Az ország tortája versenyről és az idei hat döntősről beszélgettünk Selmeczi Lászlóval, a Magyar Cukrásziparosok Országos Ipartestületének ügyvezetőjével.
Az ország tortája mindig nagy durranás, sokan mennek el valahova a hosszúhétvégén, és legalább a magyar cukrászat is népszerűsítheti magát, hogy van remény és kreativitás a hazai desszerteknél. Nézzük, hogy miből áll a cukros, nem mindenmentes, hanem jó gazdag Komáromi kisleány: mézes-diós piskóta vaníliás-fehércsokoládés mascarpone mousse vilmoskörte likőrös étcsokoládé fahéjas-diós roppanós réteg és a lényeg, a pont az i-n, a korona: citromos-gyömbéres körtekompót Mielőtt könyörtelen, de annál őszintébb véleményt mondanánk a tortáról, előre kell kicsit magyarázni a bizonyítványát. Miért jogos és miért nem az páros lábbal beleszállni, ha valaki nem elégedett maximálisan az eredménnyel. Ilyenkor mindig egy egész ország ízlésének kell megfelelni, nem lehet túl sznob a süti, de az iszonyú, rámás vajkrémeken szintén túl kell látni, ahogy a dobostortán vagy a kókuszkockán is. Muszáj megtalálni azt az egyensúlyt, amire nem mondja az ország jó része, hogy ehhez még villával sem mer nyúlni annyira túlcifrázott, és a kifinomultabb közönség is elismeri, hogy legalább elindult a magyar cukrászat valamerre, nem toporog a kiegyezés óta egy helyben.
A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült. Egy aprócska faluból indulunk Komáromba, hogy megkóstoljuk az augusztus 20-tól (néhány helyen már augusztus 18-tól) elérhető Magyarország Tortáját, a Komáromi kisleányt, ott, ahol megszületett: a Jánoska Cukrászdában. Székesfehérvártól egészen komoly konvojban haladunk, meglep, hogy ennyien vették az irányt a Duna 1768. folyamkilométerénél fekvő városba. A sok spórolásból elrontott ország tortája után – hiszen ugye ez minden évben szerte az országban kapható, és nem minden cukrász tartja be az eredeti receptúrát - nyilván ők is a lehető legautentikusabb helyen szeretnék megkóstolni az ideit – gondolom, de nincsen igazam. Ez a túlparti Révkomáromot, így Szlovákiát Magyarországgal összekötő Erzsébet híd előtt derül ki, a csapat többi tagja megy tovább egyenesen, mi meg balra fordulunk, a Bajcsy-Zsilinszky utcába, ahol is a 28-as szám alatt, balra van a Jánoska. Könnyű megtalálni, a templom után talán ötven méter. A 34 fokban árnyékot keresve mi kicsit távolabb parkolunk le, az utolsó pár száz méteren végképp nem kell útbaigazítás: mint valami gyalogos csomagküldő szolgálat munkatársai, sorra jönnek szembe a komáromiak, kezükben tálcára csomagolt süteményekkel.
Ebbe viszont nem fér bele a merészség. Az alapelvárást szerintem tökéletesen hozza a Komáromi leányka, viszont semmi komolyat nem villant. A külseje sem. Pedig volt már erre a példa a Magyarország Tortája 2007 óta tartó történetében, például 2015-ben, amikor a salgótarjáni Szó Gellért és Szó Dániel Pannonhalmi sárgabarack-pálinkás karamelltortája nyert. Na, akkor sírtunk az örömtől, sőt egy évvel később is, amikor ismét ők nyertek a tökmaggal bolondított Őrség zöld aranyával. Most egy kicsit mintha könnyes lenne a szemünk, de az is inkább az autó légkondijától van. Ezzel együtt a Komáromi leányka egyáltalán nem rossz, ha nem tudnánk, hogy milyen címet nyert el, örömmel ennénk, mint sok más kiváló tortát, de így leheletnyi hiányérzetünk van. A Jánoskában mellettünk falatozók közül a leányka fő motívumát, a körtét senki nem találja el, mindenki almára gondol, én is csak azért nem, mert előzőleg olvastam, hogy körte. A gyömbért nagyon halványan érezzük, annyira halványan, hogy tulajdonképpen nem is, ez is csak a leírás miatt dereng nyelvgyökön.