Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
Nombeko Mayeki analfabéta. Ami mondjuk az 1970-es évek Dél-Afrikai Köztársaságában, az egyik legnagyobb bádogvárosban élő, latrinapucolással foglalkozó, drogos anyával – és teljesen mellékesen húsz perccel a fogantatása után olajra lépő apával – rendelkező tizennégy éves fekete lány esetében talán nem is annyira meglepő. De Nombeko nem hülye, sőt kimondottan éles eszű – például kiválóan számol fejben – és értelmes. Így egy váratlan találkozásnak köszönhetően nemcsak sikerül viszonylag rövid idő alatt megtanulnia olvasni, hanem néhány csiszolatlan gyémánt birtokába is jut. Utóbbiakat egyetlen dzsekijének bélésébe rejtve elindul Johannesburgba, a könyvtárba. Útközben azonban egy másik váratlan dolog történik vele: egy részeg fehér férfi elgázolja autóval a járdán, eltörve az állkapcsát. Könyv: Az analfabéta, aki tudott számolni (Jonas Jonasson). És mivel ez már az akkori viszonyok között is a büntetendő cselekedetek közé tartozott, Nombekót a bíróság arra ítéli, hogy hét évig a férfinek dolgozzon. Pechjére a gázoló, Engelbrecht van der Westhuizen mérnök a titkos dél-afrikai atombomba-projekten dolgozik, egy, a külvilágtól teljesen biztonságosan elzárt telephelyen.
Erre a regényére is tökéletesen érvényes az elsővel kapcsolatos megállapításom: "agymenés a javából – a szó pozitív értelmében véve. " Emellett a szereposztás is nagyon hasonló: teljesen hétköznapi, szerethető – vagy kevésbé szerethető – fiktív szereplők, összefonódva valós történelmi személyekkel. Mindez pedig jól beágyazva mintegy harminc év világpolitikai eseményeibe. Mondhatni tehát, hogy a két teljesen különböző történet ellenére a séma, ami alapján Jonasson felépíti a két regényt, nagyjából azonos. A szórakozás tehát garantált, az olvasónak nincs más dolga, mint hátradőlni, és átadni magát a kikapcsolódásnak. A vidám percek nem maradnak el, ennek ellenére úgy érzem, hogy Az analfabétá val Jonasson nem képes ugyanarra a színvonalra emelkedni, mint A százéves ember rel. Az analfabéta, aki tudott számolni · Jonas Jonasson · Könyv · Moly. És nem is feltétlenül az a gond, hogy néha kissé leül a történet, esetleg túl soknak érezzük a négyszáz valahány oldalt, hiszen ezt az első könyvében is megtapasztalhattuk. Sokkal inkább az a gond a történettel, hogy néhol túlságosan is erőltetettnek tűnik, emellett egy idő után már töménnyé és fárasztóvá válik ez a fajta humor, és az ember valami másra, valami újdonságra vágyik.
A svéd irodalom fenegyerekének új világsikere. Hogyan lesz a békeszerető svédeknek atombombája? Ráadásul úgy, hogy erről csak egyetlen svéd tud, Holger. Aki tulajdonképpen nem is létezik, csak az ikertestvére, akit szintén Holgernek hívnak. Egymásra talál-e a nem létező svéd férfi és a dél-afrikai fekete nő, aki tíz kiló antilophús helyett jut a tömegpusztító fegyverhez, véletlenül? Mit csinál eközben a Moszad két ügynöke? Mitől retteg a fazekasműhelyben a kiugrott CIA-s? Miért veri fejbe leghűségesebb alattvalóját V. Gusztáv király? Nyer-e a választásokon az,, Úgy szar, ahogy van" nevű párt? És eljut-e a három kínai nővér Svájcba egy lopott mikrobusszal, hamis rendszámmal, mindenféle papírok nélkül? Ja, és megmenekül-e a világ a rendhagyó nukleáris fenyegetéstől? Regény könyv - 1. oldal. 2011-ben azt mondtuk Jonasson előző regényére, hogy az év legviccesebb könyve. Most, két évvel később, nyugodtan megismételhetjük ezt az állítást. A szerző magasra tette a lécet, és gond nélkül, röhögve átugorja.
Összefoglaló A svéd irodalom fenegyerekének új világsikere. Hogyan lesz a békeszerető svédeknek atombombája? Ráadásul úgy, hogy erről csak egyetlen svéd tud, Holger. Aki tulajdonképpen nem is létezik, csak az ikertestvére, akit szintén Holgernek hívnak. Egymásra talál-e a nem létező svéd férfi és a dél-afrikai fekete nő, aki tíz kiló antilophús helyett jut a tömegpusztító fegyverhez, véletlenül? Mit csinál eközben a Moszad két ügynöke? Mitől retteg a fazekasműhelyben a kiugrott CIA-s? Miért veri fejbe leghűségesebb alattvalóját V. Gusztáv király? Nyer-e a választásokon az,, Úgy szar, ahogy van" nevű párt? És eljut-e a három kínai nővér Svájcba egy lopott mikrobusszal, hamis rendszámmal, mindenféle papírok nélkül? Ja, és megmenekül-e a világ a rendhagyó nukleáris fenyegetéstől? 2011-ben azt mondtuk Jonasson előző regényére, hogy az év legviccesebb könyve. Most, két évvel később, nyugodtan megismételhetjük ezt az állítást. A szerző magasra tette a lécet, és gond nélkül, röhögve átugorja.