Hát még ha ez a költő Kosztolányi, aki éles szemű kr... Számadás - Válogatott versek A huszadik század elején indult modern költőket ma már klasszikusokként olvassuk, ám a többnemzedéknyi távolságot mégsem érzi a mai versk... Alba Könyvépítõ Kft. 5 pont Játék és valóság közt Tiszatáji Alapítvány, 2000 Az e kötetbe foglalt, Kosztolányi Dezső életművét vizsgáló tanulmányok nézőpontja a gondolkodástörténeté. Ez természetesen azzal a követk... 828 Ft Eredeti ár: 920 Ft Németvölgyi Antikvárium Játék és valóság közt - Dedikált Nero, a véres költő - Édes Anna Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978 Ismertető: Kosztolányi 1922-ben írja Neró-ját. S bár történelmi források alapján dolgozza fel a szelíd, kedves már-már puhány, félénk ifj... 3 pont Antikvár Könyvkínáló 4 pont Menta Antikvárium Nyelv és Lélek (Kosztolányi Dezső Művei) Abaúj Antikvárium Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971 Ismertető: Kosztolányi Dezsőnek a magyar nyelvvel és az irodalommal, elsősorban is a költészet általános kérdéseivel foglalkozó esszéit g... 6 - 8 munkanap
1910-ben jelent meg első verseskötete a Szegény kisgyermek panaszai címmel, mely országos sikert aratott, és mellyel egy termékeny időszak kezdődött el Kosztolányi Dezső életében. Szinte minden évben kiadott egy könyvet. 1913-ban vette feleségül Harmos Ilona színésznőt, aki Görög Ilona néven jelentette meg novelláit. 1915-ben született meg fiúk, Kosztolányi Ádám. 1933-ban mutatkoztak betegsége, a rák első jelei. 1934-től sorozatos műtéteken esett át, s Stockholmba is elment rádiumkezelésre. 1935-ben, a visegrádi újságíró üdülőben szerelemre lobbant egy fiatal férjes asszony, Radákovich Mária iránt. Szerelmük több vers megírására is sarkallta, mint például a Röpima, a Szeptemberi áhítat. El akart válni, de betegségének súlyosbodása közbeszólt. 1936. november 3-án halt meg gócos tüdőgyulladásban, Budapesten, a Szent János Kórházban. Decemberben a Nyugat különszámmal adózott emlékének, amelyben Babits rehabilitálta fiatalkori barátját, művésztársát. Szenvedéseiről részletesen Ascher Oszkár tudósított nemcsak a Nyugatban, hanem Az Est hasábjain is.
Később a Feld Irén-féle Kamarajáték-sorozatáról ismert társulathoz került, mely a Thália Társaság szellemiségét követte. Ezt követően a Bárdos Artúr vezette Új Színpad -hoz szerződik, de föllépett Nagy Endre kabaréjában is, az Andrássy úton. Vidéki társulatoknál ugyancsak játszott: többek között Székesfehérváron, valamint más városokban – köztük Szabadkán – is. 1910 telén ismerkedett meg Kosztolányi Dezsővel a Vígszínház egyik bemutatóján, ahol Kéri Pál újságíró mutatta be őket egymásnak. 1913. május 8-án Budapesten házasságot kötöttek. [2] 1915-ben áttért a római katolikus vallásra, [3] áprilisban született meg fiuk, Kosztolányi Ádám. Később már csak alkalmanként lépett színpadra, 1917-től a Modern Színpad, 1921-től pedig a Vígszínház tagja volt, 1924-ben játszott Alapi Nándor vándorló Országos Kamaraszínházában is. Elbeszélései és novellái 1932 és 1938 között a Szép Szóban és a Nyugatban jelentek meg, emellett színműveket is fordított. Műfordításait közölte a Modern Könyvtár sorozat.
A versben Kosztolányi saját ars poeticáját fogalmazta meg, amely mentes minden messianisztikus, váteszes hangtól és gesztustól. Szépírói munkássága mellett a harmincas években jelentős műfordítói tevékenysége is (Shakespeare: Romeo és Júlia, Kínai és japán versek), s kitüntetett figyelemmel fordult a magyar nyelv, a nyelvhelyességi kérdések felé. Összegyűjtött költemények Utolsó verseskötete, az Összegyűjtött költemények (1935). A záró ciklus, a Számadás Kosztolányi költészetének legjelentősebb darabjait tartalmazza. A lét nagy és végső kérdései, az élet és halál miértje és betegségéből adódóan a testi szenvedés kínzó gyötrelme foglalkoztatta leginkább. Tengerszem Tengerszem című novelláskötetének pontos, lényegre törő párbeszédei, a tartózkodó, távolságtartó modor látszólag az állásfoglalás hiányát jelenti. A feszes cselekményű novellákban a szereplőkkel valami jóvátehetetlen dolog történik – de az egyéni szenvedés az emberi lét tragikumának hordozója. A szenvedést enyhíteni most is csak a gyermekkor idilli emlékei tudják.
Egyéni válságáról vall az 1920-as Béla, a buta című novelláskötet és a szintén ebben az évben megjelent Kenyér és bor című kötet néhány verse. Kosztolányi kiábrándult a politikából, 1921-től a Pesti Hírlap munkatársa lett. A bús férfi panaszai A húszas évek legjelentősebb verseskötetének, A bús férfi panaszai nak (1924) alapérzése a nagyvárosi magány, a kitaszítottság; alaphangját a vallomás és befelé fordulás jellemzi. Ezekben az években Kosztolányi érdeklődése egyre inkább a freudi pszichoanalitikus tanok felé fordul. Hatással volt rá Ferenczi Sándor gyakorlati tevékenysége is. Kosztolányi az elsők között használta fel a szépirodalomban a lélekelemzés eredményeit. Ekkor keletkezett nagyregényei a belső tudatfolyamatok művészi ábrázolására törekednek. A Nero, a véres költő (1922) középpontjában a ripacs és a művész (Nero és Britannicus), az őrült hatalom és a megalkuvás (Nero és Seneca) ellentéte áll. A filozófus által képviselt szkepticizmus Kosztolányi művészmorálját is jelenti: a művész feladata a polgári individuum megőrzése.
Meztelenül A Meztelenül (1928)az 1924–28 közti időszak verseit tartalmazza. Hangvétele megváltozott: az esztétizáló helyett a moralizáló hajlam került előtérbe. A versek a védtelen és a világban kiszolgáltatott ember sorsának részvétteljes szemléletéről tanúskodnak. A szánalom és a részvét ettől fogva kulcsfogalmai lettek Kosztolányi költészetének. Írástudatlanok árulása 1929-ben A Toll című folyóirat vitájában – mintegy válaszul a korábban kapott kritikára – Kosztolányi élesen bírálta Ady költészetét és az alakja körül kibontakozó kultuszt. Az 1929. július 14-i számban jelent meg Az írástudatlanok árulása (Különvélemény Ady Endréről) című írása. Vádjai lényegében igaztalan vádak voltak, írásában a régi sérelmet torolta meg. Az ezt követő támadások ismét arra késztették, hogy visszavonuljon a közéleti szerepléstől. A vita lezárásának szánta a Marcus Aurelius című költeményét, amely a Nyugat ban jelent meg 1929. október 1-jén. A kicsinyes valóság fölé emelkedő filozófus-császár alakja a barbárság elleni küzdelmet, a tiszta művészetért, a kultúráért vívott harcot testesíti meg.