Az ember tragédiája, IX., XI. szín korszaka by Csabi Juhász
Mindhárom rendezésemben Lucifert az Úrral megküzdő ellenfélnek másrészt, Ádámmal együtt gondolkodó és vívódó társának tartottam, aki a hit idealizmusával szemben a realitást, az élet ellentmondásait látja. /Gyönyörű képzőművészeti ábrázolása a Fényhozó Lucifer felfogásnak Jacob Epstein szobra. / A tudást elnyerhette az ember, a halhatatlanságot nem. Az emberiség ellentmondásos történetének gyötrődő ábrázolása mellett a Tragédia a II. Paradicsomon kívül képtől kezdve az élet végességével való tragikus szembesülés. Ez a szemlélet átszövi a mű egészét, de legerőteljesebben a XI. londoni szín haláltáncában, s kódaként a mű végén Ádám kérdéseiben jut kifejezésre. Az ember tragédiája szinek . Mindhárom előadásban kerestem a befejezés megoldását. A Madách és a pécsi színházi előadás befejezésekor, az Úr záró sorai után Lucifer keserűen ironikus Ádámra vetett tekintetén és gesztusán és Ádám magányán volt a hangsúdách mondandójának legszemélyesebb, legkatartikusabb - lét vagy nem lét – kérdését úgy gondolom a debreceni előadásban tudtam a cselekmény szerves részeként megfogalmazni.
Okostankönyv
Ennek hangsúlyozása azért is fontos, mert ez is hozzátartozik Ádám és Éva magatartásának különbözőségéhez. Ádám nemcsak az egyes korokban csalódik, hanem a történelem egész folyamatában, a Madách által kiválasztott történelmi helyzetek alapján. Éva örökké változó lénye teljesen feloldódik az egyes képek világában. Csak boldogsága, vagy fájdalma egy-egy pillanatában emlékezik a paradicsomi közös élményre. Madách nő élményének ellentmondásossága az egyes képek különböző női karaktereiben valósul meg. A tömeg értelmezése minden Tragédia előadás egyik legfontosabb része. Madách véleménye a népről elkeseredetten pesszimista. 1949-ben és 1955-ben ez volt az egyik fő indok arra, hogy leparancsolják a Tragédiát a színpadródách csak az áldozatok iránt érez rokonszenvet, a tömeg a mindenkori előrevivő eszmét, annak hőseit rendre megtagadja és eltiporja. Az 54-es diákelőadás Falanszter színét követően megállíthatatlan tapsvihar tört ki. Ennek spontaneitása és ereje akkor különleges izgalmat és örömet okozott nekünk.
Ez a kapcsolatrendszer képezi a mű eszmei-ideológiai "ritmusát" (emelkedés-süllyedés). A rabszolgaság (tézis) és egyéni szabadság (antitézis) világát (Egyiptom) így váltja fel a kollektív szabadság eszméje (szintézis; Athén – emelkedés), s az ebben a világban megfogalmazódó antitézis (a népakarat demagóg értelmezése) vezet az élet élvezetének, a társadalomtól való elfordulásnak a világába (szintézis; Róma – süllyedés). A tézisek antitézissé válása is ritmikus, mint ahogy a későbbi színekben az eszmék némelyike újrafogalmazva megismétlődik, s ez az egymástól távol eső színeket is összeköti. Az emelkedés-süllyedés ritmusa a párizsi színben teljesedik ki. A kompozíciós értelemben vett centrális szín eszméje (szabadság, egyenlőség, testvériség) magában foglalja az összes korábban megfogalmazódott pozitív eszmét, mintegy minden korábbi eszme szintézisét jelenti. PÁRIZSI SZÍN: ÁLOM AZ ÁLOMBAN A párizsi szín jelentőségét szimbolizálja a fikció újabb szintje: álom az álomban, a történelmet álmodó Ádám Keplerként álmodik a forradalomról.
Ádám számomra egyetlen előadásunkban sem a Zichy Mihály rajzairól ránk tekintő, a Paulay rendezés óta sokáig hagyományosan nagy erejű férfias romantikus hős volt, hanem az életet kezdő, a teremtés pillanatától világra kíváncsi, nyiladozó értelmű, tudásra és halhatatlanságra egyaránt vágyó fiatalember, nem naiv, és nem Lucifer bábuja. A megismerés egyre növekvő vágyával járja be a történelmi korokat, és keresi a magyarázatokat a történelem ellentmondásaira. Elbukásait meg-meg újuló hit követi egészen a londoni szín végéig. A képek elején egy-egy új élethelyzetben az újrakezdés friss erőt ad számára, de az új korba vetett hitét színről színre kénytelen az átélt történések konklúziójaként elveszíteni, azaz újra és újra csalódni, csatát vesztve fontosnak éreztem annak visszatérő hangsúlyozását, hogy Ádámban összekapcsolódnak az egymást követő színek, korszakok élményei és tanulságai, összeveti őket, hivatkozik rájuk s tudása, tapasztalatai birtokában fogalmazza meg felismeréseit, kételyeit mind önmaga, mind Lucifer számára.
Tálaljuk kenyérrel és kovászos uborkával. Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail címét és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.