A hitelfelvételi források beszűkülése felerősítheti a kínálati és keresleti sokkból következő negatív spirált. Az eddigiek azt mutatják, hogy a koronavírus-járvány a szolgáltatói szektort sokkal erőteljesebben érinti, mint a 2008-as válság. 2008-as gazdasági válság. Gita Gopinath, az IMF gazdasági tanácsadója és kutatási részlegének igazgatója ennek kapcsán arra mutat rá, hogy ha ezek a sokkok több országban jelennek meg, akkor a fent említett negatív hatásokat a nemzetközi kereskedelem és a pénzügyi összekapcsoltság tovább erősítheti, amelynek következtében a globális gazdasági aktivitás összezuhan, lenyomva ezzel a nyersanyagárakat. Akár 40 százalékos zuhanás jöhet Európában Goldman Sachs elemzői legfrissebb előrejelzésükben úgy vélik, hogy a második negyedéves amerikai GDP akár 35 százalékkal is eshet éves szinten, az európai pedig 40 százalékkal zuhanhat. A harmadik negyedévben azonban már 19 százalékos növekedéssel kalkulálnak negyedéves összehasonlításban.
Tehát az egyenlőtlenségek emelkedésével az alsó- és középosztályhoz tartozó tömegek vásárlóereje stagnált, amiből az következik, hogy ezek a háztartások idővel eladósodnak. Főleg úgy, hogy deregulációs periódusban volt a globális pénzügyi szabályozás, az aktuális fiskális és monetáris politika pedig rendkívül laza működést folytatott. Ez főként azért okozhatott ekkora problémát, mert az amerikai gazdasági növekedés jóval szerényebb volt, mint az elmúlt évtizedekben, így belülről nem volt lehetőség kinőni a felhalmozott adósságot. Négy ember, aki megjósolta a 2008-as válságot - Mitől félnek most? - Portfolio.hu. Elnyújtott kilábalás Felmerülhet bennünk Németország felelőssége az elhúzódó talpra állásért, ugyanis a német pénzügyi szabályozás a weimari köztársaság óta mindmáig mereven kitart az infláció elleni végső harc mellett, pedig a krízis idején is inkább deflációs nyomás fenyegetett, és nem az elszabaduló infláció. A növekvő munkanélküliség és a visszazuhant termelékenység miatt nem is lehetett gyorsuló pénzromlásra számítani. © AFP / Deng Xinchun Az Európai Központi Bank (ECB) által gyakorolt nem konvencionális eszközök alkalmazása a bankok likviditásának a megőrzése érdekében történt, de messze nem volt olyan robusztus és korlátlan mértékű, mint a Federal Reserve System (FED) esetében.
A gazdaságpolitikai válságot követő újragondoláshoz kíván hozzájárulni a Pallas Athéné Könyvkiadó legújabb kötete, a Fejlődés vagy forradalom című kiadvány. Olivier Blanchard és Lawrance H. 2008-2009 gazdasági válság. Summers a téma nemzetközileg elismert szakértőinek gondolatait tolmácsolva arra keresik a választ: végbemegy-e a nemzetközi makrogazdasági gondolkozásban és szakpolitikában a korábbi nagy válságok után megfigyelhető átalakulás? A Massachusetts Institute of Technology (MIT) kiadójának legfrissebb közgazdasági kötete a válság utáni gazdaságpolitikában történt szakpolitikai irányváltásokról és a makrogazdaságról való gondolkodás teljes megújulásáról szól. Olivier Blanchard, a washingtoni Peterson Institute for International C. Fred Bergsten szenior kutatója, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori vezető közgazdásza (2008–2015), és Lawrence H. Summers amerikai közgazdász, az Obama-adminisztráció pénzügyminisztere, a Harvard Egyetem volt elnöke és professzor emeritusa könyvükben a pénzügyi stabilitást célzó szakpolitikai dilemmák végiggondolásához nyújtanak támpontokat.
Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!
Amikor a piaci lufi kipukkadt, a jelzáloghitelek soha nem látott mértékben dőltek be, csökkentve a lakások és a jelzálogalapú értékpapírok értékét. A válság hatására elfogadott, a pénzpiaci rendszer korábbinál kiterjedtebb szabályozását jelentő Dodd-Frank-törvény katasztrofálisan rossz válasz volt a krízisre. A piacot korlátozó új szabályozások bizonytalanságot okoztak a pénzügyi rendszerben, és csökkentették a piaci kockázati hajlandóságot, ami egykor azt biztosította, hogy az USA rendelkezett a világ legnagyobb és legsikeresebb pénzügyi rendszerével. A megfelelő válasz a 2008-as válságra a lakásfinanszírozási rendszer teljes átalakítása lenne. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség állami kontrollra, hanem azt, hogy csupán annyi szabályozás kell, amennyire akkor van szükség, ha a piac önkorrekciós mechanizmusai nem működnek. Ha az amerikaiak rájönnek arra, hogy a pénzügyi válságot saját kormányuk lakáspolitikája, és nem a hatékony állami felügyelet hiánya, illetve a pénzügyi rendszer instabilitása okozta, akkor a válságra nem megfelelő módon reagáló intézkedésnek tartják majd a Dodd-Frank-törvényt.