Felcsap egy-egy hatalmas hullám a nagy kékségből, hófehér tarajjal… Kifutnak a hullámok a partra, pezseg a víz, és ömlik vissza, csusszannak a kavicsok. Öcsi fut, fut boldog rohanásban a vízparton, sőt a vízben, haját fújja a szél, arcát beledugja, belefúrja a napba, a szélbe, a vízpárába, így fut, egyre szebben, egyre szállóbban – talán még magasabban is – fut a tenger mellett, a tenger felett, végtelen boldogságban. Hasonló könyvek címkék alapján Farkasházi Réka: Életmesék 94% · Összehasonlítás Farkas Nóra: Összeköt a szeretet 92% · Összehasonlítás Bábel Antónia: Galádka rémtettei · Összehasonlítás Varró Dániel: Akinek a lába hatos / Akinek a foga kijött / Akinek a kedve dacos · Összehasonlítás Varró Dániel: Akinek a lába hatos 86% · Összehasonlítás Brückner Judit: Jaj, de Cuki! · Összehasonlítás Deákné B. Katalin: Ilyenek a gyerekek! · Összehasonlítás Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7. Hahó, a tenger! (1972) - Kritikus Tömeg. 85% · Összehasonlítás Kiss Ottó: Régi kincsek 80% · Összehasonlítás Csapody Kinga (szerk. ): Sokszínű mesék · Összehasonlítás
Bár a Hahó, Öcsi! és a Hahó, a tenger! sem szorosan vett folytatás, hiszen a történetek nem kapcsolódnak egymáshoz, sőt a Hahó, a tenger! nem is ugyanarról a kissrácról, és nem ugyanarról a családról szól, mint az előző film, mégis a szocializmusban ritka brandépítésnek lehetünk szemtanúi: a Hahó, a tenger! főhősét csak azért hívják Öcsinek, mert az előző két filmben ezen a néven lett országosan ismert gyereksztár Kovács Krisztián. Ennek érdekében még egy plusz jelenetet is beiktattak a történetbe, amelyben megmagyarázzák, miért Öcsinek hívják Öcsit, miközben nincs is bátyja, sőt, a filmben épp neki születik kisöccse. A film eredetileg Tengertánc munkacímen futott, de a Hahó, Öcsi! sikerének hatására átkeresztelték, hogy passzoljon a Hahó-szériába. A varázslóval és a Hahó, a tenger! -rel laza trilógiává bővült Öcsi-filmek így az akaratlan franchise-építés egyik korai példájává váltak. Török Sándor először regényekben teremtette meg mesefiguráit, amelyek az ötvenes években folytatásos rádiójátékban, a Csilicsala csodáiban tettek szert országos népszerűségre.
Ennek az 1943-as évnek a képei alkotják a kiállítás utolsó, még festészeti tartalmú egységét. Az utolsó teremben már csak három Farkas István által írt levelezőlapot láthatunk, mely arról tanúskodik, hogy a Rökk Szilárd utcai gyűjtőtáborban egyre kétségbeesettebben, de még reménykedve várta a sorsát. Utolsó segélykiáltását Herczeg Ferencnek közvetlenül a bevagonírozása előtt írta. De e levél nem érte el időben a címzettet, Farkas élete az auschwitzi haláltáborban ért véget. Kiállításunkat eddig ismeretlen fotókkal és dokumentumokkal egészítjük ki, hogy még közelebb kerüljünk Farkas művészetéhez és személyiségéhez. A kiállítást 344 oldalas, gazdagon illusztrált magyar és angol nyelvű katalógus kíséri. A kiállítás kurátora: Kolozsváry Marianna művészettörténész. A tárlatot a Soá című kamarakiállítás egészíti ki, amely a 75 évvel ezelőtti vészkorszak áldozatainak állít emléket. A tárlat együttműködő partnerei a Farrow & Ball és a Hotel Zenit Budapest Palace.
A kiállítás elején külön szekcióban a művész fiatalkori munkái állnak. A családtagokról készült portrékat bemutató szakasz után lépünk a kiállítás leglátványosabb részébe, a művész párizsi korszakát bemutató szekcióba. Itt a festmények, könyvek, grafikák mellett korabeli filmhíradók és a Farkasról megjelent újságcikkek nagyméretű fotói teszik átélhetővé azt a miliőt, amelyben Farkas István Párizs egyik nagyra értékelt művésze lett. Egy újabb szekcióban kapnak helyet azok az alkotások, amelyek a Farkasra különösen jellemző témák és motívumok körét mutatják be. A fehér kerti szék, a magányosan álló ház, a kétalakos kompozíciók a legjellemzőbb motívumai ennek a világnak. Egy újabb szekció Farkas István 1936-os Ernst-múzeumbeli kiállításának egy feltűnő részét próbálja rekonstruálni. A nagyon széles, fehér keretekbe illesztett festményekkel Farkas azt szerette volna bemutatni, hogy képei mennyire alkalmasak a nagy modern fehér falfelületek díszítésére. Azt mondta… (1942) A "Barbár erők" című szekcióban azok a művek kaptak helyet, melyek már a közelgő háborút és a szörnyű időket jelzik.
1925. június 18-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött Kohner Ida festőművésszel, a férj esküvői tanúja Bárczy István volt. [2] Ugyanebben az évben feleségével Párizsban telepedett le, és több utazást tett Európában. 1929 és 1932 között több kiállítása is nyílt: jelentős francia szerzők (így a költő André Salmon) méltatták művészetét. Az École de Paris művészcsoport elismert tagja volt. 1932 -ben, apja halála után végleg hazatért, átvette a Singer és Wolfner Kiadó igazgatását, de festői munkásságát is folytatta. Az 1940-es évek elején néhány tárlata volt még, és művészete, ha szűk körben is, nagy becsben állt, a legjobb kritikusok foglalkoztak vele. A német megszállás után zsidó származása miatt előbb magyar gyűjtőtáborba vitték, majd – több hiábavaló mentőakció után (a család Herczeg Ferenchez, majd Horthy kormányzóhoz is fordult) – az auschwitzi megsemmisítő táborba került. Művészete [ szerkesztés] Farkas István egyetlen szűkebben vett festészeti irányzatnak sem volt követője.
A kiállítást eddig ismeretlen fotókkal, levelekkel és dokumentumokkal egészítik ki, hogy még közelebb kerülj Farkas művészetéhez és személyiségéhez. A kiállítást 340 oldalas, gazdagon illusztrált magyar és angol nyelvű katalógus kíséri. A kiállítás kurátora: Kolozsváry Marianna művészettörténész.