Sulyok, Márton and Tribl, Norbert (2020) "A gazda bekeríti házát"? EURÓPAI TÜKÖR: AZ INTEGRÁCIÓS STRATÉGIAI MUNKACSOPORT KÉTHAVONTA MEGJELENŐ FOLYÓIRATA, 23 (2). A gazda bekeríti házát elemzés. pp. 7-30. ISSN 1416-6151 Preview Text Download (287kB) | Preview Official URL: Item Type: Article Subjects: K Law / jog > K Law (General) / jogtudomány általában SWORD Depositor: MTMT SWORD Depositing User: Date Deposited: 21 Dec 2020 14:49 Last Modified: 21 Dec 2020 15:02 URI: Actions (login required) Edit Item
Az irodalmi élet "gazdájaként" vállalt munkát, és végezte el mindazt, amit vállalt: az irodalmi sajtóban, a színházi világban, a kultúra szervezeti életében. Van mire önérzetesen visszatekintenie, noha mi sem áll távolabb tőle, mint az önelégültség, a büszkeség. Már régen elszámolt életével, "bekerítette házát", ahogy Babits emlékezetes esztergomi versében olvasható; ebben a költeményben egyszerre szólal meg a csendes nosztalgia és a csendes büszkeség. A túlságosan zajos jelen fájdalmas elutasítása és az a csöndes önérzet, amelyhez az elvégzett munka magaslatán juthat valaki. A gazda bekeríti házát című versben olvasom: "mit hízelegni a modern / szeleknek? Ősz ez! barbár, gyilkos és hazug. / Szemtelen ősz! Nyárnál hangosabb! Csupa vad / zaj, tusa, tánc! Ezer madár alatt a fák / nem ingtak-zengtek ennyire! De élet e / lárma és rángás? NyugatiJelen.com - A gazda bekeríti házát. Csöndben érik a csira / a föld alatt; halk a termékeny éj; a fű / növése lassú: ez az élet! Kertem, ódd / a magvat ami megmaradt kincses tavaly / füvéből és barbár szelekkel ne törődj! "
A lírai én explicit módon van jelen; birtokos személyjelek és egy hangsúlyos kurzivált (dőlt betűvel szedett) létige utalnak a beszélőre, akinek léte csak a szimbolikus kertet körbezáró kerítés denotátumaként értelmezhető: " jel, hogy vagyok ". A kerítéssel a lírai én kizár minden idegent. A "szakadt lét" elrongyolódott, megtépázott, nem teljes életet jelent. Ami még közös maradt, az a táj varázsa, a levegő, azaz a természet. Pont az a közös, ami nem emberi. Csak a természet ad szépet, csak az tud áthatolni az embereket egymástól elválasztó léckerítéseken. A természeti képekben is ott van a fájdalom, a társadalom részeire hullott, nincs közösség, amiben a beszélő jól érezné magát. Ennek eredménye a szorongás, az elzárkózás. Nincs, ami közösséggé tudná hangolni az embereket. A vers első részének alaphelyzete megegyezik a Rousseau-nál az egyenlőtlenséget eredményező tettel (Rousseau: Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól. Második rész). A vers első része ennek a jelnek az értelmezése.