Részletes leírás Munkácsi Bernát (születési nevén Munk Bernát) (Nagyvárad, 1860. március 12. - Budapest, 1937. A szilaj lovacska története | Olvass mesét!. szeptember 21. ) magyar nyelvész, turkológus, orientalista, néprajztudós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A honfoglaló magyarok számára a ló nem csak állat, hanem társ is volt. Sok helyen a feltárt sírokban megtalálhatóak a lovas temetkezés szokásának nyomai is. Ezt a témát mutatja be ez a tanulmány, melyet Munkácsi Bernát, kiváló néprajztudósunk dolgozott fel.
-... Tom és Jerry - Afrikai vadászaton - klasszikus... Jimmy Neutron kalandjai - Nagyi bébi -... Csingiling - Tündérmentés 8.
Lassan legyintett egyet szőrevesztett farkával, azután szaglászva, és mintegy szórakozásból tépegetve a füvet, lement a folyóhoz. Ügyet sem vetett rá, mit művelnek körülötte a reggeli napfényben örvendező fiatal kancák, elsőfű és szopós csikók. Régi lovas mesék 2020. Tudta, hogy mindennél egészségesebb - főként az ő korában - előbb éhgyomorra egy jót inni, és csak azután enni. Ezért kiválasztotta azt a helyet, ahol leglejtősebb és legtágasabb a part, ott megnedvesítette patáját, lábát bokáig, bedugta pofáját a vízbe, és szakadozott ajkain szívni kezdte a vizet. Lassan megtelő bendőjét ide-oda mozgatta, és ritkás, tarka, kopott hegyű farkával csapkodott élvezetében. A sötétpej fiatal kanca, nagy verekedő, aki sohasem hagyott békét az öregnek, és mindig kellemetlenkedett neki, most is odament hozzá, mintha inni akarna ő is, de valójában csak azért, hogy felkavarja a vizet az orra előtt. De a tarka már eleget ivott, és mintha észre sem venné a kanca gonosz szándékát, csendesen kihúzta az iszapból besüppedt lábait, megrázta fejét, és félrehúzódva a fiataloktól, nekiállt az evésnek.
A szakértő még azt is megmondta volna, hogy egész Oroszországban csupán egyetlen fajtából származhatott ilyen izmos far, ilyen hatalmas comb, ilyen erős pata, ilyen finom csontú láb, ilyen nyaktartás, és főként ilyen fej és szem - óriási, fekete és csillogó -, ilyen nemes erezet a fej és nyak táján, ilyen finom szőrzet és sörény. Lábait különféle módon kímélve, óvatosan, nehogy a füvet fölöslegesen letapossa, és anélkül, hogy egyszer is kiegyenesedett volna, pontosan három óra hosszat evett. Annyira jóllakott, hogy hasa zsákként lógott le sovány, kiálló bordáiról. Azután megállt, súlyát pontosan elosztotta mind a négy fájós lábára, hogy lehetőleg minél kevésbé fájjon, különösen a jobb mellső, amely gyengébb volt a többinél - és elaludt. Régi Lovas Mesék. Van magasztos öregség, van utálatos, és van szánalmas öregség. Van olyan, amely egyszerre utálatos is, meg magasztos is. A tarka ló öregsége ehhez a fajtához tartozott. Hatalmas állat volt, legalább tizenhat markos. Színe szerint sötéttarka; legalábbis régen az lehetett, mert fekete foltjai most piszkos sötétbarna színűvé fakultak.
De a tarka már eleget ivott, és mintha észre sem venné a kanca gonosz szándékát, csendesen kihúzta az iszapból besüppedt lábait, megrázta fejét, és félrehúzódva a fiataloktól, nekiállt az evésnek. Lev Tolsztoj - Holsztomer Egy ló története 2. Amikor kiértek a folyóhoz, amelynek partján a ménes legelni szokott, Nyesztyor leszállt a lóról, és lenyergelt. A ménes eközben már lassan széledezett a friss, harmatos réten, amelyről pára szállt fel, éppen úgy, mint a rétet körülölelő folyóról. Nyesztyor levette a kantárt a tarka lóról, megvakarta a nyakát, amire a tarka hálája és elégedettsége jeléül behunyta szemét. "Ezt szereti a vén dög" - mondta Nyesztyor. Pedig a tarka egyáltalán nem szerette ezt a vakarást, és csak tapintatból tett úgy, mintha kellemes volna neki. Lovas mesék, Rajzfilmek, mese filmek, online gyerek videók, animációs sorozatok ingyen. - Kidz.hu. Helyeslése jeléül megcsóválta fejét. De Nyesztyor - aki nyilván úgy gondolta, hogy a túlságos bizalmaskodás hamis képzeteket támaszthat a tarkában saját jelentőségéről - teljesen váratlanul és minden ok nélkül eltaszította magától a ló fejét, meglóbálta a kantárt, és csatjával fájdalmasan megütötte a ló sovány lábát.