A fordításban jól nyomatékot ad a csendnek, hogy a "zengd" rímhívó szóra felel. A füllel nem hallható zene csak látszólag ellentmondás. Ez egy paradoxon, amely azt a belátást fejezi ki, hogy a lélekben felhangzó muzsika hasonló az antik vázán levő kép látványához, mivel az örökkévalóság hangjai szólalnak meg benne. Mindkettő egy eszményi világ üzenetét hozza, mindkettőben az tökéletes szépség tapasztalható meg. S érzékeljük a versben a pásztorsíp halhatatlan hangja által keltett elragadtatást is. A 3. versszak az érzelmi tetőpont, a telítettség örökléte, a beteljesedés előtti, romolhatatlan állapot metaforája. A szerelmesek boldog reményben vágyódnak egymás után, a lomb színnel telik meg. A 4. Óda egy görög vázához verselemzés. versszak egy vallási szertartást, kultikus jelenetet ábrázol. A mozdulatlan kép mozgalmas eseménysort idéz: a zöld oltár elé vonuló emberek ünnepi áldozatát. Az ókori görög vázafestmény felemelő, katartikus élményt vált ki, mivel az ábrázolt kép örökéletű: a nóta örökre szól, a szerelmesek örökre vágyni fognak egymásra, a lány soha nem öregszik meg, a lomb sosem zárad el, és az áldozatra készülő emberek se térnek vissza soha kicsi városukba.
A 4. versszakban a beszélő hangja egyre bizonytalanabb: mintha Keats itt már kezdene kilépni a képekből, mintha kezdene távolodni a tárgytól, amit megfigyel. Amikor az apró várost említi, akkor már nem is a vázáról beszél, hiszen a város nincs rajta az urnán. Az elragadtatott hang megtörik, a tárgyat távolságtartóbban szemléli. Az elveszett világ soha vissza nem hozható. A romantika letűnt korok utáni nosztalgiája is megszólal itt. Azt az életörömöt, amely még a 3. versszakot jellemezte, itt már fájdalom, megmagyarázhatatlan bánat váltja fel. Óda egy görög vázához | Látogatási időn túl. Ezt a versszakot az "örök" szó helyett a "soha" szó zárja, itt a csönd már a halál csöndje. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5
Mily istenségek, vagy mily emberek? Árkádia, vagy Tempe-völgy e táj? Vagy más ég s föld? Kik e vad némberek? Őrültet űznek? vagy harc sodra kél? Síp andalog? dob döng? kéj láza fáj? Édes a hallott dal, de mit a fül Meg sem hall, még szebb: halk sipocska, zengd! Ne testi fülnek! gyöngyözd remekül Lelkembe ritmusát, mely csupa csend! John Keats: Óda egy görög vázához (idézetek). Szép ifju! nótád tündér lomb alatt Örökre szól s örök a lomb a fán! S te, vad szerelmes, kinek ajakad Bár oly közel, édes célt mégsem ér, Ne bánd, bár vágyad kéjt hiába kér, Örök, szép vágy lesz s nem hervad a lány! Oh, boldog lombsor, el nem száradó, Melynek a tavasz búcsút sohsem int, Oh, boldog pásztor, sohsem fáradó, Fújván örök sipod szived szerint, S óh, százszorosan boldog szerelem, Örökre hév s örök örömre kész, Zsibongó, zsenge vágy: még! egyre még! – Mily más a bús, halandó gyötrelem, Melytől a szív megundorúl s nehéz S a nyelv kiszárad és a homlok ég… Mily áldozatra gyűl emitt a nép? A zöld oltár elé szent pap vonat Szelíd üszőt, amely bődülve lép S borítja lágy szőrét virágfonat.
egyre még! – Mily más a bús, halandó gyötrelem, melytől a szív megundorúl s nehéz s a nyelv kiszárad és a homlok ég… Mily áldozatra gyűl emitt a nép? A zöld oltár elé szent pap vonat szelíd üszőt, amely bődülve lép s borítja lágy szőrét virágfonat. Mily apró város az, mely halk habok partján, vagy békés várövü hegyen tárt utcákkal e jámborokra vár? TPCASTT verselemzés az „Óda egy görög urnán” című filmhez. – Óh, kicsi város, néped elhagyott s közűlük hírt regélni nem megyen csöndedbe vissza soha senki már… Óh, antik karcsuság, szelíd ivek, márványfiúk s lányok kecses köre, óh, sűrü ágak, eltiport füvek, óh, formák csöndje, anda gyönyöre az öröklétnek: hűs pásztormese! Ha rajtunk múlás űli már torát, te megmaradsz s mig új jajokkal ég az új kor, nékik is zengsz, hű barát: "A Szép: igaz s az Igaz: szép! " – sose áhítsatok mást, nincs főbb bölcseség! Publisher Budapest, Magvető Kiadó Source of the quotation Szerb Antal: Száz vers. 89, 91. p.
Nosztalgiával gondol a rég múlt időre, amelyek valódi értékek képviseltek egy letűnt korban. da-egy-görög-vázához-john-keats/tpcastt Tevékenység Áttekintése A költészet az irodalom egyik legkiemelkedőbb formája. Érzelmeket idézhet elő, hangulatot hozhat, történetet mondhat, vagy mélyen és egyetemesen érthető érzelmet kelthet az olvasóinak. Ezáltal kifejti elemeit, és megérteni gazdag jelentését, összehasonlításait és szimbólumait, még fontosabbá. Óda egy görög vázához beszédszólamok. A költészetelemzés TP-CASTT módszere kiváló módja annak, hogy megtanítsák a diákokat a költemény felkutatására és a részek megértésére. Segít a tanulóknak felfedezni a versekben a mélyebb jelentéseket, miközben bizalmat ad nekik, hogy öngondoskodók legyenek. A TP-CASTT Poetry Analysis a PEMDAS-hoz hasonló matematikai műveletek sorrendje. Arra kéri a tanulókat, hogy sorrendben sorolják fel a tételeket, és válaszoljanak a kérdésekre a vers elolvasása alapján. TPCASTT példa az "Oda egy görög urn" -ra Ez egy nagyszerű tevékenység, ha a hallgatókat egy kis csoportban végzik.