A tapolcai Malom-tó partján az év minden szakában találkozhatunk tőkés récét etető kirándulókkal. A szakértők szerint azonban ez a kedvesnek, gondoskodónak hitt szokás nem tesz jót sem az állatvilágnak, sem a víznek. Árvai Gábor, a Magyar Madártani Egyesület Veszprém Megyei Csoportja helyi szervezetének vezetője szerint jobb, ha a bütykös hattyú és a tőkés réce nem kap eleséget a sétálóktól. – Ne etessük őket semmivel, főként ne kenyérrel. Abszolút káros számukra az emberi étel, de bármilyen hihetetlen, még az is, amit a madáreleség-automatákból vehetünk ki. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet jelentése szerint a Balatonban a part mentén mostanra kialakult egy foszforgyűrű. Ennek egyik oka az állatok etetése, a másik a horgászat. A vízbe bedobált kenyér lebomlása során foszfort termel. A madarak bélműködését zavarja a vizes kenyér, amellett az etetett helyen egyre több madár jelenik meg, és a bütykös hattyú elűzi a honos egyedeket – mondta Árvai Gábor, hivatkozva a madártani egyesület honlapján megjelentekre is.
A hosszú ideje tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen "táplálék" diéta megbetegíti a madarakat és rontja a víz minőségét is. Az etetés növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből eredő sérülésveszélyt. "Nem túl életszerű például, hogy a hattyúmama hazamegy és megdagasztja a kenyeret, majd felszolgálja a gyermekeinek. " A Madártani Egyesület önkéntese azt mondja, hogy a rendszeres etetés miatt el is lustulnak a madarak. Benke Anikó hangsúlyozta, ez elsősorban a bütykös hattyúnál jelent gondot. 2017 januárjában egy kíséreltet végeztek. A kemény hideg miatt több legyengült hattyú odafagyott a jégpáncélra. A Madártani Egyesület munkatársai ezért átköltöztették őket a Hévízi-lefolyóba. Sajnos a szárnyasok pár nap után visszatértek a Balatonhoz. A szakértők szerint a hattyúknak télen melegebb területre kéne vonulniuk. Ideális esetben a horvátországi Dráva szakaszon, illetve a vajdasági Duna szakaszon telelnének. "Mivel itt maradnak, mert tudják, hogy ingyen kaját kapnak, nem fognak elvonulni, ezzel jelentősen felszaporítjuk az állományukat, illetve a másik fontos dolog, hogy általában két-három fiókát nevelnének fel, viszont, ha tudják, hogy etetni fogják őket, akár nyolc-kilenc fiókát is fölnevel, itt főleg a bütykös hattyúra gondolok.
A Wikimédia Commons tartalmaz Bütykös hattyú témájú médiaállományokat és Bütykös hattyú témájú kategóriát. Jól látható a bütyök, amiről a faj a nevét kapta... és egy fiatal példány A bütykös hattyú (Cygnus olor) a madarak (Aves) osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Dánia nemzeti madara. [1] Származása, elterjedése [ szerkesztés] Európában és Nyugat-Ázsiában honos (kelet felé Mongóliáig). Egykor a mocsarakban és vizekben gazdag Közép-Európában mindenütt megélhetett. De mivel vadászattal és tojásgyűjtéssel könnyű kiirtani, az ember valószínűleg már korán visszaszorította, és feltehetőleg csak Észak-Európa járhatatlan mocsaraiban maradt fenn. Az elmúlt évszázadokban ismét telepítettek hattyúkat a parkok halastavaira, amiknek ma díszei. Magyarországon őshonos, de egy időben teljesen kipusztult, majd újra visszatelepült. Betelepítették a következő területekre is: Izland, Feröer, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-afrikai Köztársaság.
Fogságban a bütykös hattyú 50 évig is elélhet, de szabadon ritka a 7 évnél idősebb madár. Szaporodása A bütykös hattyú az ivarérettséget kb. 2-3 éves korban éri el. Monogámiában él. A bütykös hattyúpár a téli hónapokban jön minden évben nászhangulatba. Ilyenkor a hattyúk szorosan egymás mellé úsznak, és azonos ütemben mozgatják nyakukat. A fejüket oldalra elhajtják, meghajolnak, és a vízbe mártják csőrüket, sokszor a partner nyakát átkulcsolva. Párzásra hívásként a tojó laposan elnyújtja nyakát a víz felett. A hím eztán a felmászika hátára, súlyával a víz alá nyomja, és csőrével megkapaszkodik partnerébe. Párzás közben a tojó hangosan szörcsög. Ezután mindketten felegyenesednek, és látványosan leeresztik a csőrüket. A bütykös hattyú márciustól júniusig költ. A fészket csak a tojó építi, sekély tavak nádasainak széléhez és ehhez nádszálakat és gyékényt szaggat le, és ezeket maga mögé teszi ezeket. Ezt a mozdulatot többször ismételve egy nagy halmot alakít ki. Erre a kupacra rakja 6–8 szennyesfehér vagy szennyes halványzöld tojását.
Vadon élő madarak és házi baromfik között egyaránt előfordul. A természetben élő madarak közül leginkább a vízimadarak (récék, ludak, hattyúk) körében figyelhető meg, ők a fertőzés fő terjesztői. A baromfiállományokban megjelenő madárinfluenza szinte minden esetben a vadon élő madarakkal való közvetlen vagy közvetett érintkezés következménye. Ezt támasztja alá az is, hogy a szabadon tartott baromfiállományokban jóval gyakoribb a megbetegedés, mint zárt tartásban. Sok más vírushoz hasonlóan a madárinfluenzánál is megfigyelhető a tünetmentes hordozók jelensége, amely nehezíti a betegség időbeni felismerését és a sikeres védekezést. A tőkés récék között nagyarányú fertőzöttséget mutattak ki, bár többségük csak hordozója a vírusnak. (Fotó: Papp Ferenc) Mennyire veszélyes? Az emberi influenzához hasonlóan a madaraknál is lázzal, bágyadtsággal, légzőszervi és emésztőrendszeri panaszokkal jár a betegség. Egyes esetekben idegrendszeri tünetek (koordinálatlan mozgás, egyensúlyvesztés, fejrázás, a fej és a nyak abnormális pozícióban vagy mereven tartása, körözés) is kísérik a madárinfluenza megjelenését.
Feltehetőleg legyengültek és ez okozta pusztulásukat, ám akár fertőzöttek is lehettek, senki sem tudja, viszont jobb az óvatosság. Amennyiben a madarak téli etetése mellett döntünk, javasoljuk az énekesmadarak etetését olajos magvakkal, elsősorban nyers, fekete héjú napraforgómaggal. Ezzel valóban segíthetjük a madarak túlélését a téli időszakban, és egyáltalán nem ártunk vele.