Lesütöttem a szemem: – Valahogy benne vagyunk… Medgyessy elérte … Kérlek, hát nem volt időm… te tévedtél… nem lehet mindent… én akkoriban inkább Oxfordba jártam egyetemre… – Úgy – mondta. Aztán: – Hol a garancia? Azt mondtad 90-ben: a hatalmon nem lévőknek mindenkor teljes körű jogi garanciákkal kell rendelkezniük. Erre épül, és ebből a célból is építették föl az egész nyugat-európai politikai intézményrendszert. Találkozás egy fiatalemberrel. Hát akkor most mi bajod a nyugat-európai intézményrendszerrel? – Kérlek alássan… igazán furcsa vagy… át kell alakítani…dolgozunk rajta… én is… de az nem megy olyan hamar… a családnak élni is kell. Hadarni kezdtem: – De látod… azért én igyekeztem… hogy legyen valami abból… amit neked, megígértem… sokat beszéltem ám. Elég jó dolgokat mondtam… Nézd meg csak kérlek a maradék napilapokat … a nevem ismerik… jó nevű vagyok… ahogy te akartad… és az emberek eléggé tisztelnek… Illetve tartanak tőlem. És látod, erős pártokat is szerveztem… ahogy te elgondoltad… nézd csak… itt van egy párt… elég menő… Idegesen kapkodtam ki a zsebemből egyes számú tagkönyvemet, és mutattam neki.
De nem fordult már vissza. Csak a szavát hallottam még, távolról: – Emlékezz rá, hogy egyszer még, utoljára, találkoztál velem… És ha van még benned valami belőlem, mondd el nekik… szónokold el ezt a találkozást… és mondd meg, hogy hagytalak el, és hogy tűntem el, beleolvadva az alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon, hogy ne lássalak többé… Ezeket nagyon messziről hallottam már, és a karcsú alak vékonyodott, elfolyt, felemelkedett. Még néztem, azt hittem, hogy látom, de aztán rájöttem, hogy a régen áhított Vár fölött a vörös égen egy vékony felhő lebeg csak. A feleségem türelmetlen lett. – Ki volt ez a fiatalember? – kérdezte. – Egy régi ismerősöm – mondtam neki zavartan. Egy perc irodalom: Novella - Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel. – Kedves fiú… – Igen – mondta a feleségem kicsit élesen. – Csak rossz modora van. Zsebre teszi a kezét… És miért nem mutatkozik be? Talán mert feltűnően hasonlít hozzád. Aztán idejöttünk a pártirodába. Nehéz kedvemről lassan oszolt el a görcs. A téma szép – mondtam magamban, felvidulva. – Holnap úgyis péntek van, kell valamit mondanom a rádióban.
Karinthy novelláinak jelentékeny része s éppen a most megjelent kötetben foglaltak néhány legszebbje vagy már témájának, vagy felfogásának természeténél fogva ilyen hatású. Novellái egészen különálló, nagy értékű produktumai irodalmunknak. Merész lendületük nem mindig egyenletes, néha megbénul vagy hanyatlik, de néha elragadóan szárnyaló egy káprázatos crescendóban, vagy megindító lankadású egy finom decrescendóban. Havas Gyula: Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel • Novellák | Nyugat 1908-1941 | Kézikönyvtár. Stílusának zamatát a tartalom sajátossága adja, s valami józan impresszionizmus. Írásaiban megvan a szubjektivitásnak az a nagyszerű transzformációja, amely a legszebb s legközvetlenebb hatású prózai művekben észrevehető, s melyet az irodalomtörténetekből, mint objektivitást ismerünk. Az út, amelyen ez az író halad, az abszolút művészet felé vezet: nem lehet tudni, meddig jut el. Aki ezen az úton jár, tudja, hogy itt a cél magáért a célért van, s nem kitűzött valami, az elért célok utakká törpülnek, s minél messzebb halad valaki, annál elérhetetlenebb távolokba lát.
– Nézd csak… elég jó… Egyetlen pillantást vetett csak a tagkönyvre, nem nyúlt utána. – Igen, láttam már – mondta kurtán. – Elég jó. Egyes számú. Jobb mint az ötös, nem? Kinyújtotta a karját az alkonyodó láthatár, az elgörbülő hegyek felé. – Semmivel. Az is te lettél. Hol a nagy egység, a rettenetes uralkodók ellen és a gőgös istenek ellen, akik ott nyüzsögnek és vonaglanak a parlament padsoraiban? Elpirultam. – Hát, kérlek… azt nem lehetett… Azt nem lehet három választásban megcsinálni… Te tévedtél… rájöttem, hogy a polgári demokrácia nem is a megfelelő műfaj… és nem is tudnék elkészülni vele… Hanem mondtam erről egy csinos beszédet… valamelyik Tusványoson … minden fórum hozta… és tetszett… nekem… és azóta jobban tejelnek a híveim… nekem… – Hol az egyházellenesség? A térdre, csuhások? – Nem én hódoltam be nekik. Ők hódolnak nekem. Tömény helyettesem a Tömjén. – Hol a kormányprogram, amit ellenzékben annyira követeltél a választás előtt? Ahogy 93-ban, harmincévesen mondtad: "a kormányprogram ejtsen szót gondokról, problémákról, feloldandó feszültségekről.
Összehúztam a szemem. – Ostoba vagy – mondtam. – Gyerek vagy. Ezek fantazmagóriák. Nincs igazad. Nekem van igazam. Én felnőtt vagyok, és megismertem az életet. Mit tudsz te az életről! Téged mindenki kinevetne! Egészen mellém állt, a szemembe nézett. Most láttam meg sűrű és barna haját. – Nem akartam megismerni az életet… azt akartam, hogy az élet ismerjen meg engem… Igaz, engem mindenki kinevetne, és te nem akartad, hogy miattam téged kinevessenek… De te tudod, nézz a szemembe, merj a szemembe nézni! … te tudod, hogy te vagy a nevetséges és kicsi… és hogy nekem van igazam… és hogy nem nevetséges, amit én mondok… és már nagy vagyok… és még nagyobb leszek.. enyém lesz Európa, te tudod, hogy nekem van igazam… te szegény… te kicsi… te senki… Merj a szemembe nézni… – Elhallgattam. El kellett fordulnom; a helyzet ostoba és kínos volt. Ő lassan távolodott el tőlem, aztán nem nézett többé rám, lassan, gondolkodva indult meg… Percek múlva, halkan tudtam csak megszólalni: – Hová mész? Maradj… – suttogtam.