MINDEN FOTÓ ÁLTALAM KÉSZÍTETT A KÍNÁLT EREDETI DVD-IMRŐL, NEM LETÖLTÖTT KÉPEK A NIMFOMÁNIÁS című két részben bemutatott Lars von Trier film különleges, limitált példányszámban megjelent gyűjtői kiadása a mozikban vetített változat mellett az úgynevezett rendezői vágást is tartalmazza. Az eredetileg egy filmre tervezett négy órás változatot Lars von Trier döntése alapján két önállóan bemutatható filmnek vágták meg és így került a világ mozijainak vásznára. Az 5 és fél órás vágatlan változatot szintén két részre osztották és mindkét résznek exkluzív világpremiert szerveztek: az 1. részt 2014 február 16-án vetítették le a Berlini Filmfesztivál eseményeként, a 2. rész vágatlan változatának bemutatójára pedig a 2014-es Velencei Filmfesztiválon került sor. A teljes 5 és fél órás változatot a nagyközönség 2014 szeptember 10-én láthatta Koppenhágában. A NIMFOMÁNIÁS a harmadik darabja Trier nem hivatalosan elkeresztelt Depresszió trilógiájának (az Antikrisztus és a Melankólia mellett) Ez a limitált kiállítású és példányszámú exkluzív díszdoboz tartalmazza a NIMFOMÁNIÁS mozikban bemutatott változatát, valamint a rendező eredeti koncepcióját, vagyis az 5 és fél órás vágatlan, rendező változatot két részben.
(2013) Zentropa Entertainments | ARTE France Cinéma | Dráma | Rejtély | 6. 8 IMDb A film tartalma A nimfomániás - 2. rész (2013) 124 perc hosszú, 10/6. 8 értékelésű Dráma film, Charlotte Gainsbourg főszereplésével, Joe szerepében a filmet rendezte Lars von Trier, az oldalunkon megtalálhatod a film szereplőit, előzeteseit, posztereit és letölthetsz nagy felbontású háttérképeket és leírhatod saját véleményedet a filmről. Joe-ra (Charlotte Gainsbourg) egy nap egy sikátorban fekve a rideg utcakövön talál rá az éppen boltba igyekvő Seligman (Stellan Skarsgard). A fiatal nőt megverték, vérzik, és szemmel láthatóan segítségre szorul, ezért a férfi megsajnálja, és elviszi magához, hogy ápolja. Joe pedig mind őszintébben meséli el jóakarójának, miképp került abba a lehetetlen helyzetbe, ahogyan találkoztak. A nő nimfomániásnak diagnosztizálja magát, élményei pedig egészen a tinédzserkoráig nyúlnak vissza. Történetei között szót ejt édesapjáról, egy nagy szerelméről, és szeretőkről, de mindenekelőtt szexuális kalandjairól, amelyek bővelkednek extrémitásokban, zavarba ejtő helyzetekben, szexuális pózokban és játékokban, valamint vállalt perverziókban.
Ugyanakkor képtelen kielégíteni a nőt. A második rész ott folytatja, ahol az első abbahagyta. Vagyis az összevert Joe mesél, Seligman hallgatja. A nő ott tart a mesélésben, hogy ő és Jerôme, habár végül egymásra találtak, nem boldogok maradéktalanul, hiszen Joe-nak a férfi nem elég. Ami az Új remény nek A birodalom visszavág, az a Nimfomániás I -nek a Nimfomániás II. Az első rész néhol meglepően komikus jeleneteiből, Trier sziporkázó fekete humorából a másodikra nem sok maradt, lényegében csak akkor nosztalgiázhatunk kissé, mikor – miután a pár megegyezik, hogy a férfi képtelen már boldoggá tenni a nőt – Joe szabad utat kap, és egy tolmács segítségével felajánlkozik egy afrikai ismeretlennek, egy óriási drabális férfinak, akivel – mivel a nyelvét nem beszéli – végre egyáltalán nem kell kommunikálnia, gondolja. Azonban a légyott balul sül el. A fickó magával hozza az unokatestvérét, és miközben végül is szendvicsezni próbálnának (vagyis úgy akarnak közösülni, hogy az egyik férfi análisan, míg a másik hagyományosabb úton próbálja magáévá tenni a nőt), a hímek összekapnak, mert egyikük kizárólagos jogot formál Joe vaginájára.
bonnie9 2016. november 26., 14:27 Már megint én voltam a hülye, mert véletlenül igen, ha az ember elég fáradt és figyelmetlen, előfordul, mint mikor a távirányítót a hűtőbe teszem a 2. részt kezdtem el nézni az első helyett. És kicsit gyanús volt a chapter 6 és az in medias res kezdés, de hát művészfilmeknél az ember semmin sem lepődik meg, hát én is néztem úgy a film háromnegyedéig, mire úgy döntöttem, ellenőrzöm kétségeim és átváltottam az első részre. Ennek köszönhetően mindjárt bele is csaptunk a lecsóba és a hosszú két órás felvezető első rész helyett sűrítve és 200%-on tolt az arcomba Trier … öööö … mindent. A film végén erősen ambivalens érzésekkel keltem fel. Ha a fő mondanivaló Seligman zárására épül spoiler – most vegyük ki a fazékból a szexet és a filozófiai keretmeséket és koncentráljunk arra, milyennek kéne látnom Joet –, akkor sajnos nem sikerült számomra szerethetővé és emberivé tennie. Nem tartom magam sem feministának, sem hímsovinisztának, alapvetően simán humanista vagyok.