A Különbéke 1933-ban keletkezett. Az 1930-as évek költői-emberi magatartásának egyik kulcsverse. Szabó Lőrinc egy alapélménye, hogy a társadalmi kötöttségek gátat szabnak az embernek. Öntörvényű életfelfogásával mindig harcban állt a többi emberrel és börtönnek érezte a világot. Most azonban eljut arra a pontra, hogy békét akar kötni a világgal. Ez a mű az 1936-os Különbéke című kötet címadó és egyben utolsó verse. A költő 33 évesen írta, ezt nevezik krisztusi kornak, mivel Krisztust 33 évesen feszítették keresztre. Különbéke - Rátóti Zoltán és a Kaláka Szabó Lőrinc estje DVD - Kaláka Zenebolt. Ennyi idősen érzi úgy az ember, hogy leélte az életének nagyjából a felét (Dante fogalmazta meg, hogy " az emberélet útjának felén " járt ennyi idős korban, bár akkor még rövidebb volt az átlagéletkor). Eddig eljutva időszerűvé válik valamilyen számvetés készítése, s a legtöbb költő szembe is néz saját életével, összegzi, hogy mi sikerült, mi nem, mik a tapasztalatai. Szabó Lőrinc később így emlékezett verse keletkezésére: " 33 évnyi fejlődésem és mintegy 15 évnyi tapasztalatom sűrítése okádtatta ki belőlem ezt az undort. "
Jöjjön Szabó Lőrinc: Különbéke című verse. Ha egyszerre tudok meg mindent, hogy itt mi van, egész biztossan felkötöttem volna magam. De valamit a sors, úgy látszik, akart velem: megmutatott mindent, de lassan, türelmessen: A teljes verset ITT olvashatod el. Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
"Úgy éreztük, egy szemelvényt mindenképpen meg kell mutatni Szabó Lőrinc műfordításaiból". Gryllus Vilmos szerint a kötet szubjektív válogatásnak is tekinthető, hiszen a Kaláka tagjai számára a legkedvesebb Szabó Lőrinc-versek kerültek a lemezre. A dalok többsége újnak számít, de például a Kortársak és a Hajnali rigók című megzenésítés korábban született. "Mindenki kivette a részét a munkából. Az átfedések elkerülése végett készítettünk egy listát, hogy lássuk, ki melyik verssel dolgozik. " A kötet nyomán született meg a Különbéke című est. Az esten a Kaláka az itt megjelentetett Szabó Lőrinc dalokat és műfordításokat énekli. Erre az alkalomra a Kalákához csatlakozik Rátóti Zoltán, az ő előadásában részletek hangzanak el a költő leveleiből, verseihez fűzött kommentárjaiból, és a róla szóló írásokból. Szabó Lőrinc: Különbéke - diakszogalanta.qwqw.hu. Befejezésként a színművész beáll a muzsikusok közé, hogy közös énekléssel záruljon az előadás. Néhány cím az elhangzó dalok közül: Különbéke; Szeretlek; Dsuang Dszi álma; Kortársak; Tücsökzene; Lóci verset ír; Hajnali rigók; Nyitott szemmel A műfordítások költői: W. Shakespeare, F. Villon, S. Daniel, Ch.
Ha egyszerre tudok meg mindent, hogy itt mi van, egész biztossan felkötöttem volna magam. De valamit a sors, úgy látszik, akart velem: megmutatott mindent, de lassan, türelmessen: különbékét ezért kötöttem a semmivel, ezért van, hogy csinálom, amit csinálni kell, ezért becsülök úgy egy-egy jó pillanatot, ezért van, hogy a háborúban verset irok s a leprások közt fütyörészek és nevetek s egyre jobban kezdem szeretni a gyerekeket. Talán némi szépség is van benne!
Tehát nem olyan értékvesztés történik, amilyet a klasszikus költészetben láttunk, ahol a költők a múltat, egy régebbi történelmi kort értékesebbnek láttak a jelennél (pl. Kölcsey: Zrínyi második éneke). A Különbéke lírai hőse szerint a világ lényegileg nem változik: természetéhez tartozik a mocsok és a gonoszság. Régen is ilyen volt, ma is ilyen. Csak az ember látja másként fiatalon és idősebb korban. A vers témája ennek megfelelően önmaga értékelése. A beszélő egykori és mostani személyiségét vizsgálja, összeveti. Bemutatja a "felnövés" folyamatát, amelynek lényege a tapasztalatszerzés: a világ megismerése és az életről, a valóságról való tudás, a túlnyomóan negatív tapasztalatok begyűjtése. Maga a beszéd vallomásos jellegű: a lírai én hiteiről, csalódásairól, reményeiről beszél. A jelenlegi kijózanító tudása birtokában tekint vissza a feleszmélés folyamatára. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5
Ha egyszerre tudok meg mindent, hogy itt mi van, egész biztosan felkötöttem volna magam. De valamit a sors, úgy látszik, akart velem: megmutatott mindent, de lassan, türelmesen: különbékét ezért kötöttem a semmivel, ezért van, hogy csinálom, amit csinálni kell, ezért becsülök úgy egy-egy jó pillanatot, ezért van, hogy a háborúban verset irok s a leprások közt fütyörészek és nevetek egyre jobban kezdem szeretni a gyerekeket.