A tárlat a Szinyei 20. századi és kortárs kultuszát bemutató teremmel zárul, amelyben a festő és művei reflexiók, parafrázisok, átiratok formájában elevenednek meg. A kiállítást magyar és angol nyelvű katalógus kíséri. A kiállítás kurátorai: Hessky Orsolya, Krasznai Réka, Prágai Adrienn A kiállítás kiemelt partnere a MKB Private Banking Támogató: Mizo Coffee Együttműködő partnerek: Air France és Porsche Hungaria Kiemelt látnivalók, érdekességek Wilhelm Leibl: Szinyei Merse Pál arcképe, 1869 Wilhelm Leibl Szinyei egyik legközelebbi müncheni művész barátja, a realista és naturalista festészet egyik legjelesebb német képviselője volt. Az itt látható portrét – mely az első a magyar művészről – 1869-ben festette. Szinyeit dendi-művészként ábrázolja: elegáns hanyagsággal, felöltőben, cilinderrel, kravátlival a nyakában, cigarettával a kezében. Szinyei merse pál majális festmény. A képmás megfestése félbeszakadt, amikor a Münchenbe látogató Courbet ösztönzésére Leibl Párizsba utazott. Később a porosz–francia háború szakította el egymástól művészt és modelljét, így a lendületesen festett arckép befejezetlen maradt.
Külföldön is felfedezték régi művei úttörő jelentőségét és az újabbak közérthető szépségét: az 1900-as párizsi és az 1904-es Saint Louis-i világkiállításon ezüstérmet, 1910-ben a müncheni nemzetközi kiállítás nagy aranyérémt, 1910-ben Berlinben aranyérmet, 1911-ben Rómában pedig nagydíjat nyert és 1912-ben a firenzei Uffizi Képtár elkérte Önarcképét (1897) a Halhatatlanok Galériája számára. Nagy sajtóvisszhangot és számos képeladást eredményező gyűjteményes kiállítást 1905-ben Budapesten a Nemzeti Szalonban, 1912-ben az Ernst Múzeumban, 1910-ben Münchenben, a Galerie Heinemannban rendezett, de közben is folyamatosan kiállított. 1914-ben a Szépművészeti Múzeum különtermet létesített műveiből a mester rendezésében. Szinyei Merse Pál - Koller Galéria. 1902-ben és 1903-ban Itáliában festett, 1908-ban pedig régi álma teljesült: végre kijutott Párizsba. Ebben az évben Ferenczy Károllyal és Rippl-Rónai Józseffel együtt megalapította és vezette az első modern művésztársaságot, a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körét (MIÉNK).
Az évekig tartó visszautasítás ellenére a festmény megtalálta helyét: a Majális a magyar művészet kultuszképe, és lassan egy évszázada szerepel az európai impresszionizmussal foglalkozó opuszokban. 1883-ban visszament Jernyére, ahol megfestette a magyar realista tájábrázolás egyik remekét, a Hóolvadás t, majd tíz évre felhagyott a festéssel. Nem akart hazudni, nem tudta megtagadni önmagát, inkább elnémult. 1887-ben felesége elvált tőle, két lányát magával vitte, Szinyei Félix fiával Jernyén maradt. Szinyei-remekművek. 1894-ben Zempléni Tivwadar itt látogatta meg és az ő biztatására kezdett újra festeni és kiállítani. Nehezen viselte a visszautasítást és értetlenséget, saját magát nem is tartotta tehetségesnek: "Tudom, hogy egyedüli erőm ez a szilárd meggyőződés – írja Önéletrajzában. – Tehetségem nem nagy, színérzékem jó, technikám egyszerű, routinról bravourról szó sincs ezt jól tudom. Magam sem tartom képeimet mesterműveknek, ezek csak útmutatók. Fog jönni a nagy tehetségű festő ki ezen a nyomon tovább haladva mesterműveket alkotand. "
Azonban Szinyei hatalmas tehetségű, szuverén művész volt, aki nem követett irányzatokat vagy stílusokat, hanem maga alkotta meg azokat önnönmagának. Lyka Károly szavával: "…Szinyei olyan sarkcsillaghoz hasonlít, amely a maga tengelye körött forog. " Munkássága a korszak modern törekvéseibe illeszkedik, állandó küzdelemben a körülötte dívó hagyományos irányzatokkal. Szinyei merse pal de chalencon. 1896-ban több régi és új képével a Műcsarnok millenniumi kiállításán hatalmas sikert aratott, végre a Majális t is elismerték, az állam megvásárolta. A fiatal festőgeneráció ujjongva fedezte fel Szinyeiben elődjét, aki a magyar művészeti élet egyik vezető alakja lett. Ugyanebben az évben, 1896-ban a héthársi kerület országgyűlési képviselőjének választották meg, 1905-től haláláig az Országos Mintarajziskola (a későbbi Képzőművészeti Főiskola) igazgatója volt, 1907-ben részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) megalapításában. "A tájhoz mindig elfogultságmentesen és alázattal közeledő művész legelső műveitől kezdve a képszerkezet tisztaságára és egyszerűségére törekedett.
Festészettörténeti jelentőségét sem Münchenben, sem Bécsben nem ismerték fel. A megbántott művész ekkor Pestre vitte a Majálist, miután azonban a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója sem mutatott iránta érdeklődést, Jernyére vonult vele vissza. A világkiállításon maradt Fürdőházikó a Starnbergi tavon (1872, ismeretlen helyen) viszont kitüntető érmet nyert. Szinyei merse pál hőlégballon. ~ megházasodott és a jernyei kastélyban rendezkedett be, itt festette feleségéről a Lilaruhás nő (1874, Magyar Nemzeti Galéria) című képet. Firenzébe szerettek volna költözni, Böcklin közelébe, aki körül hamarosan kis német művésztársaság formálódott. Végül ~ék soha sem jutottak el oda, nagybeteg apja kérésére lemondtak az utazásról, így Jernyén született első gyermekük, akiről több érdekes képet festett (Csecsemő Félix, 1874, magántulajdon; Horgászó Félix, 1883, magántulajdon). A művészi központoktól távoli, értetlen falusi környezetben, a sok családi gond közepette nehezen ment számára az alkotómunka. 1875-ben legalább a München melletti Sternbergi tóhoz, az időközben szintén családot alapított Gabriel Max és Benczúr Gyula közelébe szeretett volna áttelepülni, de apja nehéz haldoklása és halála ebben is megakadályozta, ami után véglegesen Jernyén rendezkedett be.