Átbulizták a lappangási időt, óriási lehet a fertőzöttség. Fellélegezhet kicsit a világ, a Covid-19 ugyan nem tűnt el, de nem keseríti meg a mindennapokat. Ám visszatér-e? Fenyeget-e ősztől ismét a kötelező maszkviselés és szigorítások újbóli bevezetése? És mi van a betegség utóhatásaival? Cikksorozatunkban megtalál mindent, ami a koronavírus-járványról tudnia kell. Az Egyesült Államok egyik legfertőzöttebb nagyvárosa New Orleans. Louisana államban csütörtök estig 2300-nál több fertőzött volt, ebből körülbelül ezer a metropoliszban. A város fertőzöttsége nagyobb, mint a legtöbb szövetségi állam eddigi száma. A kórházak már most túl vannak terhelve, a szükséges eszközök száma vészesen alacsony. New Orleans tragikus állapota a gyanú szerint nem másnak tudható be, mint a Mardi Grasnak, az egy hétig tartó bulisorozatnak, amely idén február 25-ig tartott. A Mardi Gras a város védjegyévé vált. Ez a nagyszabású tavaszköszöntő ünnep tulajdonképpen házibulikból és nyilvános mulatságokból áll, amelyeket jellemzően zárt térben rendeznek, és jelentős tömeget vonzanak.
A póker mellett a zöld asztalon játszott, kaszinókból ismert kockázás is innen származik. Franciák, spanyolok és a hurrikánok A várost 1718-ban a franciák alapították La Nouvelle-Orléans néven. Ez után spanyol, majd újra francia kézre került, végül 1803-ban vásárolta meg az Egyesült Államok. A sokszínű múltnak köszönhetően jelenleg 20 történelmi negyedet számlál a város. Eredeti területe, amit ma csak francia negyedként emlegetnek, egy mocsárra épült, amiről úgy gondolták, hurrikántól védett terület. A város azóta természetesen nagyobb területet foglal el, így a hurrikánoktól sem mentes, a városvezetés rengeteg óvintézkedést tesz a forgószelek ellen. A város egyébként még Velencénél is nagyobb kanálisrendszerrel büszkélkedhet. Francia negyed New Orleansban Forrás: Shutterstock Elsőre furcsának tűnő szokások A legtöbb nagyvárosnak van valami meghökkentő hagyománya, ez alól New Orleans sem kivétel. Az Amerikában játszódó filmekben például sokszor láthatjuk, hogy a papírzacskóba csomagolt alkoholosüvegekért nem szól a rendőr, New Orleansban pedig még műanyag pohárból is szabad inni az utcákon.
Ám azt már kevesebben tudják, hogy egyben a legeurópaibb város is Amerikában, hisz az itt letelepedő francia, spanyol, majd ismét francia telepesek sokkal emberségesebben bántak az rabszolgáikkal, mint északi-ameikai társaik. A köztudottan erős déli szegregáció, és kegyetlen rabszolgatartás csak az amerikai függetlenség kikiáltása után honosodott meg New Orleansban. No persze a franciák is tartottak és dolgoztattak rabszolgákat, ám megengedőbbek voltak a feltételeik. Például, a fehér és fekete együttlétből született gyerek nem rabszolgaként, hanem szabad emberként látta meg a napvilágot, és franciák szemet hunytak a törzsi vallás, a voodoo gyakorlása felett is. Természetesen az újonnan behajóztatott rabszolgákat azért kötelezték a kereszténység felvételére… Az európai vonal mellett New Orleans városát karibi hangulat öleli körbe, ami az ünnepekben, az építészetben és az ételekben bontakozik ki. Valamint az utca emberén, ahogy beszél, és amilyen könnyen veszi az életet. A kaibi életérzést a spanyolok és a Karib-térségből behurcolt rabszolgák honosították meg, hiszen a rabszolga utánpótlás nem közvetlen a Fekete kontinensről, hanem a Közép-Amerikai szigetcsoportról érkezett.
New Orleans ma is az egyik leginkább európai város az Egyesült Államokban, a XIX. században pedig egészen különleges és ritka példája volt a különböző kultúrák viszonylagos harmóniában való, ráadásul gazdaságilag is produktív együttélésének. Az 1863-as rabszolga felszabadítást követően az immár szabad feketék közül sokan kötöttek ki az ekkoriban az Egyesült Államok ütőerét jelentő Mississippi torkolatában fekvő New Orleansban, ahol ráadásul már a korábbi évszázadokban is meglepő türelemmel viseltettek az Afrikából idehurcoltak kultúrájával szemben. A felszabadítást követő össztársadalmi enyhülés azonban csak átmeneti volt. Az 1896-ban kihirdetett, bizonyos társadalmi és mindenekelőtt gazdasági változásokra cinikus és populista választ adó Jim Crow törvények alapjaiban határozták meg az Egyesült Államok történelmét az elkövetkező nyolcvan évben, ez a hatás pedig még ma is érezhető. A faji szegregáció meggátolta, hogy a feketék a viszonylagos alávetettségből meginduljanak a polgárosodás útján, sokan közülük az ekkoriban megvetettnek számító szórakoztatóiparban találtak boldogulást.
A francia negyed a város legrégebbi területe, de inkább Vieux Carre néven ismert, mert bár megalapították a franciák 1718-ban, a spanyol korszak művészetét és építészetét is tükrözi. Az 1850-es évekre a francia negyed romba esett. Egy nő mentette el nagy elhatározással és nagy bátorsággal. Michaela Pontalba bárónő, az Almonaster spanyol tisztviselő lánya felügyelte a főteret határoló két apartmanház építését. Ezek az apartmanok továbbra is állnak, és az Egyesült Államok legrégebbi apartmanházai. Pontalba bárónő erőfeszítései beváltak, és a francia negyed újjáéledt. A francia negyed a 19. század végén ismét nehéz időkre esett. Számos elegáns épülete már kevéssé vált jobb, mint a nyomornegyedek, a legszegényebb bevándorlók otthona. A huszadik század közepén a történelmi természetvédők sikeresen megkezdték ennek a tizennyolcadik századi "időkapszulának" a hiteles helyreállítását, amely a mai napig tart. Határok A francia negyedet a Rampart Street, az Esplanade Avenue, a Canal Street és a Mississippi folyó határolja.