén Királyság tiltakozásul létrehozta a kisantant katonai szövetségi rendszert (1921- 1938), és mozgósította haderejét. Teleki bizonytalan volt, elfogadta volna IV. Károly visszatérését, emiatt elveszítette Horthy bizalmát, így mennie kellett. A bethleni konszolidáció (1921-1931) Az ellenforradalmi rendszer teljes konszolidálása Teleki utóda, Bethlen István miniszterelnök (1921-1931) nevéhez fűződik. Károly nem nyugodott bele trónjának elvesztésébe és ismét kísérletet tett annak visszaszerzésére.
– Ezek elutasításaként állították vissza 1920-ban a királyság államformáját és ebben az évben alkották meg azt a törvényt is, amely az 1920. március 1-én kormányzónak választott Horthy Miklósnak mint kormányzónak a jogállásáról rendelkezett. " Köztudott, hogy az államforma megváltoztatására két alkalommal történt kísérlet, mindkettő IV. Károly részéről: az első 1921 húsvétján, a második 1921 októberének a végén. Jogi alapja az volt, hogy IV. Károly 1918. november 13-án lemondott ugyan uralkodói jogainak a gyakorlásáról, de nem mondott le a trónról. Sikertelen kísérleteit követően 1921. november 6-án mondta ki a magyar nemzetgyűlés/országgyűlés a Habsburgok végleges trónfosztását. (Az országgyűlés 1920–1926 között nemzetgyűlés néven működött, 1927-től ismét országgyűlésnek nevezték, akárcsak a monarchia idején, és képviselőházból és felsőházból állt. ) Az I. világháborút, illetve a drámai trianoni döntést követően Magyarországot mindenki életképtelennek tekintette, egy olyan országnak, amely rövidesen össze fog omlani – ecsetelte az ország gazdasági helyzetét az előadó.