Ott voltak az orvosok és a nővérek is, mindenki, aki éppen nem volt ügyeletben. Az atya ezekkel a szavakkal adta át a fiút édesanyjának: "Ezzel a fiúval még terve van a jó Istennek. " S mivel az asszony könnyekre fakadt, hozzátette: "Maga csak ne sírjon! Elég, ha imádkozik a fiáért. " Ha csak ennyi lenne a történet, valószínűleg karácsonykor mondtam volna el. Egyetlen oka van annak, hogy ma, a Papi és szerzetesi hivatások világnapján idézem fel ezt az igaz esetet: 18 év múlva a plébános harmadszor is megismételte jól ismert szavait. Ez a fiú újmiséjén történt. Ekkor mondta az örömkönnyeket hullató édesanyának: "Maga csak ne sírjon! ...és bizony mondom néktek, akkor Jézus Krisztus urunk alig bírt feljönni a metróból. Elég, ha imádkozik a fiáért. Ha imádkozik pap fiáért. " Senki ne vonja le azt a következtetést e történet alapján, hogy minden olyan fiúnak papnak kell lennie, aki átesett egy komolyabb betegségen, s abból szinte csodaszerűen felgyógyult. Mert Isten különféle módokon hívja meg azokat, akiket kiválaszt a papi szolgálatra. Előfordulhat, hogy valaki egy súlyos betegségben már kiskorában megérzi Isten közelségét és később szeretné visszaadni az embereknek azt a jóságot, amit ő Istentől kapott szülei, az emberek, az orvosok vagy az érte imádkozók által.
Ebben az új sorozatunkban tehát megkezdjük az Őszinte Önmagunkba Tekintést' természetesen ezeken az oldalakon elsősorban kollektívan' az Emberi Civilizáció szintjén. Az első fejezetben azt tekinjük át' hogy melyek azok az égbekiálltó problémáink' amelyeknek a kijavítása nélkül egészen biztosan nem tudjuk túlélni a jelenleg kibontakozó eddigi legmélyebb össztársadalmi válságunkat. Ezért ennek a fejezetnek a Bizony Mondom Néktek címet adtuk! A fejezetben található képek pozícionáltsága miatt ezt a fejezetet csak PDF formátumban tudod letölteni' az alábbi gomb működtetésével. Amint Te is Kedves Honlap Látogató Testvérem olvashattad' e fejezet címe: Bizony Mondom Néktek 12 oldalon keresztül igyekeztünk mindenki számára érthetően elmagyarázni a Világtársadalmunk betegségeinek a legfőbb kiváltó Okait' és azt minden Kedves Honlap Látogató Testvérünkkel megértetni. Nyílván az elolvasása után sokak erre a vészfelhívásra is csak legyinteni fognak' és hitetlenkednek' amit látnak' azt sem hiszik el' s a problémát alaptalannak látják' vagy bagatellnek.
Pusztán azzal, hogy magyarok, demokraták és függetlenek. Gonoszkodva gondolok arra, hogy házas emberként én már nem is képviselhetem a minőséget. Ez van. Sóhajtsunk és lépjünk tovább, nézzünk le például a Duna-partra, rugdossuk az üresre nyalt, rozsdás konzervdobozokat, recsegjen talpunk alatt az üvegszilánk, sercenjen a nyálunk a fövenyen, és szakadjon meg a szívünk. Amén, amén, legó hümin, féljetek! Féljetek attól, hogy "lesz még lágy kenyér", féljetek a szomszédtól, a barna bőrű kisfiú apukájától az oviban, a morcos buszsofőröktől, a zsíros kenyértől, a koleszterintől, az élettől. Ha pediglen a szabadságot féltitek, szavaljatok több Petőfit. A főút mellett nem ezt javasolja az óriásplakát. A pirostollú, zöld seggű páva a választás. (Méghogy szegfű! Ne már! ) Szóval őket kellene, illene akarni, jobban mint a reggeli vajas-mézes kiflit, meleg kakaót, zabpelyhet. A Dunán dinnyehéj halad Szerbia felé, József Attila halkan hümmög mellettem, majd köddé válik. A művészet a "valóság visszatükrözése" a művész látásmódja alapján.
Juhász Balázs sajátos látásmódja még a helyiek számára is eddig ismeretlen oldaláról mutatja meg a baranyai tájat, embereket" – mesélte a Téma Baranyának Palanovics Norbert. – "Pécsi vagyok ugyan, de szüleim és a nagyszüleim jóvoltából sokat és sokszor volt alkalmam járni a környéket, Baranyát. Máré vára, Püspökszentlászló, Villány és környéke, Orfű, a kis falvak vagy a mohácsi busójárás – rengeteg emléket adtak a gyerekkori évek, és különös érzés volt ezeket az emlékeket párhuzamba állítani az album fotográfiáival. Sajnos nem túl gyakran járhatok haza Tokióból, ezért elhatároztam: Baranyát visszük el Japánba. Közel egyévnyi előkészületet követően, tavaly novemberben, a magyar-japán emlékév rendezvénysorozat keretében, a nagykövetség szalonjában nyílt meg az album fotóiból összeállított tárlat" – beszélt a részletekről a nagykövet. Kincses Baranya - Juhász Balázs előadása | Vagabond Világjáró Klub. A kiállítás megnyitóján készült csoportkép, balról a harmadik Palanovics Norbert nagykövet, mellette Juhász Balázs fotográfus Nagy Csaba országgyűlési képviselő a Téma Baranyának felidézte: Annak idején abban állapodtak meg Juhász Balázsal – akinek munkásságát nagyon régóta ismeri –, hogy a művész két esztendőn belül leteszi az asztalra a Baranya-album fotográfiáit.
2017 óta FotoSherpa néven szervezem útjaimat, fotóoktatásaimat. Munkáim első kiteljesedése volt a 2005-ben megjelent fekete-fehér fotóalbumom a Paris flâneur. 2010-ben pedig elkészült a második könyvem, Álmom India címmel. Juhász Balázs az utazó fotográfus két éven át itthon, a szülőföldjét fotózta, ebből látható kiállítás Kincses Baranya címmel a Pécsi Galériában. Mi pedig arról kérdeztük, hogy mit csinál akkor, amikor átlépi az országhatárt. – Mióta járja fényképezőgéppel a világot? BAMA - Könyvben és látványos tárlaton csodálhatók Baranya Kincsei. – Éppen harminc éve kezdtem komolyan fotografálni. A természetfotózástól a divatképeken át a portrékig mindennel foglalkoztam, de leginkább utazó fotógráfusnak készültem. Nehéz ezt pontosan behatárolni, mindenesetre mostanában az írásaimban is próbálom definiálni. – És ha két-három mondatban kellene? – Ez egy dokumentarista műfaj. Úgy kezdődött, hogy rengeteg természetfilmet néztem Cousteau-tól Attenborough-ig, és az volt a vágyam, hogy csapatban utazva egy ilyen kutató munkáját képekkel alátámasszam. Végül az lett belőle, hogy most hozzám csapódnak fotográfusok, miután öt éve szervezek fotós túrákat, a világ azon tájaira, amelyeket én is felfedeztem a képeimmel.
A térképet pedig az a kincsesláda rejti, amibe ez a kaland mind-mind belefér. Nyisd ki hát a ládát azzal a kulccsal, amit éppen itt tartasz a kezedben! Kincses Baranya kulcsával! "