Két év alatt öt nagyjátékfilm – az utóbbi időben híresen munkamániássá vált Steven Soderbergh termékenységi ciklusának talán legsikerültebb darabja kerül most a vásznakra. A Túl a csillogáson pusztán a felszínen gejl híresség-bemutató, valójában árnyalt férfimelodráma. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA. Túl a csillogáson teljes film. Az excentrikus zongorista, Liberace és nála jóval fiatalabb szeretője, a korábban állatidomárként dolgozó Scott Thorson viharos románca hat évet ölelt fel, a hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek elejéig tartott. A rengeteg huzavonával tarkított kapcsolatot Thorson (Alex Thorleifsonnal közösen) végül 1988-ban írta ki magából memoárjában Behind the Candelabra: My Life with Liberace címmel. Noha az írásmű nem került a kezembe, mégis az a benyomásom, hogy Steven Soderbergh kiváló adaptációt készített. Nem pusztán a celeblét külsőségeivel briliánsan foglalkozó darab lett az eredmény, hanem a homoerotikus témájú filmek tábora is ékes tétellel gazdagodott. A Túl a csillogáson furcsamód egyszerre idézheti Paul Thomas Anderson Boogie Nights -át, valamint Ang Lee (magyarul) hasonló című Túl a barátságon -ját, ám fontos kitétel, hogy egyikkel sem rímel száz százalékban, mindkettőből csak egy-egy lényeges motívumot emel át.
Erin Brockovich, zűrös természet ezt a filmet is Steven Soderbergh rendezte Vita és Virginia: Szerelmünk története hasonló kategóriájú film A vörös ügynök Gauguin - Voyage de Tahiti A sztárok nem Liverpoolban halnak meg Rodin: Az alkotó Lélegzetvétel Egy egyesült királyság Csata Szevasztopolért A nő, akit szerettem hasonló kategóriájú film
Ahogy percekig némán meredtem a végtelenbe, a horizontot átitató, derengő zöldes homályban egészen belefeledkeztem saját elvesztett szeretteimmel kapcsolatos emlékeimbe. Csak ez után, de akkor elementáris erővel ütköztem bele saját kikerülhetetlen látványom visszatükröződésébe. Tükörképem sosem volt még ennyire zavaró. Idegesített, hogy a saját alakom nélkül nem tudom megörökíteni az elém táruló csodás látványt – minduntalan próbáltam kitérni magam elől. Emellett rendkívül zavarba ejtő volt gyászolva látni magamat. Túl a csillogáson film. Egyszerre mintha hiteltelenné váltak volna az érzéseim, mintha külső szemlélőként vizsgáltam volna egy idegent. Yayoi Kusama Chandelier of Grief (A gyász csillárja) 2016/2018 Tate Presented by a private collector, New York 2019 © YAYOI KUSAMA Courtesy Ota Fine Arts and Victoria Miro Az Infinity Mirrored Room – Filled with the Brilliance of Life terem az előzőhöz képest kevésbé melankolikus, de ugyanolyan letaglózó élménynek bizonyult. Az alapterületében csupán kicsivel nagyobb kubusban egy geometrikus ösvény két oldalán sima víztükrök fogadtak – így itt nem is ússza meg szárazon az, aki teljesen átadja magát a térélménynek.
És akkor most egy kicsit a színészekről. Rengeteg embertől hallottam azt, hogy míg Michael Douglas rettentően élvezi a szerepet, és jól játszik, addig Matt Damon inkább csak úgy elvan, és elszenvedi az egészet. Szerintem ez nem túl helytálló kijelentés. Sokkal pontosabb, ha így mondjuk: Liberace élvezi, amit csak tud, míg Scott Thorsonnak nem mindig az és úgy jön össze, amit és ahogyan szeretné. A színészek teljesen jól adják át a karaktereket. A mellékszereplők közül is egy-kettő külön hűha, és megérnek egy misét. És TE JÓ ÉG. A sminkes/maszkos (nem tudom, melyik a pontosabb) stáb valami ELKÉPESZTŐ munkát végzett. Van, akit tényleg alig lehet felismerni, és Matt Damon legtöbb vonását is nagyon, tényleg nagyon "átalakították", vagy eltüntették. Ezen a téren (is) profi munka folyt, és én őszintén ámultam rajta. A rendező és operatőr IS Steven Soderbergh volt, és mindkét téren helytállt. Túl a csillogáson teljes film videa. Visszagondolva, nem számítottam ilyen kaliberű filmre, de azért megkaptam, ami derbergh-nek ad egy kis plusz bizalmat.