A második oszlop a cím, amely a listák divatjával határos. Valami, ami felkelti a figyelmet, különösen azok az újonnan érkezők, akik szeretnének magasságot szerezni. Val vel 100 japán animációs film, az olvasó pontosan tudja, mibe keverednek, de mégis jó elmélkedni a koncepción. Ezt tökéletesen összefoglalja a bevezetőben Steve Naumann, a ' AnimeLand. Arról van szó, hogy meglehetősen hatalmas időszakot öleljen fel, különösképpen több műfajt, áramlatot, sőt témát is, amelyekkel ezek a művek foglalkoznak. Ezenkívül mindannyian részesültek egy franciaországi kiadványból, hogy megkönnyítsék a kíváncsi áldottak folyamatát. Nem lehet elrejteni: az olvasó felhasználhatja ezt a könyvet egy ideális bázis megépítéséhez, mielőtt további régészeti feltárásokra térne át. Japán animációs filmer le travail. Így, és még mielőtt megvizsgálnánk a tartalom relevanciáját, különösen azt javasolhatjuk a kezdőknek, hogy menjenek erre a kimenetre. Olyan modell, amely miatt el akarja merülni a tárgyalt műveket 100 japán animációs filmben egyértelműen és mindenekelőtt oktatási anyagot találunk.
Ahogy az egyre több nemzetközi elismerést szerző Tomoyasu Muratat (a már említett A jövő kapuja című kiállításon találkozhatott vele a hazai közönség), Ito professzort is a gyurma- és műanyagbábokkal készített stop-motion technika mesterének tartják – nem véletlenül. Habár történetei elsősorban az 5-6 éves korosztálynak szólnak, játszi könnyedséggel lehel életet bármilyen kis tárgyba vagy figurába, amivel vagy akivel aztán a néző könnyedén azonosulni tud. Anime-kisokos: Egészen pontosan mi az az anime?. Ito továbbgondolja Miyazaki sintoizmuson alapuló, a természetet megszemélyesítő és lélekkel felruházó látásmódját; nála kis földkupacokat ( Doron Coron) és téglákat ( Harbortale sorozat) láthatunk életre kelni, akik igyekeznek megtalálni helyüket a természet örök körforgásában. A fesztivál utolsó szakaszában két 25 perces tematikus anime került levetítésre ( Colorful Ninja Iromaki, Genbanojou). Ezek alkotói japán mitológiai lényeket helyeztek át a modern korba, és azt "vizsgálták", hogyan illeszkednek be azok a mai technicizált világba, amikor is természetfeletti képességeikkel már nem tudják az embereket szolgálni.
Tokió történet (Osu Jaszudzsiró, 1953) A második világháború után új életre kapó japán filmművészet egyik emblematikus filmje, a bizonyíték arra, hogy volt élet Akira Kurosawa művein túl is, nem hiába, a Tokiói történetet tavaly még a világ nemzetközi viszonylatban legjobb filmjének is megválasztották. Szívszorító család dráma ez, mintha csak Kazuo Ishiguro írta volna, melyben az idős szülők meglátogatják felnőtt gyermekeiket a nagyvárosban. Feszültség, generációk közötti szakadék, elvesztett szerelmek és persze könnyek, a finom, japánosan beszédes csenddel kiegészülve, ahol az sem tűnik fel, hogy gyakorlatilag a kamera mozdulatlanul bámulja a főszereplőket. Japán animációs filmek magyarul. Bár idehaza csak 1994-ben mutatták be, lényegében megjelenése ót mit sem veszített fényéből. A kör (Hideo Nakata; 1998) Ahogy számtalan, később az amerikai remake jóvoltából népszerűvé váló horror, természetesen A kör is valójában egy japán alapanyagból táplálkozott, Hideo Nakata 1998-as hátborzongató filmjéből. A történet persze lényegében az utolsó képkockáig ugyanaz, ám a japán eredeti borzongató hangulatával az amerikai reprodukció nem is említhető egy lapon, mintha a túlvilági rejtély Japánban érezné igazán otthon magát, olyan természetességgel árad a vászonról.
Chihiro szellemországban (Miyazaki Hayao; 2001) Sokunk gyerekkorának talán az egyik legkedveltebb és legfélelmetesebb animéje volt a Chihiro szellemországban, de az kétségtelen, hogy maradandó élményt nyújtott Hayao Miyazaki talán egyik legjobban sikerült filmje. Chihiro szüleivel elkeveredik a szellemvilágban, ahol rengeteg megpróbáltatáson keresztül menve kell megmentenie őket az örök mosléktól. A Miyazakitól megszokott módon a látványvilág a legapróbb részletekig kidolgozott, telis-tele a japán mondavilágból származó rejtett utalásokkal, gazdag szimbólumokkal, mindezt gyönyörű hátterekkel és kidolgozott karakterekkel megtámogatva. Talán éppen ridegsége, groteszk mivolta teszi félelmetessé, ugyanakkor a mester egyik legemlékezetesebb alkotásává. Godzilla (Honda Isiró; 1954) A szörnyfilmek alfája nem az Egyesült Államokból, hanem Japánból indult világhódító útjára. Japán animációs filme les. Mélyebben belegondolva, ez egyáltalán nem meglepő, Japán az egyetlen ország a világon, amely saját bőrén tapasztalta meg a nukleáris hadviselés borzalmát, és lényegében Godzilla alakja is ennek allegóriája, hiszen a rettenetes órásgyíkot is a sugárzás teszi azzá, ami, hogy aztán porig rombolhassa Tokiót.
A két film álláspontja nagyjából megegyezett; a valaha csodált és mondákba szőtt alakváltó lények és szellemek mára inkább megmosolyogtatónak hatnak, mégis lényegileg örökérvényű mintákat (ill. archetípusokat) hordoznak, melyek gondolatisága remélhetőleg még sokáig lesz Japán és általa az egész világ kultúrájának része.