Napi falat: Zoltán Benyák: A nagy illúzió Annie mindenes blogja: Benyák Zoltán: A nagy illúzió Azt azért előrebocsátanám, hogy azoknak, akiknek Coelho sok, ebbe bele se kezdjenek. Ez még Coelho-n is túltesz. Ez egy nagyon elvont felnőttmese a boldogság kereséséről. Néhány a Kiolvastam. Néhány alap életigazság, gondolat teszi Coelhossá, melyeket tudunk ugyan, de talán nem mindig fogalmazódnak szavakká az elménkben. A szépen megszerkesztett mondatok örömmel töltenek el olvasás közben. A mondatok szépsége ritka kincs. A könyv lényege? Élj, csak élj, élj teljes életet, mert "azért születtünk, hogy meghaljunk, azért halunk meg, mert éltünk! ".. Aug 30, 2019 Ariadne "Ahogy Benyák Zoltán ábrázolja az emberi jellemet, az esendőséget és az élet buktatóit, az mesteri. A nagy illúzió. A karaktereiről lassan adagolja az információt, s igyekszik az ok-okozatra rámutatni Tom Pastor életútján. Nagyon tetszett, hogy nem akart egy édes-nyálas, tökéletes emberekkel teli történetet letuszkolni az ember torkán, igyekezett inkább az emberi sors árnyvonalait is bemutatni.
Aki szerencsés, az úgy él, ahogy szeretne, aki még szerencsésebb, az úgy is hal meg. " Tom Pastornak, A nagy illúzió főhősének egyik sem adatott meg, bár az okok nemcsak rajta kívül álltak. Persze az apa, aki bőröndnyi pénzzel lép le a fiú gyermekkorában, a meg nem értett festői próbálkozások külvilág által hidegen hagyott produktumai, a kilátástalanság eredményezte nihil és drog, a félreismert, függő utcalány társ, a nélkülözésbe és dekadenciába születő kislány mind-mind meghatározhatók külső körülményeknek, de az ember már tényleg csak ilyen: makacs önigazolása folytán a más(ik)ban keresi az okot. Az utolsó esélyből pedig, amely után már csupán erőszakkal és sosem hitt reményekkel, göcsörtösen kapunk, a sohánál is ritkábban hozzuk vissza magunkat az életbe. Diákönkormányzat.hu: Benyák Zoltán – A nagy illúzió. Viszont a meséket működtető hatásmechanizmust szerencsére nem gátolja a valóság hajthatatlansága. Ezért lehet, hogy bár Tom, élete felén túl, végül visszatalál hűtlen apjához, az öreg saját szigetére magával cipelt, tinivé (fel)nőtt lány, az imádott Lily és anyja, a kényszer-megtűrt, magából teljesen kifordult Luna végső reménye is csak halált hoz ezen a földön.
Szinte együltömben olvastam ki, mert lapról lapra vártam a folytatást. És még a "heppiendet" is megkaptam: fura, szürrealisztikus, váratlan befejezés, de abszolút illő a történethez, kerek egésszé teszi az egészet. Hiányérzet nélkül tettem le a kötetet. Szerettem olvasni, mert szinte minden olvasói énem megkapta benne, amit elvárt. Szerettem olvasni, mert annak ellenére, hogy hívő és gyakorló katolikus vagyok, és vallásomnak megvan a maga tanítása halálról, túlvilágról, nem kellett elutasítsam a regényben ábrázoltakat. Nem hiába használtam a "varázsmese felnőtteknek" kifejezést Benyák könyvére: mint a kisgyerek az "egyszervolt, hol nem volt" kezdésre, én is belevarázsolódtam a regény világába, ahol minden elhihető, elfogadható. A mese nagy úr. Együtt született az emberi beszéddel és ma is élő műfaj. Formája, hordozóanyaga változik, jellege nem: kilépni saját világunkból, problémáinkból, követni vágyainkat, megtalálni a transzcendenst. A jól kitalált mese tudja ezt a varázst. A jó regény is attól jó regény, akkor van jól kitalálva, összerakva, ha be tud ragadni a saját világába.
Itt keresi önmagát és elveszett lányát Tom Pastor. Ebben a világban tragédia csak egy történhet: ha a valós világban elfelejtenek… "- Addig maradhatsz itt, míg odaát valaki emlékszik rád. Olyan ez, mint egy lánc, vagy horgony, vagy tudomisén. Ha elszakad, akkor huss! – [Nina] a két kezével robbanást, az ujjaival szállingózó pernyedarabokat utánzott. – Amíg emlékeznek? – Mindegy, hogy jó vagy rossz emlék. Az nem számít, Tom. Csak ne menj ki a fejükből! Ha ez megtörténik, elrakhatod az ecsetet. Ő előbb-utóbb eljön érted. – A Keselyűember? – Keselyű? – Nina kétszer is kiejtette a kezéből a cigit, mire rá tudott gyújtani. – Igen. Eljön az a rohadt Keselyűember. – Tehát számítsak odaát. A lényeg, hogy emlékezzenek. – Jobb, ha emlékeznek. Ha elfelednek, meghalsz! " Benyák regényének tartalmáról nem akarok sokat mesélni. Tom Pastornak, az elszegényedett, ki nem teljesedett festőnek kell egy kis idő, míg rájön, hogy a túlvilágon van, és arra sem emlékszik, miért és hogyan halt meg. Ki kell derítenie tehát, miért nem egyenlő a halál a megsemmisüléssel, mi dolga van neki még.