Kiszabadul a luciferi bűvkörből, nem véletlen, hogy Lucifernek ebben a színben nincs szerepe, csak hóhérként van jelen. Az emelkedés-süllyedés fázisaiban a párizsi szín a tetőpont, s az előrehaladás e színtől kezdve egyben folytonos "lefelé haladás" is. FORDULÓPONT: A LONDONI SZÍN A fordulópontot – nem véletlenül – Madách jelene (londoni szín) jelenti. Az ember tragédiája színek röviden. A londoni színnel zárul le az "ismert világ kora", s a következő színek már az utópia színei. A folytonos lefelé haladás, a pesszimista jövőkép (falanszter-szín, eszkimó-szín) az emberiség pusztulását vizionálja. Madách részben kora természettudományos eredményeire is támaszkodott (ekkor vált tudományosan bizonyítottá, hogy a Föld története véges), de a tudományos igazságot szimbolikusan értelmezve összekapcsolta az emberiség hanyatlásával, pusztulásával. A francia forradalom eszméinek, a korábbi pozitív eszméknek a torz visszatérése, az eszmék elkorcsosulása, végül az ember elállatiasodása azt jelzik, hogy Madách szerint az emberiség halálra ítéltetett.
A mi Zeneakadémia kistermi előadásunkban a Falanszter színrevitelében valóban csak a szöveg élt és hatott, de a játszók és a közönség egyaránt az ötvenes évekre gondolt. A Madách Színházban vívórostély rácsokat tettünk a falanszterlakók arca elé és értelmezésünkben Orwell utópisztikus látomását akartuk megidézni. Pécsett a színhely egy gulágra utalt, rabokkal. Az Aggastyán, meglehetősen leegyszerűsítetten szovjet tábornoki uniformist viselt. Debrecenben már nem a közelmúlt totális állama, hanem ennek absztrakciója érdekelt. Közelebb került hozzánk a természet és tudomány konfliktusa, Madách egyre inkább megérthető szorongása. /"Négyezred év után a nap kihűl…"/. A sematikus egyen álarcokat viselő lakók, a rideg, elvont világ, a groteszk tudós és a kegyetlen államvezető aggastyán a korábbi direkt és didaktikus szándéknál fenyegetőbbek, jobban megközelítették Orwell elképzeléseit. Az előadások pátosztalan, a deklamáló versmondó hagyományoktól eltérő hangvételének kialakítása mindegyik előadásnál foglalkoztatott.
Szereposztás Ádám Juhász Jácint Éva Almási Éva Lucifer Huszti Péter 1. szín - a Mennyekben Gábor főangyal Dunai Tamás Mihály főangyal Sárvári Győző Rafael főangyal Rubold Ödön 2. szín - a Paradicsomban Az Úr Papp János Cherub Tóth Tamás 3. szín - a Paradicsomon kívül A Föld szelleme Borbiczky Ferenc 4. szín - Egyiptom Rabszolga Cs.
Ez a kapcsolatrendszer képezi a mű eszmei-ideológiai "ritmusát" (emelkedés-süllyedés). A rabszolgaság (tézis) és egyéni szabadság (antitézis) világát (Egyiptom) így váltja fel a kollektív szabadság eszméje (szintézis; Athén – emelkedés), s az ebben a világban megfogalmazódó antitézis (a népakarat demagóg értelmezése) vezet az élet élvezetének, a társadalomtól való elfordulásnak a világába (szintézis; Róma – süllyedés). A tézisek antitézissé válása is ritmikus, mint ahogy a későbbi színekben az eszmék némelyike újrafogalmazva megismétlődik, s ez az egymástól távol eső színeket is összeköti. Az emelkedés-süllyedés ritmusa a párizsi színben teljesedik ki. A kompozíciós értelemben vett centrális szín eszméje (szabadság, egyenlőség, testvériség) magában foglalja az összes korábban megfogalmazódott pozitív eszmét, mintegy minden korábbi eszme szintézisét jelenti. PÁRIZSI SZÍN: ÁLOM AZ ÁLOMBAN A párizsi szín jelentőségét szimbolizálja a fikció újabb szintje: álom az álomban, a történelmet álmodó Ádám Keplerként álmodik a forradalomról.
Akik pályájukon tartózkodnak a Tragédia megrendezésétől, azokban több a szorongás a bennük még visszhangzó régi előadások hangvétele miatt. A hagyomány nemcsak lelkesítő de riasztó és elrettentő is tud lenni, a Tragédia és a Bánk bán esetében ez különösen így van. Ha gimnazista hályogkovácsként kísérletünkkel "nem születtem volna bele" a mű színrevitelébe, lehet, hogy egy életen át csak szerettem volna megrendezni Madách művét, de soha nem mertem volna megvalósítani vágyamat. Így hát ezért is hálás vagyok a sorsnak, hogy részt vehettem abban a felejthetetlen 1954-es Barcsay utcai csatában, amely elkötelezett a mű iránt és felbátorított a további színrevitelekre, három rendezésre adott akaratot és elképzelést. Lengyel György, 2003. június 3. © Az Archívum előadásainál olvasható szövegeket Springer Márta dramaturg válogatta és szerkesztette.