A védőkesztyűk vegyszerek hatására bizonyos idő után elvesztik védelmi képességüket. Ezen idő alapján határozzák meg a kesztyűk védelmi teljesítményét. A vizsgálatok során többfele vegyszert – különböző töménységben – használnak. Az áthatolás függvényében 1-6 védelmi osztályba sorolják a kesztyűket. Az 1. osztály 10 perc, a 6. osztály 480 perc áthatolási időt reprezentál. A vizsgálat során megfelelő kesztyűket a vegyszerek elleni védelmi jellel (pajzs alakú keretben lombik) látják el. Bizonyos speciális esetekben a kesztyűk áztatásával ellenőriztetjük a használni kívánt kesztyű védelmi képességét. Az előző tulajdonságok miatt a mártott védőkesztyűk nem légáteresztők, nem szellőznek, így a használat során a kéz izzadni kezd. Ilyenkor javasolt a két pár kesztyű váltakozva történő használata. A munkavédelmi kesztyűkön látható jelölések, jelentésük és a szabványok leírása | Termékeink | Szabványok, információk, jelölések. Az EN374-3: 2003 szabvány új változata szerint egy kesztyű akkor tekinthető vegyszerállónak, ha védelmi szintje legalább 2-es, három tesztelt vegyi anyag esetén, melyeket az alábbi táblázat tartalmaz: - Metanol - Diklórmetán - Dietilamin - N-Heptán - Aceton - Szénszulfid - Tetra-hidrofurán - 40%-os nátronlúg - Acetonitril - Metil-benzol - Etil-acetát - 96%-os kénsav Áteresztéssel szembeni védelmi szint a percben mért áthatolási idő függvényében: Áthatolási idő (perc) Védelmi szint áteresztéssel szemben: >10 1 >30 2 >60 3 >120 4 >240 >480 6
Az elmúlt év mozi-szenzációjának tekinthető a Peter Jackson által rendezett A hobbit – Váratlan utazás. J. R. Tolkien könyvét olyan világsztárok keltik életre, mint Martin Freeman, Ian McKellen, Stephen Fry, Cate Blanchett és Orlando Bloom. A nagy sikerkönyv filmes adaptációja miatt is érdemes a kérdést feltenni: a könyv vagy a film-e a jobb? Ez a kérdés egyidős az irodalom filmes megjelenítésével, és ritka volt ebben a 100 évben olyan eset, amikor a két műfaj hívei meg tudtak egyezni abban, hogy melyikük nyert – még akkor is, ha egészen más értékeket kell számon kérni a mozitól, mint a könyvtől. Vita:A Gyűrűk Ura (egyértelműsítő lap) – Wikipédia. A Da Vinci-kód, a Ragyogás, az Elfújta a szél, a Rebecca, az Anna Karenina, a Mester és Margarita, Sherlock Holmes kalandjai, a Gyilkosság az Orient expresszen, vagy – a magyar műveket se feledjük -, a Rokonok, Az ajtó, az Egy magyar nábob, a Macskajáték vagy a Jadviga párnája? Nagyon hosszan sorolhatnánk azokat az irodalmi műveket, melyek filmvászonra kerültek, de ki a szerencsésebb, az író vagy a filmrendező?
Ennek minek egyértelműsítő lap? Elférnének a regény cikkében. Nem véletlenül esnek egybe a címek, hanem a filmek és játékok a regény feldolgozásai. – Alensha sms 2009. január 10., 21:33 (CET) [ válasz] Szerintem kell. A regényről szóló cikk legyen szép, regényről szól, ne kelljen teli tömködni hivatkozásokkal... egyébként videójáték is készül még nem egy amiket még inkább nem lenne jó odarakni... – Beyond silence Üz 2009. január 11., 02:55 (CET) [ válasz] Ez nem telitömködés lenne, csak 1 rövid fejezet Feldolgozások címmel... Azt hiszem, pl. az Anna Karenina cikkben is egybe van, pedig ott sok film készült. január 11., 15:01 (CET) [ válasz] Szerintem is jobb volna, ha inkább maradna így az egyértelműsítő lap. Mind Diák Győr. Szerintem egyrészt így gyorsabban meg lehet találni pl. egy A Gyűrűk Ura játékot, mert csak beírom a keresőbe, hogy A Gyűrűk Ura, és a regény cikkének tetejéről elérem. Ellenkező esetben a tartalomjegyzékben kéne keresgélni a feldolgozásokat. Na jó, ez elég gyenge érv, de például sok videojáték, ami A Gyűrűk Ura címét viseli, nem is a regény vagy a film vagy egyáltalán A Gyűrűk Ura feldolgozása (legalábbis én nem venném annak).
Joe Wright a thrillerek világába tett kitérő (Hanna – Gyilkos természet) után visszatért a kosztümös filmekhez, hogy vászonra vigye a világirodalom egyik legcsillogóbb gyöngyszemét, az Anna Kareninát. Anna karenina feldolgozások video. A rendező ezúttal azonban úgy döntött, szakít a korábbi adaptációira (Büszkeség és balítélet, Vágy és vezeklés) jellemző naturalista megközelítéssel, hogy egy színházi és filmes elemeket merészen vegyítő alkotással gyarapítsa a Tolsztoj klasszikusaiból készült feldolgozások hosszú sorát. Azon bizonyára senki sem lepődik meg, hogy a címszerepben ismét Keira Knightleyt láthatjuk vagy, hogy a fontosabb feladatokat is a már bejáratott emberek látják el, ellenben a teátrális kivitelezés még a rendező munkáival szemben szkeptikus nézők érdeklődését is felkeltheti. Wright nem csak a magas költségek és az önismétlés elkerülése végett döntött a rendhagyó adaptáció mellett, saját bevallása szerint ugyanis rendezőként a realizmus untatja. A dolog iróniája, hogy a realista Tolsztoj, aki Shakespeare és Csehov darabjait kifejezetten utálta, alapvetően bizalmatlan volt a színházzal szemben, és műveiben is abszurdnak mutatja be ennek a művészetnek a világát.