Arany János: Toldi estéje – íme a tartalom. Első ének Ősz van. A fákról hull a levél. Rövidülnek a nappalok. A nap is nyugovóban még végignéz a tájon. Legszebben Nagyfalura néz, ott is Toldi Miklós kertjére. Nem a hosszú árnyékot nézi, hanem Toldit, amint a sírdomb mögött térdel. Már öreg a híres bajnok. Haja galambősz. Épp imádkozik. Néha egy-egy könnycsepp csillog szeme sarkában. 3 éve, hogy nem az udvart szolgálja, hanem itthon a halált várja. Azért jött haza, mert az ő szemében szálka volt a királyi udvar nagy pompája. Az ősi ház is már elöregedett, s arra vár, hogy egy forgószél a földhöz csapja. Az ablakban már nem virít a rozmaring, az ajtó is "megvetkezett", rozsdás a kilincse, s mikor az öreg Bence bejön rajta, sírva megcsikordul. Arany jános toldi első ének. Toldi fegyvernök vitéze, Bence is megöregedett. Mikor belép, észreveszi gazdáját és a küszöbön észrevétlenül megáll. Toldi azonban meglátja és megparancsolja neki, hogy hozzon egy kapát meg egy ásót. Bence elgondolkozik ezen, hisz nincs itt az ideje a veteményezésnek, de hozza a szerszámokat és kérdőn néz Toldira.
02. Első ének Tartalom: Az első énekben hétköznapi helyzetben ismerjük meg az erős fiút. Paraszti munkát végez, béressekkel együtt kaszál. Pedig többre, másra vágyna: méltóbb feladatokra, nagyobb megbecsülésre. Nem csoda, hogy amikor meglátja a büszke vitézeket, elfacsarodik a szíve. Szembesül a különbséggel: mások nemes célokért küzdhetnek, míg ő itthon robotol, anélkül, hogy bizonyíthatná a kiválóságát. Jobb híján erejének megmutatásával próbálja kifejezni, hogy tehetségesebb ember, mint amilyennek vélik. A katonák elismerő szavaiba azonban szánalom vegyül, s ez még jobban sérti Miklóst. Sajnálatára méltó alaknak nézik, s ez végképp kedvét szegi. Fogalom: - expozíció: Ez a rész az előkészítés, melyben megismerjük a környezetet, a szereplőket és a szereplők egymáshoz fűződő viszonyait is. Készítette: Csorba Zalán János, Vörös Erik György Forrás: MozaWeb () Letöltés ideje: 2016. Arany János: Első ének | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. november 7. 16:28 Alföldy Jenő-Valaczka András: Irodalom 6. OFI, Budapest, 2016. (82-86. oldal) Illusztráció: Erik Vörös, 2017. jan. 3.
Válaszolt az útas: "Éltesse az Isten! A Rozgonyi urak híres urak itten, Gazdagok, vitézek, amint hébe-hóba Emlegetni hallám, gyermekségem óta. Makkos erdejök nagy; faluik, pusztáik, Ménes-, gulyabeli és sertés marháik; - Hogy-hogy nagy jó uram épen azok féle! Tartsa meg az Isten, háza örömére. Arany jános toldi első eneko. " Ráivék, azután illyen mesét mondott (Melyet ivás közben hirtelen kigondolt): "Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel, Szegény fiú vagyok, noha nemes-ember. Nagyon megromlottam: valamely zsiványok Három új hámomat üresen hagyának; A miatt szántatlan, vetetlen maradtam; Nagy földet bejárék, de rá nem akadtam. "Különben Apáti volna lakóhelyem, S mikor otthon vagyok Csuta György a nevem; Csuta most, de apám azt vítatta holtig, (Hamis bor, az ember nyelve hogy' megoldik! ): Azt vítatta, mondom, szegény jámbor öreg, Hogy a nemzetségük Árpád vérbül ered Lyányágon. S neheztelt, hogy nem hitte senki,... Lánchordtát, nagy uram, csak ne nevessen ki. " Felelt Rozgonyi úr: "Mondasz, hé, valamit: Régóta vizsgálom képed vonásait: Szemed járásából mindjárt kiláttam azt Hogy, ha nem vagy is úr, nem vagy épen paraszt.