Ennek jogszabályi hátteréről ebben a cikkben írtunk. A MOB a csütörtöki közleményében Borkai Zsolt olimpiai járadékának megvonásával kapcsolatosan a következőkre hívta fel a figyelmet: "Az olimpiai járadékkal összefüggő minden feladatot a sportpolitikáért felelős miniszter lát el 2017. január 1. óta. Az olimpiai járadékok megállapításának, folyósításának, vagy azok megszüntetésének kérdésében a jelenlegi törvényi szabályozás alapján a Magyar Olimpiai Bizottságnak nincs hatásköre eljárni. " Vagyis a MOB az életjáradékkal kapcsolatban Szabó Tünde államtitkárnak passzolta a labdát. Orbán a parlamentben azt mondta, "beteg dolognak" tartja, hogy ha valaki saját maga készít vagy a jelenlévőkkel készített felvételt a szexuális életéről. A kormányfő szerint a Fidesz Borkairól meghozta döntését, és ugyanezt az olimpikonoknak is meg kell tenniük. Steinmetz ezután azt mondta, benyújtott egy törvényjavaslatot, hogy hasonló helyzetekben etikai bizottság elé kerüljenek az olimpikonok, ahol akár az életjáradék megvonásáról is dönthetnek.
Pedig most is fontos, hogy vannak tehetségeink, most is kellenek példaképek, hogy a gyerekek elkezdjenek sportolni, nem is feltétlenül az olimpiai aranyért, hanem a mozgásért. Az eddigi 107 kvótára hogy tekint? Borkai Zsolt: Úgy, hogy nem szabad homokba dugni a fejünket és azt mondani, minden rendben van. Hiszen ha a kvótaszerzést illetően is megnézzük az eddigi olimpiák történetét, azt látjuk, hogy folyamatosan csökken a magyar csapat létszáma. Kinyílt a világ és nem akar mindenki sportolni. Magyarországon is kevesen akarnak mozogni. Tehát nem vagyunk olyan jó helyzetben, mint korábban. Hosszan tudnám részletezni, hogyan vonult ki az állami finanszírozás a magyar sportból, hogy mennyi probléma van, hogy miért és hogyan jutottunk idáig, de nem teszem, nem is volna elegáns. Tény, hogy nem tudjuk egyik pillanatról a másikra megoldani az összes problémát, de az, hogy a MOB most ténylegesen központi szerepet kapott, és az állami akarat is látszik, hogy megkapjuk a szükséges anyagi forrásokat, hatalmas lehetőséget jelent a magyar sportnak.
Mindenkinek azt kívánom, legyen egy olyan pillanata az életében, amilyen nekem volt, amikor megláttam a 10 pontot és tudtam, olimpiai bajnok vagyok lólengésben. A sérülésem miatt is felfokozott idegállapotban voltam, hatalmas adrenalinlökettel mentem fel a pódiumra és jóval erősebbnek éreztem magam, mint addig bármikor. Könnyebb volt akkoriban egy élsportolónak? Borkai Zsolt: Más rendszer volt. 1988-ban az embernek még mindig szinte a sport volt az egyetlen lehetősége arra, hogy világot lásson és sikeres legyen. Most kinyílt a világ, számtalan lehetőség van és a sportban ma már nap mint nap sokkal komolyabb áldozatokat kell hozni ahhoz, hogy valaki felérjen a csúcsra. Ilyen szempontból is más volt az az időszak. És azért is, mert sokkal nagyobb bázisa volt akkoriban a magyar sportnak. Ráadásul a '88-as két csonka olimpia után következett, hatalmas volt a várakozás, mindenki nagyon figyelte a híreket, hajnalban keltek az emberek, hogy tévén vagy rádión követhessenek bennünket. Most az olimpia kicsit háttérbe szorult.
Dénes szerint az Emminél jobb helyen lesz ez a pénz, ha az állam tényleg meg akarja oldani a problémákat, nem csak egyik helyről a másikra rakosgatja. Tudták már a paralimpiai szövetségben, hogy mi készül? Van, aki profitál a MOB bukásából: a Magyar Paralimpiai Bizottság önálló sportköztestület lesz újra, dönthet a sportcélú állami támogatások felhasználásáról, és folyósítani fogja azokat – a Gömöri-botrányban megtépázott szervezet most újra nagyobb szabadságot kap, Nádas Pál egykori paralimpiai vezető szerint talán már számítottak is erre az MPB vezetői. Sőt Szabó László MPB-elnök és Deutsch Tamás MPB-alelnök elképzelhető, hogy maguk is lobbiztak a leválásért. Ennek jele lehetett az, hogy más sportruházatban mentek a riói paralimpiára, mint a magyar olimpiai csapat, és máskor mondták el az esküt. (Kérdéseinket elküldtük az MB-nek is, még nem válaszoltak. ) © MTI / Máthé Zoltán Nádas szerint a mostani szétválás – a paralimpiai sportok és sportmozgalom esetében mindenképp – szembemegy az évtizedekre visszanyúló nemzetközi és hazai trendekkel, amelyek a paralimpia mind teljesebb olimpiai integrációjára törekednek.